Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-08-11 / 33. szám

7. kérdéscsoport t, Jurij Gagarin hőstettéről bizonyá­ra regények, költemények, filmfor­gatókönyvek születnek, most mégis Itt, otthonában keressük életének tit­kait, jelleme, tulajdonságai mögött az erőt, amely lehetővé tette számá­ra, hogy végrehajtsa ezt a nagyszerű teljesítményt..irtuk lapunkban 1961 áprilisában, amikor az Ember a csillagokig ért: földkörüli útjára in­dult a Vosztok űrhajó, fedélzetén Jurij Gagarinnal, az első ember­­űrutassal. Ezek a szavak, a lelkesedés és cso­dálat érzései merültek fel bennem, amikor a Csillagvárosba érve kiszáll­tunk az autóbuszból. „Itt állunk a Gagarin-téren“ — mondták klsérő­­,/y ink. „Ott, a legközelebbi épületben vannak az űrhajósok lakásai. Valen­­tyina Nyikolajeva Tyereskováék ab­lakai nyitva vannak, a Gagarin csa­lád lehúzott redőnyei azt jelzik, hogy már elutaztak nyaralni.. Látszatra olyan házak, olyan város, mint a többi. Mint bármelyik új la­kónegyedünk, korszerű városrészünk. Lakóházak, iskola, kulturális köz­pont, üzletek, játszótér, fák, virágok. De alig nézünk körül, már siet fe­lénk vállára vetett kabátban, moso­lyogva Valentyina Tyereskova. Há­ziasszonyként üdvözöl, bemutatja az űrhajósok parancsnokát, s elindu­lunk városnézésre. Még visszanézek Jurij Gagarin szobrára. Mintha valaki — bárme­lyik szovjet ember — lépett volna fel arra a kis talpazatra, hogy elin­duljon valami számára fontos, meg­szokott, mindennapi dolog felé. A munkahelyére vagy az otthonába, esetleg egy mérkőzésre, vagy a könyvtárba ... „Szerény és vidám, széles vállú fiatalember. Kedveli a sportot, a matematikát, a zenét és az irodal­mat.“ Ezt írtuk Jurij Gagarinról ak­kor, amikor meleg mosollyal arcán visszatért közénk a Földre. U.) Egy festőién nép vidék központja, a régi-régi bányászváros, ma járási székhely, utunk további állomása. Környékén több tör­ténelmi nevezetességet — mint Betléri kas­tély, Krasnahorka vára és természeti szép­séget, mint a Gombaszögi, délebbre a Do­mical és északabbra a Dobsinai barlangot csodálhatjuk mag. Felvételünk a város .főte­rén álló bányásztoronyról készült. Melyik vá­lóiban jártunk? V.t Emlékműhöz érkeztünk, amely azoknak a hősöknek tiszteletére épült, akik hazánk felszabadításáért áldozták életüket. Elkesere­dett harcot vívott itt a szovjet hadsereggel együtt az első csehszlovák hadsereg, amely­nek parancsnoka Ludvík Svoboda, köztársa­sági elnökünk volt. Az itt elesétt sok ezer hős emlékét az obeliszk mellett egy katonai mú­zeum is őrzi. Kérdésünk: Ml a harcok szín­helyének, — a szorosnak — a neve? A válaszokat képes levelezőlapon, — amelyre a CEDOK jelvényt és a számozott szelvényt is felragasztották, — legkésőbb 10 napon belül küldjék be sxeitésstőségünk cí­mére : Bratislava, Praiská 5. A levelezőlapon tüntessék felt Utazzunk együttI T.) Barangolásunk mai első állomása Ke­­let-Szlovákia legna­gyobb és egyik legré­gibb városa. Előnyös fekvése, műemlékei, tör­ténelmi emlékei, élénk kulturális és társadal­mi élete az. évtizedek folyamán egyre maga­sabbra emelték a vá­rosok ranglistáján, de igazi virágzásnak csak a felszabadulást követő években indult. A má­sodik világháború be­fejezése után itt volt a csehszlovák kormány első székhelye. A vá­ros fellendüléséhez nagymértékben hozzá­járult a Kelet-Szlová­kiai Vasművek felépíté­se. A város lakossága az utolsó negyedszá­zad alatt csaknem a háromszorosára nőtt. Az új lakónegyedekben — az egyik a felvéte­len látható — 27 000 új lakás épült. Kérdé­sünk: Mi a város neve? UTAZZUNK Oldok

Next

/
Oldalképek
Tartalom