Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-07-28 / 31. szám
KULTURÁLIS ÉVFORDULÓ Tompa Mihály Százöt évvel ezelőtt, július végén halt meg a gömöri Hanva községben Tompa Mihály, aki már ifjú korában Petőfivel és Arannyal együtt a „költőháromságot“ jelentette. Bár nem volt oly szenvedélyesen forradalmi és eredeti, mint Petőfi, sem a forma és a nyelv olyan tökéletes mestere, mint Arany — költészetének tiszta líraiságával és formai változatosságával a legnagyobb elismerést vívta ki. 1847 elején a Kisfaludy Társaság is tagjává választotta. Tompa ugyan nemesi származású volt, de apja szegény sorsú csizmadiaként élt családjával Rimaszombatban (Rim. Sobotán). A tehetséges fiút anyja halála után igrici nagyszülei nevették és egy földesúr segítségével a sárospataki kollégiumba juttatták. Tompa itt jogi, bölcsészeti és teológiai képesítést szerzett. Időközben azonban engedve költői hajlamának, írni kezdett. 1841-ben, tehát egy évvel Petőfi nyilvános fellépése előtt jelent meg az Atheneum folyóiratban első munkája, a Mohos váromladékon c. románc, amelyet további versek, majd közkedvelt népregéi követtek. Életének Pesten töltött szakasza az ott szerzett költő- és íróbarátok vidám társaságában zajlott, ám 1847 elején elfogadta a gömöri Beje község meghívását, odament református lelkésznek. Sokat betegeskedett és így az 1848-as forradalomban sem vett aktívan részt. A levert szabadságharc után — bár fiatal házasként boldogan élhetett volna —, jelképesen fogalmazott költeményekben kesergett a haza sorsa felett. (A gólyához, A madár fiaihoz stb.) Később a lírának hátat fordított és a regék világába menekült. írásaiban egyre inkább megnyilatkozott az aggódó hazafi, a családi gyászt, majd a politikai meghurcoltatást szenvedett férfi bánata. Érzékeny lelke erősen rezonált a természet jelenségeire is. Mindezeknek az érzelmeknek sajátos kifejezésmóddal, a magyar népi szellem jegyében adott hangot. Tompa Mihályt időközben Kelemórre hívták meg lelkésznek, majd Hanvára került. Itt is halt meg 1868-ban. Emlékét őrzi megbecsült irodalmi alkotásain kívül a Rimaszombatbon és Sárospatakon felállított szobra, valamint a hanvai sírja fölé emelt hatalmas obeliszk. —gyo— KIÁLLÍTÁS HONTY TIBOR — BUDAPESTEN A budapesti Csehszlovák Kultúra Rózsa Ferenc utcai termeiben június 28-án délelőtt a felesége részvételével megnyitották az 1968-ban, 61 éves korában elhunyt, csehszlovákiai származású Honty Tibor fotóművész kiállítását. A kiállítás anyaga — amelyet ez év áprilisában és májusában a bratislavai Prímás Palotában is láthatott az érdeklődő közönség — keresztmetszetét adja a nemzetközi viszonylatban magas színvonalú és kiemelten értékelt fotóművész alkotásainak. Fényképei joggal viselhetik az „alkotás" nevet, mivel Honty Tibor, aki eredetileg keramikusnak indult, o meglátások, a belső intuíciók, az élmény elsődleges hatásának olyan megörökítője, akinek nevét minden korok fotóművészei között megőrzik. Témái — akár szociofotóit nézzük, akár a szobrászat nagyjainak műveiről készített teljes vagy részlet-fotóit — mindenkor a lélek mélyét vetítik a külvilágba. Meglátásai megismételhetetlenek. Ugyanez vonatkozik a második világháború idején készült felvételeire, amelyek a fasizmus, az erőszak elleni tiltakozást fejezik ki. Megrendítően szól hozzánk a Prága felszabadításánál hősi halált halt vöröskatona drámai temetéséről készült felvétele. A kiállítás, amelynek megnyitóján a magyarországi művészeti és kultúrpolitikai étet számos kiválósága is megjelent — a jelek szerint megérdemelt sikert arat. — Igo — A könyvespolcon is üde színfolt, nyári olvasmánynak pedig egyenesen remek a budapesti Móra Ferenc és a bratislavai Madách könyvkiadók közös gondozásában megjelent kedves könyvecske — Rátonyi Róbert „Ne vegyék komolyan" c. történetei. Aki Rátonyi Róbertét főleg mint mulattató, táncos komikus színészt ismeri és kedveli, az el sem tudná képzelni másként, mint hogy tollat ragadva is művész- és magánélete humoros, meglepő csattanókkal szolgáló „sztori"-jait sorolja fel, tipikusan „rátonyis" szellemességgel, dinamikával és karikírozó készséggel. ö maga azzal indítja könyvét, hogy feltett szándéka volt azt komoly mondanivaló szolgálatába állítani, de azután úgy érezte, helyesebb, ha inkább mosolyogtat, „Azért nem sértődöm meg — írja — ha elgondolkoznak néha azon, amin mosolyogtak I“ — Igo — A SZEL és A NAP (népmese) Vitatkozott egy időben a Szél a Nappal Azon folyt a disputa, hogy melyikük az erősebb. Egyszer azután azt mondta a Nap a Szélnek: — Tegyünk próbát, amott megy egy köpenyes ember, próbálkozzunk meg rajta, melyikünk az erősebb, melyikünk veszi le a válláról a köpönyeget. Hozzáfogott először a Szél, megragadta az ember gallérját, tépte, cibálta előre, hátra a köpönyeget, de mentül erősebben rángatta, a szegény ember annál erősebben burkolta bele magát, s nem engedte levenni a köpönyeget. Mikor aztán a Szél hasztalan kifárasztotta magát, akkor hozzáfogott a Nap: elkezdett mosolyogni az utasra melegen, mindig melegebben. A vándor lassanként kiburkolta magát a köpenyből, azután levetette egészen, később levette a kabátját és a mellényét is. Látod — mondta a Nap a Szélnek —, hogy én erősebb vagyok, mint te. Játsszunk együtt/ Rodolfó bűvész iskolájában hallottuk: — Csomót kötni mindenki tud, de egy kézzel csomót kötni, az már nem olyan könnyű. Nézzetek csak idei így ... Készen is van a csomó! — ejtette ámulatba Rodolfó bácsi a kíváncsi gyerekeket. Egyszerű, egy kis kézügyességre van szükség, egy zsebkendőre vagy sálra. Az összehajtott kendőt tegyük a kinyújtott tenyerünkre (1. ábra) úgy, hogy a kendő rövidebb része essen a tenyerünk felé. Most ezt a rövidebb részt a gyűrűs- és kisujjunkkal nyomjuk oldalra (2. ábra), és fordítsuk a tenyerünket előre, egészen addig, míg a hátulsó hosszabb részt a hüvelykujjunkkal el tudjuk érni (3. ábra). A hüvelykujjunkkal felnyomjuk ezt a részt a mutató- és a középső ujjunk felé, ezzel a két ujjunkkal megfogjuk (4. ábra), és kezünket úgy fordítjuk, hogy ujjaink a föld felé legyenek (5. ábra). így két ujjal fogva a kendő csücskét, kezünket óvatos, rázó mozdulatokkal felfelé húzzuk, és kész a kendőn a csomó. Próbáljátok meg ti isi X S \ X REJTVÉNYÜNK: Ha ügyesek vagytok, ezt a képrejtvényt könnyen megfejthetitek. Petőfi egyik ismert csatadalának címe van benne elrejtve. Könnyítésképpen annyit elárulunk, hogy az „ördög“ betűi keverve szerepelnek a verseimben! A megfejtett verseimet küldjétek be szerkesztőségünkbe: Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Praéská 5. Gyermekeknek. X V
