Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-10-20 / 43. szám

MIELŐTT.

MONDANÉK...

A vitaindító levélbe*Frelvetett kérdések nemcsak a levélíró T. Judit számára fontosak, hanem lényegesek egész társadalmunk számára. Mert az egész társadalom ügye, feladata, hogy a fiatal nemzedéket felkészítse a jövőre, s mint ennek alapvető részére: a családi életre. Nem közömbös tehát egyetlen fiatal véleménye sem arról, hogy milyennek képzeli el jövőjét, a családi életét, milyennek kell lennie a szocialista családnak, olyan családnak, amelyben az egyén is megtalálja boldogulását és a társadalom is a fejlődését elősegítő tettrekész egészséges szemléletű embereket.

Ezúttal ezekről a kérdésekről beszélgettünk ankétünk keretében, A megkérdezettek nem az Igen kimondása előtt álló fiatalok, hanem élettapasztalatokkal rendelkező, felelős tisztséget betöltő emberek, — kivételesen férfiak —, kommunisták, vezető pártfunkcionáriusok, akik nemcsak saját tapasztalataikról vallanak, hanem a fiatalok között eltöltött egy-két évtizedes munkájuk eredményeiről is.

♦ * *

SZLOVÁK GYULA A CSKP KB POLITIKAI FŐISKOLÁJÁNAK ELŐADÓJA:

— Mielőtt a családról, a fiatalokról ejtenék szót, nézzük meg először, mi is tulajdonképpen a család? — A család egy sejtje a társadalomnak. A társadalmi rendszert ugyan a termelési mód jellemzi, de ar egész társadalom jellege visszahat annak sejtjeire, vagyis a családra. Vessünk egy pillantást a múltba. A kapitalizmusban a család többnyire gazdasági egységet jelentett. Az idősebbek már jól tudják, hogy főleg faluhelyen nem a két szerelmest házasították össze, hanem a földeket, a vagyont. De a városi polgárság között is így volt. Az árutermelés magára a családra is visszahatott. De már akkor is a proletár volt az, aki szabadon választhatta a pórját, mert neki nem volt sem földje, sem más vagyona, amit házasíthatott volna.

A mai, szocialista társadalomban a családalapítás, a házasság a szabad választáson alapul. Alapja tehát a szerelem, a tiszta emberi érzés. Az egykori hozomány helyett államunk biztosít minden feltételt ahhoz, hogy a fiatalok házasságkötésük után gazdaságilag is önálló életet éljenek. Gondoljunk csak arra a sok segítségre, amit a fiatal házasok kaphatnak: kölcsönök, stabilizációs kölcsönök, családi pótlék, különféle juttatások a gyermek születésekor, fizetett szülési szabadság, óvodák, bölcsődék üzemeltetése stb. Mindenkinek adva van tehát a lehetőség, hogy boldog családi életet éljen, vagyis a családi élettel járó kisebb-nagyobb gondok ne nyomasztó súlyként nehezedjenek a fiatalok vállára, ahogy azt a vitaindító levél írója rótta fel.

TÓTH GABÖR, KOMARNO (KOMÁROM):

— Éppen őzért, mert a lehetőség egyformán adva van mindenkinek, nemcsak

T. Juditban, de sok hasonló fiatal lányban felvetődik a kérdés: érdemes-e egy lánynak tanulni? Érdemes-e tizennyolchúsz évet az iskola és az egyetem padjaiban tölteni, ha utána úgyis a háztartás vezetése, a gyermeknevelés sok-sok gondja vár rá? Véleményem szerint: érdemes. A társadalomban mindenki egyformán érvényesülhet. Ahhoz pedig, hogy egy nő is érvényesülni tudjon, ugyanúgy tanulnia kell, fel kell készülnie hivatására, mint a férfinak. Ez azonban nem zárja ki a családi élet lehetőségét, és bátran mondhatom azt is: a boldog családi élet lehetőségét. Csak éppen a családon belül kell megtalálni a megoldást. Én — férfi létemre — nem ijedek meg attól, ha egy-egy „hosszú“ nap után, munka és fárasztó értekezlet

után hazamegyek, hogy segítsek az otthoni munkában. Ha a házastársak kölcsönösen segitik egymást, akkor élhet hivatásának a nő is, nemcsak a térti. Sőt, meggyőződésem, ilyen esetekben a családi élet még kiegyensúlyozottabb, boldogabb. Több idő jut a gyermeknevelésre, a pihenésre, szórakozásra is.

TÓTH LAJOS, RIECKA (RÉCSKE), RÍM.

SOBOTA-I (RIMASZOMBATI) JÁRÁS.

— A harmonikus családi élet feltétele szerintem nemcsak az, hogy az állam mindent megad a fiatal házasoknak. Sokkal előbb, már mondhatnám úgyis, születésüktől kell a gyerekeket felkészíteni a családi életre. így persze megint csak a családhoz kanyarodunk vissza. Vagyis az első lépéseket már a szülői házban kell megtenni a boldog családi életért. Ezt a szülők tudják is, csak az a baj, hogy néha rosszul értelmezik ezt a kötelességüket. Gyermeküknek mindent megadnak, ami csak elérhető számukra. Hogy csak néhány példát említsek: Hány szülő van, akik szinte támogatják serdülőkorú gyermekük különcködését, kihívó, feltűnő magatartását, divathóbortját, ahelyett, hogy okos szóval, szülői tapasztalattal az élet mélyebb értelmére hívnák fel figyelmüket. A serdülőkor, a „nagy felfedezések kora" sok gyermeknél így csak az értelmetlen divatozásban, pénzköltésben, clgarettázásban, rendbontásban merül ki. Pedig mennyi sók szép dologra föl lehetne hívni a figyelmüket ebben a korban, ami esetleg pályaválasztásukban, s ennek következményeként későbbi életükben is gyümölcsözhetne. Nem kell tehát idő előtt felnőtteket csinálni gyermekeinkből. Ehelyett Inkább ajánlatos lenne időnként elbeszélgetni velük az élet bonyolultabb kérdéseiről, vagy elmesélni egyet-mást a szülő gyermekkoráról. Ezzel persze nem azt akartam mondani, hogy az új generációnak úgy kell élni, mint az előzőnek. Ilyenről szó sincs. Csak éppen a szépet, a jót, a nemeset kell átmenteni a még szebbért, a még jobbért, a még nemesebbért. MÁTÉ RÓBERT, PEDAGÓGUS, MOLDAVA NAD BODVOU (SZEPSI):

— Hisszük, hogy a kiegyensúlyozott, boldog családi élet bizonytalanság és rettegés nélkül csak a szocialista társadalmi rendszerben képzelhető el. Ennek ellenére nem hunyhatunk szemet a fogyatékosságok, a hibák fölött sem. A modern, felgyorsult tempójú élet egy sor változást hozott magával még a családi életen belül is. Mégis sok esetben a válás oka a téves életszemlélet, a családi meg nem értés. Valljuk be, egy kicsit elhanyagoltuk a családi életre való nevelést. Maga a család ií, az iskola is. Márpedig ezzel nem születik a gyermek, erre is nevelni kell, De nemcsak az iskola és a család nevel, hanem az egész társadalom. Ennek pedig sok-sok összetevője van. Hadd említsek egy példát: amíg a sajtóban olyan cikkek jelennek meg, amelyek nem éppen pozitivon befolyásolják az ifjúság nevelését (nemrég egyik napilapban például „érdekes" jóslat a szabad szerelem világáról), vagy amig a Tv képernyőjén ízléstelen, modortalan „művészek" banális dalocskákat énekelnek, amit másnap az utcákon fütyülnek széltében-hosszában, addig nehéz dolga lesz az iskolának, a családnak is.

Mert nevelni csak egységesen lehet, minden szervnek, amely erre hivatott és felelős, egységesen kell összefognia.

ZAKAL MARTON, NOVA STRA2 (ÖRSÜJFALU) AG:

— Ha ma ankétot csinálnánk a léló éves lányok között arról, hogy milyennek képzelik el élettársukat, sok megdöbbentő jellemvonást sorolnának fel: Meggyőződésem, hogy az ilyen fiatal lányoknak inkább „imponálnak" a feltűnően öltözködő és viselkedő fiúk, mint a csendes természetű, dolgos fiatalemberek. Mintha az ember értékét a divatos nadrág, cipő, vagy egyéb holmi határozná meg . . . Ebben az esetben az eszménykép kialakítását hiányolom. S vajon kin keresztül lehet meggyőzőbb eszményképet kialakítani, mint a szülő vagy a pedagógus személyén keresztül? Van min elgondolkodnunk tehát nekünk, felnőtteknek is ...

TAKACS ANDRAS, SOMOTOR (SZÓMOTOR) MAGNEMESITÖ AG:

— A szülő sokszor megfeledkezik arról, hogy élő és legközvetlenebb példaképe gyermekeinek. Hogy semmilyen cselekedete nem tűnik el nyomtalanul, ellenkezőleg, a gyermek érzékeny lelke mindenre túl gyorsan reagál. Igaz, sok szülő egykori Ínségéből kiábrándulva szeretne jót tenni gyermekének, de ezt a jót nem jól értelmezi. Mert az helyes, hogy nem kívánunk gyermekünknek olyan Ínséges időket, amit mi éltünk át a háború alatt, vagy néhány évtizeddel ezelőtt, de amit ma adhatunk gyermekünknek, nem adhatjuk csak úgy ingyen, „ellenszolgáltatás" nélkül. Ez az ellenszolgáltatás gyermekünk részéről legyen a munka, a társadalmi értékek megbecsülése, a gyermek felelősségtudatának fokozott növekedése társadalmunkkal szemben. Az nem baj, ha adunk a gyermeknek, csak gondoljuk meg mikor, mit és hogyan adunk ... Az a gyermek, aki mindig csak kap otthonról, egészen a családalapításig, természetesen meghátrál a családi gondok jelentkezésekor, mert nem szokta meg, hogy felelősséget vállaljon valamiért.

TÓTH ERNŐ, FILAKOVO (FÜLEK)

KOVOSMALT:

— Egy olyan nagy üzemben, mint a miénk, konkrét példával igazolhatom, hogy sok ilyen esettel állunk szemben. Hozzánk 15 éves korban kerülnek a tanoncok. Sokan vannak, több százan. Megannyi esetet tudnék felsorolni, hogy a szülők kérik, könyörgik be gyermeküket a munkahelyre, tehát ők készítenek elő mindent gyermeküknek. Fizetésük ugyan nem nagy, de ahhoz éppen elég, hogy rossz célokra fordítva ferde útra térjenek ezek a fiatalok. Mert kevés szülő van, aki 15—16 éves gyermekétől számonkéri, hogy mire költötte fizetését. Ellenkezőleg, még itt-ott segítik Is a „meleg szívű" nagymamák, vagy akár szülők a gyermeket, ha az anyagiakban „megszorul". Véleményem szerint ilyen esetekben a szülők is, a fiatalok is roszszul értelmezik önállóságukat. S amikor baj van, amikor már az üzemi bizottság döntésére várnak, akkor későn van „nevelni". Az ilyen fiatalok gyakran egyetlen megoldást abban látnak, hogy menekülni szeretnének új, ismeretlen helyre, ahol tiszta lappal kezdhetik újra az életüket, míg észrevétlenül vándormadarakká lesznek. Vajon milyen anya, apa lesz az ilyen fiatalból? Szerencsére nem jellemző ez az eset, de amíg előfordul, beszélnünk kell róla. Az ilyen erkölcs nem a szocialista ember erkölcse!

HUSZAR GÉZA, OKOC (EKECS), EFSZ:

— E néhány probléma felvetésével, megvitatásával nem elriasztani akarjuk a levélíró T. Juditot. Csupán szeretnénk felhívni a figyelmét, hogy gondja nem egyedül az övé: az egész társadalomé. Félnie nem kell, hiszen olyan okosan gondolkodó lány nem követhet el nagy hibákat. Ellenkezőleg, úgy érzem, számára a házasság nem lemondás lesz, hanem öröm, kiegyensúlyozott boldog élet. Csak ezen keresztül találhatja meg életének értelmét, kiteljesedését. És ezzel társadalmunknak is még hasznosabb tagjává válhat.

A véleményeket feljegyeztet

MEGYERI ANDREA

Már messziről halljuk a kellemes, fülbemászó dallamtöredékeket, s mennél közelebb kerülünk a hang forrásához, annál elbűvölőbbnek tűnik. Beethoven és Richard Wagner — fölismerjük és most már ellenállhatatlanul vonz ...

Aki Kosicére látogat, feltétlenül hallgassa meg az állami filharmonikusok hangversenyét, Az első hegedű egyszer megindító gyöngédséggel szól a fiatal nő kezében, másszor erélyesen szárnyalón viszi a melódiát, túlnőve minden más hangszeren.—

Helenka Motterová még lánykorában örökre eljegyezte magát a hegedűvel és a zenével. A Carnica népművészeti együttes érzelmes és pattogó népi muzsikáját cserélte fel a komoly zenével. Most, amikor mór jó néhány kül- és belföldi turnét tud maga mögött, kisfiának, Tamásnak és a férjének szenteli minden idejét. Ám a zene szeretete egy életre szól, és az évszázadok távlatából hosszú azoknak a sora, akiknek magát az életet jelenti. De az is igaz, hogy a kedvtelés és a hivatás mellett időt kell találni azok számára is, akik az emberhez a legközelebb állnak.

o

z

<

i

N

LU

D

ac

•LU

*

o

cn

<

> __i

O

ötéves kislányom még mindig szopja a hüvelykujját. Sok mindent próbáltam már, de nem sikerült leszoktatnom róla. Mit tegyek, hogy megóvjam kislányomat az iskolában a várható gúnyolódásoktól? A gyerek nagyon érzékeny természetű, tudom, sok keserű percet szerez még neki ez a rossz szokása, ha csak nem sikerül megszabadítanom tőle.

Mindenekelőtt tisztában kell lennie azzal, hogy a hüvelykujj szopása, „cumlizása“, nemcsak rossz szokás, hanem a szervezet egészséges fejlődése szempontjából is nagy jelentőségű. Rendkívül helyeseljük, hogy a problémát nem intézi el egy vállrándítással, esetleg egy „mire férjhez megy, úgyis leszokik róla“ megjegyzéssel, amint azt sok szülő teszi. Tudnia kell, hogy a cumlizás nemcsak esztétikai hiba, hanem egészségi károsodáshoz is vezethet — attól függ, mennyit szopja az ujját a gyerek. Cumlizás közben ugyanis a foghúst felnyomja az orrüregbe, a nyílás összeszűkül, s megakadályozza az orron keresztül való légzést, a gyerek kénytelen a szá-