Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-04-12 / 15. szám

A szakura virágait nézte és azt mondta; — Az enyémek, tőlem kapják az éle­tet. A tieid — hagyta rá a szakura. Majd megkérdezte: Szereted a zenét? Te magad vagy a zene. Ismered Szolvejg dalát? Ismerem az én szakurám dalát. De a cseresznyefa Így folytatta: — El akarom ültetni a szivedben a vágyódás és a bánat dalát. Taníts meg rá. Nem tudok énekelni. De azt sze­retném, ha bensődben zengene, mint bennem is, amíg csak élünk. — Énekelj a sziveddel. Es a fa, meg a napsugár egymásra simították a szivüket, úgy hallgatták Szolvejg dalát. Mikor az akác szive el­hallgatott, sokáig csend lett. — Szereted a csendet? — A csend, amely Szolvejg dalával zengett, átjárta a szívemet. Ismét hallgattak, majd a napsugár halkan, szomorúan ezt kérdezte: — Oh, te szakura, mit tettél velem? Az idő betelt. Éppen akkor bontotta ki szirmait о csipkerózsa Fordította: L. G. О val a már megtett látogatások alatt elfogyasztott mérhetetlen mennyisé­gű italt hozta fel mentségül, és mi­után a háziak megértő mosollyal bizonygatták, hogy „Nem történt semmi, már mással is megesett, hogy spicces volt, na és mikor igyon az ember — ugyebár — ha nem hús­­vétkor" — elszánt mozdulattal kiitta a poharát... — Hát igenl — mondta a hetedik gin után. — Törvényszerűség! És az életnek megvannak a maga szabá­lyai, amiket — ünnep nem ünnep — be kell tartani: önfegyelem, raciona­lizmus, célratörés. Csak semmi ka­landozás az érzelmek világában... A jelen arra késztet, hogy mindkét lábunkkal a földön járjunk és le­gyünk reálisakl... — s közben bi­zonytalanul kapkodott a levegőben, hogy megtartsa egyensúlyát, mert a nárciszok a magasba emelték a jég­pályáról a kaput, aminek a hálóját ö nyergelte meg. A legény, aki nem fél, és kalapjában vitte a piros tojást! MONOSZLÓY ÉVA got. új módon gondolkodtak, talán most először adták gondolkodásra a fejüket. Megváltozott a kinézésük is. Ez volt ta­lán a legváratlanabb, legérdekesebb dolog: kibontakoztak, mint egy lepke a bábból, vízhez hasonló szemük mélyéről valami új fény bukkant fel csillogón a felszinre, új módon viselkedtek, kihúzták magukat, másként köszöntek, másként szóltak, egyenesen álltak a gazda előtt. Mikor a gazda előtt álltak, nem forgat­ták már a kalapjukat a kezükben lesü­tött szemmel, leszegett állal; ettől kezdve maguk elé néztek, nem a gaz­dára, maguk elé. Megváltoztak, mint a kamaszok, mikor férfi lesz belőlük: erő­sebb lett a hangjuk, bár még makran­cos, engedetlen. Asszonyaik felhagytak a sirdogálással és a szomszédolással. Ha mód volt rá, eltűntek, mindent meg­tettek, nehogy anyám vagy a néném ott találja őket a lefolyóároknál, ruhát mos­va; inkább a zöldségeskert csatornájá­hoz jártak, kerülték a találkozást a pék­ségnél is, kenyérsütéskor. Vasárnap a fiatalok már nem jártak a misére, az öregassznoyok meg egy félórával koráb­ban odamentek.- folytatjuk KULTURÁLIS 1Ш Ш И Ш bj tű aj kj ÉVFORDULÓK TENNESSEE WIL­LIAMS az amerikai irodalom egyik ki­magasló alakja ez év márciusában tölti be 60. életévét. Mint költő, regény- és drá­maíró számos kitűnő film-forgatókönyv író­ja, világszerte ismert és nagyra tartott mű­vész, aki a mi szempontunkból különö­sen érdekes azért, mert műveiben l á­gyon sok figyelmet szentel nőalakjai­nak. Világsikert aratott a New York-i színikritikusok díját elnyert „Üveg­ketrec“ c. drámája, amelyet soron kö­­■vetett a többi remekmű: „A vágy villa­mosa“, amely Pullitzer-díjat nyert, a „Tetovált rózsa“, a „Macska a forró háztetőn" (ugyancsak Pullitzer-díjat nyert) és a többi. Williams műveit az emberi sorsok borús ábrázolása elle­nére mélységes humanizmus hatja át, mert tragikumuk a valóságból és az író őszinte segíteni akarásából indul ki. IRODALMI SZÍNPAD A CSEMADOK kosicei (kassai) délvárosi helyi szervezete mellett mű­ködő Szép Szó irodalmi színpad nem­régen mutatta be A nap árnyéka című ballada-összeállítását, Gágyor Péter rendezésében. „A rendező új megoldás­sal kísérletezett, sikeresen. A zenei alá­festéssel mondott szöveg közé tánc­számokat iktatott be, melynek motívu­mait a Magyar Tudományos Akadémia népzenei osztályának archívumából merítette. Jól sikerült érzékeltetni a balladák tiszta világát, drámaiságát. Majkrics Erzsébet mély átéléssel mond­ta el az ismert moldva balladát, a Kő­műves Kelement. De jól szerepelt Rácz Gabriella, Béni Krisztina, Rosenblüth Edit, Horvát Pál és.Bencsik Gyula is. — A régi hésza csángótáncot, a széki forgatós mezőségi táncot és mezőségi legényest testvér-együttesük, az Űj Nemzedék táncosai: Varga Ervin, Bencs Barbara, Szitás István és Ja­­nocsko Klári tolmácsolták kitűnő elő­adásban. Különösen a legényest sike­rült friss erővel, virtussal előadniuk. Kár, hogy ezt a jól sikerült előadást kevesen, nézték meg. ZOLCZER JÁNOS HÚSVÉTI MESE Kikiriki, kukurikú szól a harsány, rőt taréjú kényes-fényes kiskakas: Baromfinép, figyelj szómra, tojásokkal, virradóra teli legyen ez a kas! n lön is már az udvar népe, de hol késik nyuszi néne? Szertefutnak, keresik, Bezörgetnek a nyúlólba, bekukkantnak minden zugba, de hiába, nem lelik. Ámde ekkor, szerencsére, a kerítés tetejére reászáll két vadgalamb, Súgnak-búgnak, azt beszélik, nyúlanyónak mancsa kéklik, a füle, meg mint a rózsa, piros festék csepeg róla. Meghallja egy sánta /'érce, tőle meg az udvar népe, Egyszeriben észbe kapnak, és a kert végébe futnak. Ott a nyuszi, ott bizony, s a hímes tojásokon meg is száradt már a festék. Nevetnek, hogy lám, keresték, pedig nála senki sem tudja jobban, mit tegyen. Nem született olyan nyúl még ki ne tudná, hogy a húsvét a gyermekek öröme, hímes tojás kell ide. A NŐ KÖNYVESPOLCÁRA Székely Júlia: A halhatatlan kedves. Ki volt az igazi a hat nő közül, aki­hez a zeneóriást, Beethovent lángoló szerelem fűzte? A múlt féltékenyen homályba borította a valóságot. Már csak a fantázia segítségével és a meg­maradt dokumentumok alapján felté­telezve, következtetve közelíti meg a regény szerzője az igazságot. Sorra járjuk azokat a helyeket és felkeressük azokat a személyeket, akikkel a nagy zeneszerző kapcsolatban állt. Bettina von Ármin, Amalie Sebald, Rachel Le­vin, a szép contessa, Giulietta Guiccar­­di, vagy az eszmei társ, Brunszvik Te­réz, esetleg testvérhuga, Jozefin volt a Halhatatlan Kedves, az a címzett, aki­hez a hagyatékban megtalált szerelmes levél szólt? Kövessük végig ezt az ér­dekes nyomozást. REJTVÉNY: Az erdőben nagy volt a sürgés­forgás. Tapsifüles és testvérkéi tojá­sokat festettek. Egy hatalmas fára kitűzték a festékek keverésének re­ceptjét. Fejtsétek meg, milyen szint kaptak, ha az itt olvasható két-két színt összekeverték? Ti milyen tojá­sokat festettetek! Leveleiteket a kö­vetkező címre várjuk: Nő szerkesztő­sége, 801 00 Bratislava, Prazská 5. Gyermekeknek. (bér) A lapunk 11. számában közölt rejt­vény helyes megfejtése: hóvirág, ibolya, nárcisz, hunyor. Nyertesek: Bugár Jenő, Ohrady (Kürt), Galla János, Dvory nad 2itavou (Udvard), Juhász Albert, Cierna nad Tisou (Tiszacsernyő). SAftfrA+Ki:'« IROS ’PtHOb+K^K

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom