Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-01-20 / 4. szám

ÜNNEPI ALKALMAKRA SZÉP ÉKSZERT o KLENOTY ékszerüzletekben vásároljon © K/ervo/v/ I—N—2 AGATHA CHRISTIE TIZ<éj©/NÉGER — Biztos benne, hogy készakarva tette? — kérdeztem. — Egészen biztos. Másnak persze eszébe se jutott. De én abban a pilla* natban tudtam, amikor ránéztem — amikor visszaérkeztem — a dolog után ... És 6 tudta, hogy tudom... Csak arra nem jött rá, hogy én sze­rettem azt a gyereket... Szükségem volt még egy tizedik áldozatra is. Meg is találtam egy Morris nevű ember személyében. Sö­tét kis alak volt. Többek között ká­bítószerrel kereskedett, és ó volt az oka, hogj' egyik barátomnak a lánya rászokott/a kábítószerekre. A lány huszonegy éves korában öngyilkos lett. Miközben áldozatok után kutattam, fokozatosan érlelődött bennem a terv. Már végleg ki is alakult, s a döntő lökést egy beszélgetés adta meg, amelyet "Harley Streeten foly­tattam egy orvossal. Már említettem, hogyShűtétnek vetettem alá magam. A Harltsy Streeten folytatott beszél­getésből kiderült, hogy újabb műtét­nél!’semmi értelme. Az orvosnak egy szót se szóltam elhatározásomról, hogy nem vagyok hajlandó a természet rendje szerint lassan, hosszú haldoklás után meg­halni. És most hadd térjek rá a Néger­­szigeten elkövetett bűntény tulajdon­képpeni módszereire. A szigetet nem volt nehéz megszerezni: az ügyletet Morris bonyolította le, én észrevét­lenül a háttérben maradtam. Nagy szakértő volt az ilyesmiben. A leendő áldozatokról összeszedett adatok alapján sikerült mindannyiuk szá­mára megfelelő csalétket kitalálnom. Egyetlen esetben sem vallottam ku­darcot. Augusztus 8-án valamennyi vendégem megérkezett a Néger­szigetre. Magam is köztük voltam. Morrisszal már leszámoltam. Emésztési zavarokban szenvedett. Mielőtt elhagytam volna Londont, adtam neki egy kapszulát, hogy ve­gye be éjszakára, mondván, hogy az én gyomornedveimmel csodát tett. Habozás nélkül elfogadta — kicsit hipochonder volt a nyavalyás. A szigeten bekövetkező halálesetek sorrendjét különleges gonddal álla­pítottam meg. Véleményem szerint nem mindegyik vendégem volt egy­formán bűnös. S úgy döntöttem, hogy elsőnek azok pusztuljanak, akiknek a legkisebb a bűnük, hogy ne kelljen elszenvedniük azt a sokáig tartó idegfeszültséget és félelmet, amit az érzéketlehebb gyilkosoknak el kellett szenvedniük. Anthony Marston és Mrs. Rogers haltak meg elsőnek, az előbbi egy pillanat alatt, a másik békésen el­aludt. Méltányoltam, hogy Marston­­ból születésénél fogva hiányzott a morális felelősségérzet, ami a leg­többünkben megvan. Amorális volt. Pogány. Mrs. Rogers pedig — efelől nem volt kétségem — nagymérték­ben férje befolyása alatt cselekedett. Szükségtelen részletesen leírnom, ho­gyan halt meg ez a két ember. A rendőrség nyilván könnyen meg tud­ta állapítani. Ciánkálihoz minden háztulajdonos könnyen hozzájuthat: rovarirtónak használják. Vittem ma­gammal egy keveset, és a gramofon­lemez lejátszása után következő fe­t K E R E S ZfR ETTVÉNY mm P| r] ■ m VÍZSZINTES: 1 A rejtvény ebő része. (A nyíl irányában folytatva.) 11. Eldug. A G hang fél hangjeggyel váló emelése után. 14. Tár« betűi keverve. 15. Nagy­község Pest mellett. 16. Gyermekek köszö­nése. 17, Sporteszköz. ÍU. Latin kötőszó 20. Évszak. 21. Lakás. 22. Madár ncvelő­­"Vel. 24. Nagy edény. 25. A naprendszer egyik bolygója. 26. Könyörög. 27. Nem­csak a fúró teszi. 28. Festmény szlovákul. 29. Német személyes névmás. 3Ö. Bátor igéje. 31. Kicsinyitó képzó. 32. Him állat. 33. Szélhárfa. 34. Árpa betűi. 36. Nát­rium vegyjele. FÜGGŐLEGES: 2. Ta­­gadószó^/í' Rossz szlo­vákul. 4. Felfogom. Budapest része. 6. Sán­dor, Jenó, Róbert. (£> Ilyen terem is van. 8.. Labda a hálóban, néve­lővel. 9, Szegecs. 10. Előd. Í3. A rejtvény befejező része, a nyíl irányában folytatva. 15. Nem egész, <16. Így szép az élet. 18. Fogadkozik. 20. Ajtót nyit. 21. Nesz­„FAJÓ SZÍV" A szivbillantyű'Szűkületet ma mér se­bészeti beavatkozástól hatásosan gyá-Äik. Mindenesetre fogadja meg ke­­rvosa tanácsát, hiszen 6 tudja a legjobban, hogy betegsége mennyire súlyos. Valószínűleg megfelelő szak­orvoshoz küld! maja önt, aki alapos ki­vizsgálás után eldönti, hogy szükséges-e önnél a sebészeti beavatkozás. .ÚGY SZERETNEM" A plasztikai sebészetre elsősorban a körzeti orvosátél kell beutalót kérnie. Evvel a beutalóval jelentkezik majd a sebészeten, ahol megállapítják, hogy milyen műtétről van izé, és azt iz, hogy mikor kerülhet erre ser. Meghatározzák azt ii, hogy a műtét ingyenes-e vagy illetnie keli-e. Hétfőtől péntekig min­den délelőtt lehet jelentkezni. Címe: Plastická chirurgia, Bratislava, Parti­­zánska 1. .EGY SZOMORÚ SZŐKE LÁNY" Panaszával forduljon az orvoskozme­tikai intézethez. Előzőleg levélben tudó­szült pillanatokban könnyű volt be­csempésznem Marston majdnem üres poharába. Betegségem utolsó szakaszában felírtak valami altatót — klorálhid­­rátot. Könnyű volt annyit eldugnom, hogy végül is halálos adag volt a bir­tokomban. Amikor Rogers konyakot hozott a feleségének, letette egy asz­talra, én meg az asztal mellett elha­ladva belecsempésztem a mérget a konyakba. Ez sem volt nehéz, mert akkor még senki sem fogott gyanút. Macarthur tábornok fájdalom nél­kül halt meg. Meg se hallotta, hogy mögéje lopóztam. Persze nagyon gondosan kellett megválasztanom az időpontot, amikor elhagyom a te­raszt, de minden sikerült. Ahogy előre sejtettem, átkutatták a szigetet, és megállapították, hogy csak mi heten tartózkodunk rajta. Ez azonnal gyanakvó légkört teremtett. Tervem szerint hamarosan szövetsé­gesre volt szükségem. Dr. Armstron­­got választottam ki erre a szerepre. Könnyen hívő ember volt, látásból meg hírből ismert, és el se tudta képzelni, hogy egy olyan pozícióban levő valaki, mint én, esetleg gyilkos lehet! Minden gyanúja Lombardra irányult, és én úgy tettem, mintha egyetértenék vele. Noha mindenkinek a szobáját át­kutatták, személyi motozásra akkor még nem került sor. De ennek is hamarosan be kellett következnie. Rogerst augusztus 10-én reggel öl­tem meg. Éppen fát vágott, tüzet akart gyújtani, s nem hallotta meg, hogy közeledem. Megtaláltam a zse­bében az ebédlő kulcsát. Előző este bezárta. Miután Rogers holttestét megtalál­ták, a zűrzavarban Lombard szobá­jába osontam, és elcsentem a revol­verét. Tudtam, hogy bizonyára hozott magával — az igazság az, hogy én utasítottam Morrist: sugalmazza ne­ki, amikor tárgyal vele. Reggeli közben becsempésztem maradék klorálomat Miss Brent ká­véjába, amikor újra töltöttem a csé­széjét. Aztán magára hagytuk az ebédlőben. Valamivel később be­osontam — a nő majdnem eszmélet­len volt, könnyen bele tudtam fecs­kendezni egy adag erős ciánkállolda­­tot. Az a méh-dolog alapjában véve gyerekes volt egy kicsit — de tudj’ isten, valahogy tetszett nekem. Rögtön ez után megtörtént, amire számítottam — azaz hogy azt hiszem, tulajdonképpen magam javasoltam. Szigorú motozásnak vetettük alá ma­gunkat. A revolvert addigra már biztos helyre eldugtam. Akkor közöltem Armstronggal, hogy meg kell valósítanunk tervün­ket. Egyszerű terv volt — azt a lát­szatot kellett kelteni, hogy én vagyok a következő áldozat. Ez talán meg­zavarja a gyilkost — mindenesetre ha egyszer azt hiszik rólam, hogy meghaltam, nyugodtan mozoghatok a házban. Armstrong lelkesedett az ötletért. Még aznap este végrehajtottuk. Egy kis vörös agyag a homlokomra, a pi­ros függöny meg a fonal: ezzel meg is volt rendezve a jelenet. A gyertyák gyönge lángja erősen lobogott, és az egyetlen ember, aki közelről is meg­nézhetett, Armstrong volt. Tökéletesen sikerült a dolog. Miss Claythorne föllármázta a házat, ami­kor megtalálta az algát, amelyet én helyeztem el gondosan a szobájában. Mindnyájan fölrohantak az emeletre, én meg elhelyezkedtem a meggyil­kolt áldozat pózában. Amikor megtaláltak, a látvány pontosan a kivánt hatást gyakorolta rájuk. Armstrong tökéletesen játszot­ta a szerepét. Fölcipeltek az emelet­re, és lefektettek az ágyamra. Senki

Next

/
Oldalképek
Tartalom