Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-19 / 51-52. szám
ÚTON A FEKETE-FEHÉREKKEL A Bratszki Vízi Erőmű építésében elért sikerekért több mint kétezer szibériait tüntettek ki az Angara partján. Akkor mindenkinek feltűnt, milyen sok a nő a század legnagyobb vízi erőművének építői között. Egymás után léptek az emelvényre a tervezőnők, mérnöknők, épitésvezetőnők, betonmunkásnők, darukezelőnők. Azok, .akik a férfiakkal együtt verték be a fagyos földbe az első cöveket. Ponyvasátrakban laktak, de tűrték a fagyokat, hóviharokat. A néptelen tajgában ők leheltek életet egy egész iparvidékbe és egy 200 000 lakos számára épült új, minden kényelemmel ellátott városba. — Mi csábította ide, Szibériába? — kérdeztem Valentyina Droblsevát, egy bratszki betonmunkásnőt. Drobiseva, a Szocialista Munka Hőse, három gyermek anyja, sok fiatal munkásnőt tanított meg a szakmára, és versenyt kezdeményezett. Mint a legjobbak egyikének, neki jutott az a megtisztelő (eladat, hogy az utolsó köbméter betont berakja a duzzasztógát testébe. — Érdekes errefelé az élet -- felelte, — Először az Irkutszki, azután a bratszki erőmüvet építettem, most pedig majd Usztyllimben fogok dolgozni . . . Ami Igaz, igaz, egy családos asszonynak nem túl könnyű építkezésről építkezésre vándorolni. De már úgy megszoktam a szibériai méreteket, a kollégáimat, hogy azt hiszem, sehol másutt nem érezném magam Ilyen jól. — No és a gyerekek? Nekik könnyű? — Nézzen csak rájuk: egészségesek, vidámak, szívósak. Óvodákat, Iskolákat építettünk nekik. Bratszkban technikumok várják őket, és főiskola is van. Ha majd felnőnek, könnyen választhatnak pályát. A szibériai nő minden helyzetből talál kiutat, és segítő kezet nyújt a mellette állónak, Nem véletlen, hogy már a régi Oroszországban úgy tartották: a szibériai nő a legmegbízhatóbb barát és a leghűségesebb feleség. Korunk ezt a hagyományos elképzelést lényeges új vonásokkal egészítette ki: természetes eszük és széles körű műveltségük a szocialista világ építőinek első sorába emelte őket. Irkutszkban, Kelet-Szibéria patinás fővárosában érdemes meglátogatni a kutatóintézeteket, megnézni a laboratóriumokat, a számítóközpontokat: mindenütt találunk asszonytudósokat, akik közül nem egy világhírű. Itt Ismerkedtem meg Ada Platonova professzornővel, a biológiai tudományok doktorával. A naptevékenységnek az emberi életre gyakorolt hatását kutatja. A tudósok véleménye szerint ez a szerves-kémiai Intézet, amelyben Platonova Is dolgozik, kutatásai során megtalálhatja a rákos megbetegedések hatékony ellenszerét. Egész Szibériában ismerik Pelageja Kocsma akadémikusnőt, az alkalmazott hidrodinamika szakértőjét. Nagy fontosságú munkákat írt o folyadékok és gázok porózus közegben történő szűrésének elméletéről, Lelkes kezdeményezője volt a termékeny kulungyini sztyeppe öntözéses művelésének. Közismert személy Kira Szoboljevszkaja, a biológiai tudományok doktora, a szibériai központi füvészkert Igazgatója is. Nemrég még általános volt a hiedelem, hogy bizonyos tevékenységi területek főképpen férfiaknak valók. Ide számított a — főleg férfimunkaerőt alkalmazó — nagy iparvállalatok vezetése is. Szibéria legnagyobb hőerőművének, az irkutszki hőerőműnek az igazgatója, Szofja Motiglna megmutatta, hogy ez egyáltalán nem így van. Ez az asszony felelős azért, hogy villamosenergiával és hővel lássák el a félmilliós Irkutszkot, valamint az angarai petrolkémiai kombinátot, Szofja Motlgina nemcsak elragadó, melegszívű asszony, hanem kiváló szakember Is, aki alapos ismeretek birtokában rendkívül bonyolult kérdésekben dönt. Az energiagazdálkodás tökéletesítésében végzett munkájáért elnyerte a műszaki tudományok kandidátusa címet. Szervezőtehetségével tűnt ki Galina Orlova, „A kommunizmus útja" kolhoz elnöke. A kolhoztagok — nők, férfiak egyaránt — tisztelik elnöküket, és képviselőjüknek küldték a szovjet parlamentbe, ahol a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagjává választották. Aki egy kicsit Is ismeri Szibéria őstörténetét, arra igen mély hatást gyakorol a nemzeti köztársaságok, körzetek és megyék őslakos asszonyaival való találkozás, A jakutok, burjátok, tuvaiak, altájlak, evenkek V., Aki ötletszerűen veszi az irányt Lipcsébe, hogy a bájos, rokonszenves táncdalénekest, Edith Haast felkeresse, azzal megeshet, hogy egy fiatal férfi nyit neki ajtót, akinek nem volt ideje, hogy konyhakötényét levegye. Ez a férfi Müller úr, a konyhafőnök, valójában kirakatrendező, Edith Haas férje. A felesége többnyire nincs otthon, a Fekete-Fehérekkel turnézik. Most azonban éppen otthon találok az énekesnőt, csinosan, inkább célszerűen, mint művésziesen berendezett kis lakásában. Minden színészi modorosságtól mentes, természetes szívélyességgel válaszol kíváncsi kérdéseimre. Hogy már a bölcsőjénél azt dúdolták volna neki, hogy táncdalénekes lesz? Ugyan melyik kisbaba jegyezne meg ilyesmit. De hogy sokat énekelt, ugrált, táncolt gyerekkorában és hogy ezért azt mondták: Belőled biztos színésznő lesz — arra már emlékszik. Első „művészi“ ténykedése az volt, hogy fodrásznőként frizurákat sikerített. De az örökmozgó, eleven lány ezt a foglalkozást nem bírta ki sokáig. Akik 1954—55-ben az Aeros cirkusz mutatványait, köztük az Ali t
