Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-04-26 / 17. szám

У/ oltotta. A néprajzi szoba valósá­gos múzeum, pedig mindössze 2—3 év gyűjtőmunkájának ered­ménye. Láthatók itt hímzett és kivarrt térítők, szőttesek, néme­lyik több mint százéves. A ken­derfeldolgozás kisebb eszközei, rozsszalmából és fűzfaháncsból készült hatalmas tojástartók, ritka­ságszómba menő „cigányszátva“, amellyel lapos kötelet lehet készí­teni, korsók, tányérok, cserépedé­nyek, csaknem háromszáz éves nagyméretű méztárlóedény, kul­csok, köpülők, kelengyetartó szó­szék. A kenyérsütés eszközei: da­­gasztóteknő, ágas, dagasztófa, szénvonó, temete, kenyérsütőlapát, szakajtó és szakajtókendő... Érdekesek a házi­lag készített játékok, a kürt, a síp, a duda. Kár, hogy a sok-sok értékes tárgy egy kis he­lyiségben van összezsúfolva, hiszen ez a gyűjte­mény egy leendő múzeum alapját is képezhetné. És már most sem csupán a gyűjtők érdeke a kiállítás, mert a szaktantárgyak tanítói felhasz­nálják szemléltető eszközöknek, főleg a rajz-, a honismereti és az irodalomórákon. De elláto­gattak már ide más iskolák tanulói is. Méltán a legnagyobb büszkesége az iskolának, a pionír­csapatnak. A képzőművészeti kör munkája akaratlanul is szemünkbe ötlik. Az iskola tágas, szép udvarán faragott oszlopok, szobrok hívják magukra a fi­gyelmet, körülöttük szívesen játszanak a gyere­kek. Érthető, hiszen ők készítették... A folyosók falain pedig rajzok, festmények és emailok, vagyis színes zománcból készült képek, amelyeket csak itt, a Kovosmalt közelében készíthetnek. Szilágyi Ida körvezető mégis inkább a „műhely­be" kalauzol bennünket, hogy megmutassa leg­újabb „művét“: makramé, vagyis vastag spárgá­ból készült nagyméretű faliszőnyeg, amely csak addig az övék, amíg elkészül. Máris egy kiállítás­ra vándorol. Az egyik osztályban vidám, raj fogad bennün­ket. Kasza Erika, Csík Éva, Gáspár Magda, György László, Vágó Vera, Tóth Margit, Soós Ottó, Varga~Sándor a bábokkal ismerkednek. Jelenetet rögtönöznek. Még nem tagjai a körnek, de talán éppen most kedvelik meg. A báboknak egy része teljesen egyéni, mert Vassányi Zsuzsa, A bábjáték-kör vezetője tervezi és készíti. Tőle tudtuk meg azt is, hogy a Pitypang báb­­játszó együttes rövid idő alatt is szép eredményt ért el. Az elmúlt három év alatt tizennégy báb­jelenetet tanultak be, huszonhárom előadást tar­tottak. — Hagyományosan részt veszünk a járási ver­senyeken, — mondja Vassányiné, — és mindig hozunk valamilyen dijat. A nyereményösszeget pedig játékaink gyarapítására fordítjuk. A leg­frissebb örömhír számunkra: meghívást kaptunk az idei Jókai-napokra. A Jókai-napokra egyébként az irodalmi kör tagjai is készülnek. A szavalóversenyekre minden évben bekerül egy-egy füleki tanuló is. Most Urbancsok Amália készül a nagy versenyre. És Kenyeres Gabi, aki a tavalyi kiejtési verseny győztese volt. Lesz kiknek szurkolni idén is! Annál is inkább, mert a pionírcsapat énekkara is felküzdötte magát az országos döntőre. A Pettyes kórus Vágó Tibor és Vassányi Zsuzsa vezetésével ugyancsak a füleki iskola büszkesége, jó hírnevé­nek megalapozója. A Filécium honismereti kör (Fülek régi nevé­ről az elnevezés) tagjai részletesen megismerked­nek a város történetével, munkásmozgalmi ha­gyományaival, amelyekből most, az SZNF tiszte­letére forradalmi sarkot rendeztek be. Hasonlóképpen szólhatnánk még a többi jól működő szakkörről is, a tánc-, turisztikai és sportkörök eredményeiről. Teleki Margit tanárnő a pionírszervezet króni­káját lapozgatja és elmondja, hogy a nőszervezet is segít a pioníroknak. A krónika szép, buzsáki hímzésű vászonborítóját is tőlük kapták ajándék­ba. Az iskolának jó kapcsolata van a szülőkkel. Régi hagyomány Füleken, hogy év vége közeled­tével a gyorstisztító kirakatába hatalmas fali­újságot állítanak, ahol a szülők is megtekinthetik, hogyan működik szervezetük, és mivel foglalkoz­nak gyermekeik az iskolán kívüli munkában. Azt meg Vass István igazgató elvtárstól tudjuk, hogy a pedagógusok lelkes munkája sem hiány­zik. Egészséges versenyszellem ez, ki tud többet alapon. Teleki Béla, Kariá Mária csapatvezetők munkájában sokat segítenek a pedagógusok, kör­vezetők: Vágó Vera, Vágó Tibor, Láncz István, Szalay Vilmos, Telek Margit, Telek Éva, Futó Júlia, Vassányi Zsuzsa. De sokan vannak olyanok is, akik nem pionírvezetők, mégis szívükön vise­lik a tanulók iskolán kívüli munkáját, nevelését, és szabad idejüket feláldozva segítenek ott, ahol szükség van rá. Komár Tibor igazgatóhelyettes, aki szemmel tartja az egész szervezet munkáját, Kovács Erzsébet, Gyetvai István. És szólni kell arról is, hogy az óvodával is jó kapcsolatuk van. Ez a hét a pionírok hete. Az ünnep hét napja. Mindennap valamilyen jelentős akcióra kerül sor. Kariá Mária gyorsan el is mondja a legjelen­tősebbeket: pionírvetélkedő, filmvetítés, beszél­getés az első pionírokkal, sportnap, kirándulás, szórakoztató műsor, pioníravatás. A Vörös Fülek csapat 57 pionírral és 57 szikrával gyarapodik ... Üj élményforrások, benyomások a gyermekkor személyiséget formáló, közösségi hovatartozást erősítő érzelmi szálak láncolata... így ünnep közeledtével egy kicsit több jut belőle, az ünnepi hangulat hangsúlyosabbá teszi őket. De az lenne jó, ha az év minden hete ilyen örömteli és játé­kos lenne! Egy vékony füzet kerül a kezembe, az ünnep alkalmából kapják a pionírok. Köszöntősorok helyett inkább Gottwald elvtárs huszonöt évvel ezelőtti, útravalónak szánt szavaiból idézek: Az emberi élet rövid. Meghosszabbítani nem lehet... De ha mindig igyekszel benyomásokat, élménye­ket gyűjteni, a te életed órái gazdagabbak és hosszabbak lesznek, mint azé, aki tétlenül él... A Vörös Fülek pionírcsapatnak egyetlen tagja sem él tétlenül! MEGYERI ANDREA

Next

/
Oldalképek
Tartalom