Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-02-22 / 8. szám
ROFONN^ A Csehszlovák Rádió magyar adásának és a NÖ szerkesztőségének közös riportja ' Vágyak, remények, gyermekek egyszer sem fordult elő, hogy vissza kellett volna vonnunk a jóváhagyást. A gyermekeket mindenütt szeretik, s ők Is nagyszerűen beilleszkedtek új családjukba, új testvérkéik közé. Erről a megható gyermekszeretetről meggyőződhettünk magunk is, amikor meglátogattuk a Novak család otthonát, ahol az egész élet most már a fogadott 11 hónapos kis Kati körül forog. — Én erről a törvényről az újságban olvastam — meséli Novákné — és akkor már tudtam, hogy most semmi sem gátolhat meg abban, hogy kislányom is legyen. Ugyanis két nagy fiam van, az egyik 18, a másik 19 éves, de mindig-mindig szerettem volna még egy gyermeket, egy kislányt. Eleinte kicsit féltem, hogy mit fognak szólni a többiek, a fiúk, meg a férjem, de végül is mindhárman örömmel fogadták a szándékomat. A fiúk már az első pillanatban kitörő örömmel vették a hírt, hogy kis testvérkéjük lesz, a férjem kissé akadékoskodott, hogy meg kell gondolni és így tovább. De ő is beadta a derekát, sőt, most ahogy hazajön a munkából, az első dolga a kis Kati. A fiúk meg olyan rajongva szeretik, hogy kijelentették: Anyuka, ha magukat bármi is érné, mi a kicsi Katit fölneveljük, soha nem hagyjuk el. Dehát mindketten, a férjem is meg én is, egészségesek vagyunk, munkabírók, ha két gyereket fölneveltünk, fölneveljük a harmadikat is. Persze, azon vagyunk, hogy mielőbb örökbe fogadjuk Katit, mert azt akarjuk, hogy egészen és örökre a miénk legyen . . . A múlt év júniusában ismét új gyermekvédelmi törvény született, mégpedig a nevelőszülői gondoskodásról szóló törvény. Ez a törvény tulajdonképpen egy újabb kaput nyit meg a gyermekotthonok családtalan kis lakói előtt, amelyen keresztül meleg otthonba juthatnak, másrészt az elhagyott gyermekeket gondozó felnőttek sok, sürgető, anyagi jellegű gondján is segít. Hogy voltaképpen mi ennek a törvénynek a lényege, azt Ctrnóctkovó Mária, a Komárnói (Komáromi) Járási Nemzeti Bizottság gyermekvédelmi ügyosztályának előadója mondta el: — Nagyon sok olyan gyermek él hazánkban a gyermekotthonokon kívül is, akiket szüleik elhagytak, s akikről teljes mértékben rendszerint a nagyszülők, nagynénik vagy más, közeli rokonok gondoskodnak. Eddig lényegében semmilyen anyagi támogatásban nem részesültek, s bizony, ha egy igen szerény jövedelemmel rendelkező nagymama nevelte az elhagyott kisgyermeket, állandó anyagi gondokkal küzdött. Most a törvény értelmében a nevelőszülői gondozásra jelentkező felnőttek ugyanolyan anyagi előnyökben részesülnek, mint a szülők: ezentúl ők kapják a családi pótlékot, a gondozásért minden gyermek után 200 koronát, azonkívül a gyermekre tíz éven alul 500, tíz éven felül 600 koronát kapnak havonta. A nevelőszülői gondoskodás idejét beleszámítják a nyugdíjigényükbe és ha a gyermek betegsége miatt otthon kell maradniuk, erre is joguk van. A nevelőszülői gondoskodás azonban azt is lehetővé teszi, hogy a gyermekre vágyó házaspárok gyermekotthonból válasszanak ki gyermeket és magukhoz vegyék, természetesen ugyanezekkel az anyagi juttatásokkal. Vajon volt-e ilyen irányú érdeklődés is? — Hogyne, de még mennyire! — válaszolt Dócza László, az említett ügyosztály vezetője. — Amikor az emberek az újságból, s a mi járásunkban a helyi hangos híradóból is értesültek erről az új törvényről, szinte megrohantak bennünket, és valósággal követelték, hogy azonnal intézkedjünk. Ugyanis az örökbefogadás meglehetősen hosszadalmas hivatalos eljárást igényel, s ettől sokan visszariadnak. Előbb a bíróság útján meg kell fosztani a szülőket a szülői jogoktól és kötelességektől. Es ha már ilyen „kenyértörésre" kerül a sor, akkor a nemtörődöm szülők is aránylag sok galibát okoznak. Aztán a próbaidő következik és így tovább. Ebben az esetben pedig, ha a körültekintő vizsgálat megfelelőnek találja a környezetet, a gyermeket azonnal hazavihetik. — Van azonban ennek a törvénynek egy szépséghibája is — folytatta Dócza elvtórs. — Ez pedig az, hogy ebben az esetben nincs anonimitás. Ez azt jelenti, hogy a gyermek valódi szülei tudják, hova kerül gyermekük és a bíróság útján beleegyezésüket kell hogy adják ehhez a nevelőszülői gondoskodáshoz. De a gyermeket akaró házaspárokat ez sem kedvetlenítette el, legalábbis a mi járásunkban nem. Eddig, tehát lényegében fél év alatt 44 gyermek kerül új, meleg otthonba 36 családba. Mi állandóan látogatjuk ezeket a családokat s eddig még egyetlen iák (n°gy ősi dalokat , Calomiio iciak) *WP csokorba A Veíká csalomij« kötöttek Í01,i éneklő 0 legtöbb : csoport tapsot Markó Ferencné, akinek éltetője a népdal RÉTEK, MEZŐK Odakinn hópelyhek táncoltak a téli szél zenéjére, de a dalolni vágyó asszonyokat ez nem riasztotta vissza. Pedig sokan távoli falvakból igyekeztek Veíky KrtíS-re (Nagykürtösre), hogy részt vegyenek az első népdalversenyen, amelyet a nőszövetség járási bizottsága rendezett. A Dolina szálloda bárjában ezen a délutánon nem a tánczene kedvelői gyűltek össze, hanem azok az asszonyok, akik a rétnek, a virágos mezőnek színeit hozták ruhájukra hímezve, ajkukon pedig olyan dalok csendültek föl, amelyek a régi idők hangulatát idézték tréfásan, vidáman vagy szomorkásán. Tájjellegű dalaikat csoportosan énekelték — úgy mint általában a közös munkák idején — a harmonika vagy citera hangja kísérte őket, vigyázva a dallamok tisztaságára és mintegy bátorítva a daloló asszonyokat. A pódiumon egymást váltották a menyecskekórusok. Többen közülük először énekeitek közönség előtt, de lámpalázukat egykettőre feloldotta a hallgatóság szívből jövő tapsa. Ilyen volt a legszebb népviseletbe öltözött sucháfti csoport is — a földművesszövetkezet fejőnői — akik olyan szívből énekelték a már alig ismert népdalokat, hogy elismerésül és buzdítóul a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának ajándékát vihették haza. A hru- Sovi asszonyok már évek óta együtt énekelnek. Határozott fellépésük, csiszolt előadásmódjuk az első helyet biztosította számukra. A második helyezett a sucháfti asszonyok mellett a Veíká Calomija-i (nagycsalomijai) menyecskekórus lett, akik magyar népdalok előadásával kerültek az élenjáró dalolók közé. A harmadik díjat a éeíovcei és az Ipeíské Predmostie-i (ipolyhídvégi) csoport nyerte el. A szólóénekesek közül Plachtince szemet gyönyörködtető OI«onKofr
