Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-01-01 / 1. szám
KULTURÁLIS ÉVFORDULÓK ♦ Hetvenötödik születésnapján szeretettel köszöntjük Egri Viktort, a próza- és drámaírót, a csehszlovákiai magyar irodalom kimagasló személyiségét. Első világháborús tapasztalati élményei, majd a második világháború embert irtó kegyetlenségei mély nyomot hagytak az íróban. Műveinek alaphangja a humánum, a szociális igazságosság sürgetése, a társadalom problémáinak feltárása. Művei a néphez forduló, felelősséget érző, elkötelezett író vallomásai: Márton Elindul, Szívet cserélni nehéz, Égő föld, valamint színműve, a Közös út, drámái: Gedeon háza, Ének a romok felett, Pünkösdi királyság és mások, elbeszéléskötetei: Keserű égbolt, Emberközelben, mind erről tanúskodnak. Életjubileuma alkalmából olvasóink nevében is kívánunk Egri Viktornak erőt, egészséget és további sikeres alkotó munkát! MÚZEUM A komórnói (komáromi) Duna menti Múzeum régészeti kutatásainak és ásatásainak eredményeire felfigyeltek nemzetközi körökben is. így például a párizsi Francia Régészeti és Gall Történelmi Intézet rendkívül nagy érdeklődést tanúsít a Dél-Szlovákiában feltárt kelta sírokban talált szinte egyedülálló leletek iránt. Együttműködésre kérte fel a Duna menti Múzeum dolgozóit, mivel ezekről a leletekről pontos, fényképes dokumentációt szeretne közölni abban az európai vonatkozású műben, amelyet A. Malraux és A. Parrot régészek állítanak össze a Gallimard Kiadóvállalat gondozásában. A Magyar Népköztársaságban a székesfehérvári István király Múzeum ugyancsak mintegy 15 darab keltakori leletet kér kiállítás céljára abból az alkalomból, hogy 1974 májusában Székesfehérvárott nemzetközi keltológiai szinpóziont rendeznek. — Igo — A NŐ KÖNYVESPOLCÁRA Nemrégiben jelent meg a Madách Könyvkiadó gondozásában Lőrincz Gyula: Dózsa katonái, Kosúti sortűz címen az ismert csehszlovákiai magyar képzőművész és közéleti férfi grafikai sorozata, mely már több kiállítás anyagaként szerepelt. A művészt a 16. században élt nagy, lázadó parasztvezér, Dózsa György „egyszerű katonái" ösztönözték alkotásra, / <jr m ■ ahogy a kiadvány előszavában mondja: „... ábrá- I zolni akartam ezeket az embereket, akik elpusztítha| tatlanok, mert tovább élnek utódaikban és harcostársaikban". A grafikai sorozat a Kosúti sortűz-zel bővül, mely mintegy folytatása az előzőnek, hiszen más korban — 1931-ben — de ugyanolyan elszántsággal folytattak osztályharcot a vörös pünkösd résztvevői, akik „mártírságukkal túlnőttek önmagukon". Lőrincz Gyula a sorstárs, művészi eszközökkel állít nekik emléket. Az értékes, szép kiadványt a Nő könyvespolcára ajánljuk. (bér) ka, fekete nő volt, kicsit hajlott is, hatalmas, húsos orral. Negyvenhez közeledve kezdett kiszáradni, és mikor néhány évvel később felfigyeltem ró, csontbőr madárijesztő volt már, örökké feketében, bekötött fejjel, ízületei minden mozdulatra megroppantak, sőt azt kell hinnem, el is csontosodtak egy kissé, különösen térdben, igen, mert, ha emlékezetem nem csal, rövid kis lépésekben járt, mint valami kurta, merev gólyalábon. 1951-ben halt meg, majdnem kilencvenéves korában. Abban az időben, mint mondtam, a baromfiudvar uralkodója volt. Egész napi munkája az volt, reggeltől estig, hogy pitypangot szedett a veteményesben, megtisztította, felvagdalta egy nyélbe szorított kaszadarab segítségével (ilyenkor elemében érezte magát: felmarkolta a gazt, és nagy gonddal finomra metélte, tizedmilliméterre az ujjaitól, de sohasem vágta meg magát, mindenki , csodálatára; a tyúkoknak sűrűbbre, a kacsáknak finomabbra, hajszálvékonyra a csibéknek), aztán vízzel és kukoricaliszttel kásává keverte, és végül kiment, és széthintette a kiéhezett állatoknak. Pipi, pipi — kiáltozott, és az udvar minden sarkából csapatokban, rajokban, hosszú struccléptekkel, nagy lármával és szárnycsapkodással, százával futottak elő a fehér, fekete, szürke és vörös tyúkok. Sűrű, falánk, izgatott, kotkodácsoló gyűrűvel vették körül, amelyben a tarajok véres foltként, tűzvirágként virítottak, a sárgakeretes szemek mint bűvös, hideg drágakövek meredtek fölfelé. A hajlott kis alak, ott, közöttük, a föld valamelyik régi-régi istenségének a képére emlékeztetett. És mégis ... Nincs kíméletlenebb és falánkabb állat a tyúknál: mindent felfal, és semmiféle gyalázatosságtól nem riad vissza. Ha megtörténik, hogy valamelyikük szerencsétlenül jár, és kibuggyannak a hasából a belei, mint valami széthulló zöld gomolyog, a többiek, a társai, nekiesnek, és akkor futhat a pórul járt, mohó csőrrel, harsány örömujjongással tépik a még meleg belsőrészeket, kiráncigálják, szétcibálják, felkapkodják, hogy nem marad belőle más, csak egy kis csonk, ami kilóg a még élő állat hasából. (Folytatjuk) A nagy francia meseíró alkotásai ismertek az egész világon. Háromszáz esztendő múltával is üdítő, elgondolkoztató, • tanulságos mindahány. Most nemcsak könyvalakban juthatunk hozzá, hanem hetek óta a budapesti televízió képernyőjén is találkozhatunk La Fontaine meséinek kedvenc szereplőivel, A tvműsor szerint a mesesorozat „Nyolcvan ff év alatti gyerekek§ nek" szól. S valóban, vasárnap délutánonként nemcsak a gyerekek telepednek a tv elé, hanem az anyukák is, a nagyíj apák is . .. A rövid mesék, friss, szaggatott párbeszédek valóságos kis jellemvígjátékok. Állatai tulajdonkép- 8 pen emberi jelleme§ két mintáznak, a derűs állatmesék hideg tárgyilagossággal az g általános emberi igazságok kimondᣠsára szolgálnak. A takarékos, szorgalmas hangya elkergeti a könnyelműen hegedülő tücsköt, a 8 farkas könnyen talál okot a bárány széttépésére, a ravasz róka kicsalja a hiú holló csőréből a saj& tot, rosszul jár, aki g előre iszik a medve jf bőrére ., . Tehát kicsi komédiákban mondja el mindazt, amit az emberi bölcsesség évezredeken 8 keresztül megtanult... Ezért időszerű ma is a szúnyog és az oroszlán, a két kisö kakas, a macska és 8 a róka, a városi és a mezei egér, a farkas és a gida, a teknősbéka meg a két kiskacsa, a béka és az ökör, a molnár, a fia, g meg a szamár, az X aranytojást tojó tyúk, no meg a királyt választó békák sor-LA FONTAINE mg sóról szóló történet. A háromszáz éves La Fontaine-mesék sorozata az emberiség iskolája. A rend, a jóság, az igazság « V-győz, még akkor is, ha szúnyogok és oroszlánok, farkasok és bárányok csapnak össze . . . SZ. I.
