Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-03-01 / 9. szám

NÉHÁNY KIRAGADOTT NÉV A SOK EZER KÖZÜL, ARCOK, AMELYEK GÉPEK, NÖVÉNYEK FÖLÉ HAJOLNAK, HÉTKÖZNAPOK MUNKÁJA, SERENYSÉOE, AMELYBŐL ORSZÁGOS EREDMÉNYEK SZÜLETNEK. EGYSZERŰ SZAVAKKAL MUNKATÁRSAK, ISMERŐSÜK - LEVELEZŐINK - ÍRNAK RÓLUK, MERT ÜGY ÉRZIK, HA OKÉT DICSÉRIK, MINDEN DOLGOZÓ NŐNEK KÖSZÖNETÉT MONDA­­NAK, AKI ALKOTÓ LENDÜLETTEL VÉGZI A MUNKÁJÁT. SZAVAKKAL BABI TIBOR: SercenJ, fű, pattanj, bogár, zümmögj, kicsi szúnyog, sólymos, lágy szál, simogasd arcunk, lobogj bonnünk, láthatatlan láng, á, szoroloml S jor, asszonyom: tányérodon új városok, bolygák, az egész jövendő, mint e pici szentjánosbogár, mely a langyos esti szélbe röppen. Szállj, zöld fényű, az paránvi csillag, álmunk, •Iforgé égitestek árnyékában ballagunk alattad, s könnyed, bistos lépteink nyoma, bár láthatatlan, itt marad utánunk. SIC ITUR (Részlet) VIRÁG HELYETT... Hogy is köszönjük meg sok­éves fáradozását, a sok társadal­mi munkát, amit mindig oly sze­retettel és önzetlenül végzett? Szoleczki Mária néni elbúcsú­zott tőlünk, Kamenny Most-I (kő­­hídgyarmati) polgároktól. Azok­tól az emberektől, akik között hosszú évtizedekig élt, dolgozott és társadalmi tisztségeket töltött be. Legutóbb a Vöröskereszt he­lyi szervezetének elnöke volt. Elsősegélynyújtásnál mindig kéz­nél volt, minden évben húsz­harminc lakost nyert meg önkén­tes véradásra. Ahol csak tehette, mindig készséggel segített. A köz­­tiszteletben állá Mária néni el­hagyta falunkat. Megérdemelt nyugalomba vonult a Kovács­­pataki Nyugdíjasok Otthonába, ott szeretné eltölteni élete hátra­lévő évelt. Köszönjük fáradozását, és azt kívánjuk neki, hogy élete hátra­levő napjait töltse be a napfény és a szeretet melege, hogy még sokáig élvezze mindazt, amiért hosszú éveken át oly sokat dol­gozott. Sláraz Mária LEVELEK NEM MINDENNAPI HIVATÁS Aki az ÚTony nad 2itavou-i (zsitvafödémesl) vasútállomáson utazik keresztül, bizonyára észre­vette, hogy nem férfi irányítja a forgalmat, hanem egy karcsú, Jó megjelenésű fiatalasszony. Ebben a munkakörben nem mindennapi látvány ez, s talán éppen» ezért vitt rá a kíváncsiság, hogy meg­ismerkedjem Veronika Flalovával és megkérdezzem tőle, hogy mi­kor határozta el magát erre a munkára. — Lehet, hogy csalódást oko­zok, de nem gyermekkori álmom teljesült, amikor magamra öltöt­tem a kék ruhát, Sőt, korábban nem Is gondoltam arra, hogy egyszer forgalmista leszek. Az érettségi megszerzése után, a trnavai közlekedési középiskola továbbképző tagozatára jelent­keztem. Itt ismerkedtem a szak­mával, amely egyre vonzóbbá vált számomra. Persze, mind­ebben nagy szerepük volt taná­raimnak Is. Nem bántam meg, elégedett vagyok. A fiatal forgalmista nő négy éve teljesít szolgálatot a vasút­állomáson. Az emberek megszok­ták, és megszerették a pontos és rendszerető fiatalasszonyt. S hogy Flalová elvtársnő munkájával a felettesei Is elégedettek, azt bi­zonyítja a kollektívát ért több­szörös elismerés Is. Nem ' mindennapi munkája mellett olyan hobbynak Is hódol, ami a nők körében ritkaságszám­ba megy. Nagyon szeret vadász­ni. Férje társaságában szabod Ideje Jelentős részét kint tölti a természetben, mert szereti az erdőt, a csendet. Emellett nagy könyvbarát. Sokat olvas, figye­lemmel kíséri a könyvesboltok új termékeit, az elsők között vásá­rol meg egy-egy új könyvet. Nem­csak hivatása érdekes, de ő ma­ga Is. Bogdány Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom