Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-03-01 / 9. szám

KULTURÁLIS ÉVFORDULÓK Frantiiek Calakovsky 174 éve született Strakonicén. Haladó huszitiz­musa miatt kizárták a filozófiai tanszék hallgatói közül, később pedig a nyelv- és irodalomtanítás jogát is elvették tőle, mivel negatívan kommen­tálta a cárnak a legyőzött lengyel felkelőkhöz intézett beszédét. Celakovsk^ a cseh irodalom fej­lesztését Jungmann programja szerint a klasz­­szikus értékek átmentésével képzelte el. Lefordí­totta Herder és Scott művelt. Saját költői tevé­kenysége Orosz dalok visszhangja (1829), majd Cseh dalok visszhangja (1839) c. köteteiben csú­csosodik ki. Ezekben és fordításaiban is szépen érvényesíti a cseh és orosz népi költészet gazdagságát. Nagy jelentőségűek balladái is. Érde­me, hogy a költészetet közel hozta az élethez. Szigligeti Ede a magyar drámairodalom, és — a Budapesti Nem­zeti Színháznak előbb rendezője és dramaturgja, majd Igazgatójaként — a magyar színházkultúra úttörője volt. Igazi neve Szathmáry József. Ifjú­korában földmérnöknek tanult, de a diploma megszerzése előtt színi pályára lépett, amiért csalódja kitagadta és ekkor vette fel a Szigligeti nevet. Színészi kvalitásai és sikerei nem voltak komolyak, mégis az így szerzett tapasztalatok segítették élményanyagához, hogy több mint száz színművet írhasson meg. Közülük a máig is nép­szerű Liliomíi az akkori idők magyar színészei­nek , sorsáról szól. Ismertek történelmi tárgyú darabjai is, mint a II. Rákóczi Ferenc fogsága, vagy a Trónkereső című stb. Bár Szigligeti stílusa kissé patétikus volt, mégis az 6 nevéhez fűződik a magyar népszínmű megteremtése. 1835-ben Garay Jánossal és Vajda Péterrel megalapította a Pesti Magyar Drámaíró Egyesületet. Színháza számára külföldi klasszikusokat fordított, míg ő maga elméleti művel (A dráma és válfajai) igyekezett emelni a magyar színjátszás szín­vonalát. A NŐ KÖNYVESPOLCÁRA -------------------------­Sas Andor: A koronázó város A Madách Könyvkiadó gondozá­sában jelent meg az 1962-ben el­hunyt történésznek, egyetemi tanár­nak, Sas Andornak könyve a múlt századbeli Pozsonyról, pontosabban a város belső életéről, külső kapcso­latairól, a napóleoni háborúk befe­­jeztétől, Illetve a bécsi kongresszus­tól a „népek tavaszáig", azaz az 1948-ig terjedő időszakig. Noha a kiadó előszavában rámu­tat e korrajz bizonyos hiányosságai­ra, a könyv mégis plasztikus képet nyújt a több mint száz évvel ezelőtti városról, alkotóinak hétköznapjairól és ünnepeiről. Az olvasó tudomást szerez arról, hogy több mint száz esztendővel ezelőtt milyen volt Bra­­tlslavában a közlekedés, a dunai hajóforgalom, milyenek voltak a lak­­bérek, az élelmiszerárak, a bérek, a ruházat, a bálok és farsangok, milyen volt a város önkormányzata és pénzgazdálkodása, milyenek vol­tak az Iskolák és a diákélet, milyen volt a sajtó, a képzőművészet. A könyv egyes fejezeteiben találko­zunk a koronázó város neves szülöt­teivel s a történelmi személyekkel — Kossuthtal, Metternleehel, Palacky­­val, Stúrral stb. — gé — egyik pillanatról a másikra egyszer csak felharsan az atyai hang. Semmi. Csak az az érzésem volt, hogy suttyomban mindenki engem néz. Végül az anyám hívott, hogy menjünk ki a kertbe. Ez elég ritkán fordult elő, s mikor megesett, nagy ajándék volt számomra, A puszpángsövényhez érve, a vállára hajtottam a fejem, és meg­fogtam a kezét. A bodza- és galagonyasövényben egy rigófióka próbálgatta a fütyörészést. — Beszéltem apáddal — kezdte anyám, majd félbeszakította: — Nézd, már hullanak a levelek. — Igen. — Holnap bemegy Novarába és megbeszéli Tina nénivel, hogy nála lakhass. Erre nem gondoltam, kemény marok­ként szorította meg a torkom. Anyám folytatta: — Mondtam neki, hogy igazad van. ö is helyeselte. — Mama — szólaltam meg. — Ml baj» 0, nem, egyáltalán nem fontos már, hogy győztem, hogy első nagy lázadá­som ily könnyen elérte célját, semmi sem számított mór, torkom kiszáradt, el­szorult, és anyám érdes bőrű kezében az én kezem kicsivé és élénkké vált, mint egy mezei egér. — Mama — szóltam —, Novarába kell mennem» — San Pletróban csak Martini tanít a negyedikben. — Mama, de hát okkor nem jöhetek haza minden este, — Az biztos. A rigáfláka a bozótban belezavaro­dott a dallamba, mint egy összeguban­colódott fonalba. Anyám hangja fehér volt, mint a kócsag. Hozzátette: — Szombat esténként hazajöhetsz. Szivem megvadult szivattyúként ker­etté arcomba a forró vért, amely aztán Idegen szállt vissza a szivemre. (folytatjuk) öböl partián. •. Öböl partján zöld tölgyfa törzi* Aranylánccal kötözve áll: Tudós kandúr a láncra kötve Ott éjjel-nappal körbejár. Ha jobb fele megy — dalt dalolgat, Ha bal felé — regét regél. Csodát látsz ott: manók bolyongnak, Az ágon sellő üldögél, Ott látsz utat, mely úttalan, Sosem sejtett állatnyomot, ESŐ UTÁN Nevet a föld virágokkal, örömmel minden tele, Mintha az ég záporokkal Maga csörgött volna le. Ajtátlan s ablaktalan Kunyhót, mely tyúklábon forog; Ott erdő, völgy kobolddal telve, A puszta part felé csapó; Ott harminc csillogó levente Kél kék tengerből reggelente, S nyomukban lépked Víz-apó. Puskin RAJZOUUNKI 1. Harkály mester szerencséje 2. Megy a aőzös... A rajzokat Boráros Szilárd, Dőlné Jani­­ky-l (alsólyányoki) óvodás rajzolta. Egy szivárvány öv módjára Körülfogja az eget. Es a tengerben magára Jobbra, balra nézeget. Csokonai Vltii Mihály Szirmtém a reggmlt... Sztrtttm a rtggelt, Mikor o /»genyik tudorára Legelőbb ősik a SzOlttá nap arany sugára, S kldtrül a vidék, Szint, Illata, hangja löléltd: Tova még, tova még! Enyém a nap, tnyém az élttl Arany János REJTVÉNYÜNK! Fajankó Plrlpócsra megy. Szembetalálkozik 9 ván­dorral. Mindegyik vándor hátán van egy zsák, min­den zsákban 3 macska. Hányon mennek Plrlpócs­ra» A tréfás feladat megoldá­sát küldjétek be elmünkre: Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Praiská 5, — Gyermekeknek. vbcsaeraa&u&urci&cre A lapunk ó. számában közölt kereszt­­rejtvény megfejtése; Lenin. Jutalomban részesülnek: Bíró Sándor, Hroboflovo (Aliztál), Csata Sándor, Demandlce (Déménd), Angyal Róbert, Rodzovce (Ragyolc). M "'as.'

Next

/
Oldalképek
Tartalom