Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-03-08 / 10. szám
Kati äs A KABALARendhagyóan kezdjük a cicával. Rózsaszínű. Ugye, különös szín? Ezt azért hangsúlyozzuk, mert éppen a szín volt Kati legnyomósabb érve a vitában. Hogy min volt a vita? Mi Foxi-Maxinak néztük a cicát. Kati szerint cica. Legyen cica. Kabalacica. Gyarmati Andreának is volt a kabala-cicához hasonló amulettje. Neki nem mindig segített. Katinak pedig annál inkább. Már ami az eddigi eredményeket illeti. Kati olyan lendületes elszántsággal védte a cicus mivoltát, hogy már a vita során megtudhattuk a temperamentumos vívóbajnoknő sikerének titkát. Most már következhetik Kati. A Ráczék Katija. Nem Katalin, nem Kathrin, de még csak Käty sem. Egyszerűen Kati. Rácz Kati a csehszlovák vivósport jelenleg egyedüli büszkesége. Parád-riposzt. Véd és támad. Akár a páston. Ezúttal nem páston, hanem otthon a záluhy-i modern lakásban. Mindenképpen modern. Korszerű, így hát kicsinyek a szobák. Katié olyan icipici, hogy már most sem férnek el benne a serlegek, érmek. Pedig az igazi gyűjtést csak most kezdte. Most kezdte, de úgy látszik ez lett a vesszőparipája. Már csak a serlegek miatt is jó volna Ráczéknak egy nagyobb lakást kiutalni. Nem csoda, hogy Kati otthonosabban mozog a páston. Észleltük ezt már versenyeken, de a Slávía edzésén is. A nagy igyekezetbe, lendületbe belemelegedett Kogler re. Olyan nagyot, amilyet csehszlovák vívó még soha a vívás történelmében! Felfigyeltek rá és „jegyzik őt“. Nagy dolog ez, nehéz beékelődni a szovjet, magyar, román női vívók nagymenői közé. Katinak sikerült. Tizenkét éves volt, amikor apuka kézen fogta és elindult vele: — Gyere, kislányom, elviszlek a vivőiskolába. Kati egy kicsit ijedten nézte a nagy, fehérszakállas bácsit. A keleti metropolisban akkoriban még Paéenovsky mester oktatta a vívóutánpótlást. Gyakorlott szeme csakhamar felfedezte a csiszolatlan gyémántot. Katihoz hasonló tehetség még nem akadt a gyakorlatában. A kislány szorgalmasan járt az edzésekre, egyre ügyesebben forgatta a tőrt. — Ha ilyen szorgalmas marad, bajnoknő is lehet belőle — jósolta az ősz mester. Bevált a jóslata. Bizonyára igen örülne, ha megérhette volna Kati nagy sikereit. A tanítvány ment a maga útján. Siker siker után. Müncheni olimpiai játékok. A páston a világ élmezőnye. Világ- és Európa-bajnokok. Nagyszerű, harcos asszonyok, lányok. És Kati mégis kiverekedte a középdöntőt. Könnyes szemű boldogság volt már a szép helyezés is, a tizenegyedik hely. Ismét feljebb néhány létrafokkal. Aztán a göteborgi világbajnokság. Már kartávolságra került a győzelmi dobogó. Az érmek mögött Kati a negyedik. — A bronzéremhez legközelebb a moszkvai Univerziádon voltam. Egy találaton múlott az érem. Ha Aladár is, a vívók edzője. A sisak alatt csapzott lett az ő haja is. Katié is persze. Tévedés ne essék, élszinvonalon fáradtságos sportág ám a vívás! Mindennap edzés, nem egy, hanem kettő, egy kis kiegészítő gimnasztika. A vívásban sem terem ingyen a babér, meg kell érte küzdeni. Áldozatot kell hozni. Edzés, verseny, sok-sok verejték. Csak így lehet sikert elérni. Komoly munkával. így lehet eljutni a világ legjobbjainak sorába. Amikor Katiék a keleti metropolisból eljöttek ide a Duna-parti fővárosba, ha valaki hallotta a jó rajtot vett vívólány nevét, megkérdezte: A Rágz Olivér kislánya? A papát sokan ismerik. Közéleti szerep. Irodalmár. író és műfordító. Jó ajánlólevél a népszerűséghez. S lám, népszerűség terén Kati mégis behozta a papát. Ma már gyakran előfordul, hogy a miniszterhelyettest a lányáról kérdezik vissza: A Rácz Kati édesapja? Mert hát, ugye, a sport mindenekelőtt. Kati az ország legjobb női vívója. A tőrvívás országos bajnoka. Világviszonylatban is nagyot lépett elő-Kati vívómesterével, Kogler Aladárral eggyel jobb találattal legyőzöm a szovjet Novikovát, feljutok a harmadik lépcsőfokra . .. Utolsó mérkőzés a döntőben. A páston Novikova és Rácz. Novikova a mexikói olimpiai játékok aranyérmes tőrvivója. Kati nem respektálja az olimpiai győztest. Egy bátor riposzt és 1:0 Kati javára. Aztán 2:0. Nocsak, érdemes odafigyelni, Novikova nem adja fel. Ha győz, második lehet. Hát hiszen az ezüstérem is szépen csillog. Kati egy kicsit lazít, 2:1, majd 2:2. Pedig jól indult. Felcserélődnek a szerepek. Most Kati van résen. A kéttalálatos vezetés leadása nyugalmat ad. Ilyen is van. Ismét a hidegvérű Rácz van a páston. Két remek támadás, két találat, Rácz Kati győz 4:2 arányban. Ez volt a világbajnoki döntő utolsó csatája a női tőrvívásban. A győztes a végső rangsorolásban a negyedik, a legyőzött a harmadik. Van ez így néha. Világversenyen a negyedik hely is nagy öröm, igaz-e Kati? Hátha még nagyobb lenne a nemzetközi rutinja! — A müncheni olimpiai játékok után sajnos, csak egyetlen „A“ versenyen voltam. Ezeken a versenyeken annyi külföldi indul, amenynyi jelentkezik. Rendszerint igen sok az induló, hosszú ideig tart a verseny, erős fizikai felkészültséget igényel. Tavaly csupán a minszki versenyen indulhattam. Ezeken a versenyeken elért eredmények alapján állítják össze a világ-ranglistát. A nemzetközi vívószövetség rangsorolása szerint én vagyok a hatodik, nyilván a világbajnoki helyezésem alapján, hiszen egyéb versenyekre nem küldtek ki, A lengyelek rangsorolása szerint a szovjet Nikolova és a két magyar: Tordassy és Rejtő mögött a negyedik vagyok. Hát nem rendesek a lengyelek? — mosolyog Kati. Utolsó nemzetközi versenye Bécs nemzetközi bajnoksága volt. Kati aranyérmes sikert aratott. — Ezen a versenyen 1969-ben már győztem, 70-ben második lettem, a következő két évben nem indulhattam. Most ismét sikerült elhoznom az aranyat és ezt a szép serleget is . . . Aranyásó lett Katiból. Olyan láz hevíti, mint hajdanában az aranyásókat. Háládatlanság volna, ha nem szólnánk azokról, kiknek szintén van egy „kis“ érdemük a siker kivívásában. Pacenovsky mesterről már szóltunk. Most Kogler Aladár edző irányítja a bajnoknőt. Éppen olyan megszállottja a vívásnak, mint az agg mester volt. Kati civilben. — Ez ritkán van — jelenti ki a kabala-cica tulajdonosa. Naponta kétszer edzés, kéthetenként háromnapos vendégszereplés a Budapesti Vasutas Sportclub edzésein. — Kiváló edzőpartnerek, Maros Magda, az aranyérmes világbajnokságot nyert magyar csapat tagja, Kopcsándi Mari, Hecsey Kati és még néhányan. Sokat segítenek a férfi tőrözők és edzők, a két Kamuti, Gyuricza, Gerevich Aladár . .. Lám, hát tud Kati civilben lenni? Ismét a vívóteremben vagyunk. Azért egy kis magánélete van. — Szeretem a jó könyveket. . . Ici-pici szobájában kevés ugyan a könyv, a többi „elrejtve“, még a könyvespolcnak sem jut hely. — Szépirodalomtól kezdve a detektívregényekig mindent elolvasok. — Főzni is szívesen segít — árulja el a mama, s nyomban a titkot is: Szereti a hasinkóját .. . Gyönyörű tálakat készít, az evés is a hobbyja. Meg a zene is — javít a mama. — Meg a fényképezés — fejezi be a sort Kati. Magnó, lemezek, komoly és könynyűzene. — Amióta itt lakunk, koncertekre is járunk, néha színházba, moziba, például holnap is, megnézzük a Fellini darabját, annyi róla a vélemény, hogy kíváncsivá tett. Horgolok is néha, egy mellényt is, hordani is lehet. A vonatban jó időtöltés, néha fél napot utazunk. Iskolába is járok, a gyógyszerészetire, egyéni terv alapján, sajnos, egy kicsit hosszabb a tanulási idő, a versenyek előtt nem megy másképp, a tanulás háttérbe szorul. Nem mentségként mondom, de a nem sportolók között is akadnak sokan, akik nem tartják be a határidőt. Egyébként minden vizsgám kettes. Az utolsó mondatból nem cseng ki a büszkeség, mint ahogy azt is szinte szerényen mondta el Kati, milyen sikereket ért el. Pedig az eddigi mérleg igen jó. A páston az eredmény jeles. Csak igy tovább Kati! Még sok aranyérmes sikert kívánunk. Hátha Montrealban is meghozza a szerencsét a rózsaszínű kalabala-cica. __L
