Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-07-28 / 31. szám
Néhány héttel ezelőtt még izgatottan készülődtek a nagy napra: az érettségire. Bizonyítaniuk kellett: vajon érettek-e arra, hogy kilépjenek az életbe, önállókká legyenek. A nagybetűs Életbe, hiszen csak így emlegették. Szakérettségi bizonyítványukon még alig száradt meg a tinta, s már felnőttként, felelősségtudattal kopognak leendő munkahelyük ajtaján, üzemekben, gyárakban, hivatalokban . , . Helyet kérnek, hogy hivatásuk gyakorlását megkezdhessék, részt kérnek az alkotó, építő munkából. Tervekkel, álmokkal, reményekkel telített fiatalok. Megértést, segítséget, bizalmat várnak. Balkó Eleonóra utolsó szabad napjait tölti otthon. Valamiféle „édes semmittevés“ ez az időszak. Az érettségin túl van, az új munkahelyre — a Nővé Zámky-i (érsekújvári) Pletatexbe — csak néhány hét múlva lép be. — Jó ez a pihenés, a rövid kikapcsolódás. De sokáig nem tudnék így meglenni. Nincs konkrét feladatom, nem felelek’ semmiért, nem tartozom sehová. Várom már a napot, hogy műn■ I VAGYUNK? (Komocsáról) jött Újvárba tanulni. Most, az éretttségi után szeretne itt maradni a városban. A kérvényét egy közlekedési üzembe adta be. Együtt megyünk vele a felvételi beszélgetésre, együtt izgulunk, hogy sikerüljön. — Milyen szeretne lenni a munkahelyén? — Olyan, hogy ne legyen panasz a munkámra. Hogy pontosan és megbízhatóan végezzem el azt, amit rám bíznak A gyakorlatban néha másképpen történnek a dolgok, mit ahogy azt mi elképzeljük, tizenévesen. De hát nem kell félni a nehézségektől, meg kell velük birkóznunk ... És még sokat tanulnunk. A tanulásnak egy formája az érettségivel befejeződött számomra, de más formában, — elsősorban az önművelésre gondolok —, új távlatokat nyitunk magunk előtt. Örülök, hogy munkába léphetek, nem félek a kezdettől. Semmilyen kezdet sem nehéz, ha megértő munkatársak közé kerülünk. Ha tapasztalatukat nem őrzik hét pecsétes lakat alatt, hanem segítő szándékkal tovább adják nekünk, fiataloknak. Valahogy úgy, ahogy az eddigiek során, a gyakorlat alkalmával tapasztaltuk. Nekem nagy bizalmam van az emberekben, jogosan várom hát az ő bizalmukat is. Danis Katalin már elhelyezkedett. A Renokovban dolgozik, néhány nappal ezelőtt lépett be. Munkaköre még nem végleges, de rövidesen eldől, hogy pontosan milyen beosztásba kerül. Az már azonban biztos, hogy a szakmájában, közgazdasági téren érvényesítheti tudását. — Mennyire ismerte meg e rövid idő alatt a munkahelyét? — Tudom azt, hogy a helyi gazdálkodáshoz tartozik, hogy szolgáltatásokat végeznek itt a város lakóinak. Hűtőt, tv-t, rádiót javítanak, gázt szerelnek be. — Meg van elégedve a beosztásával? — Igen. Szeretek a számok birodalmában dolgozni. Idegen emberek közé jöttem, s máris kialakult a kölcsönös bizalom közöttünk. Ebben a helyiségben öten dolgozunk. Jó lenne, ha ez a kitűnő hangulat, jó embertársi viszony nemcsak a kezdet kezdetén lenne ilyen, hanem a ké sőbbiek során is. Tudom, ez tőlem is függ. Annak is örülök, hogy munkahelyem közel van a lakhelyemhez, így aránylag sok szabad időm marad a szórakozásra, olvasásra. — Első fizetését már felvette, hogyan osztotta be? — Jó érzés úgy vásárolni valamit, hogy ennek az árát már én kerestem meg. Ezért az első fizetésemet már elvásároltam. A vásárolt áruhoz kedves emlék fog fűzni. És persze a szüleimnek is veszek valamit, hiszen eddig ők segítettek engem. — Ha most új munkahelyre hívnák, nagyobb fizetést ígérnének, elmenne? — Már nem. Jól érzem itt magam, és ezt a biztonságot nem cserélném fel könnyelműen . . . * * * Ők hárman, sok ezer fiatalhoz hasonlóan kiléptek az életbe, tanulóból dolgozókká lettek. Tele vannak tervekkel, álmokkal, elképzelésekkel. A jövőjükről beszélve arról vallanak, hogy erős szálakkal akarnak kötődni a helyhez, ahol dolgozni fognak, ahol tudásukat érvényesítik és továbbfejlesztik . . . Mi mást kívánhatunk nekik a pálya kezdetén, mint azt, hogy ezek a szálak valóban erősek legyenek! MEGYERI ANDREA kába léphessek, és újra a harcos hétköznapokat éljem. Valamikor régen tanítónő szerettem volna lenni. Talán egy jó tanító nénim emléke sugallta ezt a gondolatot. Aztán másképp történt a pályaválasztás, s. úgy érzem, jól választottam. A Nővé Zámky-i (érsekújvári) Közgazdasági Középiskolában végeztem. Még nem tudom pontosan, milyen beosztásom lesz a munkahelyemen, de ha a szakmában alkalmaznak, biztosan elégedett leszek. A legfontosabb az lesz számomra, hogy jó munkaközösségbe kerüljek. Érzem azt, hogy az én munkámra is szükség van. Druga Katalin Komoéáról Nóri és Kati utolsó napjaikat töltik otthon Danis Katalin már elhelyezkedett Foto: IGOR GROSSMANN Minden szülő ismeri a titkolt szorongást, ha a gyerekek bejelentik, hogy fürödni mennek — és ismeri azt a megkönnyebbülést, amikor vacsoraidőre megjelennek épen. egészségesen, vidáman. És minden szülő megdermed, amikor hallja vagy olvassa a napilapokban, hogy egy kisgyermek megint belefulladt a vízbe ... Ez a nyári szünidőben sajnos nem ritkaság. — Meg lehet-e egyáltalán előzni ezeket a szerencsétlenségeket? —• ezzel a kérdéssel fordultunk Pavol Pobjeckyhcz. a hivatásos vízilabda edzőhöz, a Szlovákiai Testnevelési Szövetség Központi Bizottságának dolgozójához. aki már hosszabb ideje tanítja úszni a kis óvodásokat a bratislavai Ruzinov negyed fürdőjében. — A szerencsétlenségek nagy részét bizony meg lehet előzni, ha a szülők gondoskodnak arról, hogy gyermekeik korán, 4—6 éves korukban megismerkedjenek a vízzel és megtanuljanak úszni. Ugyanis sokszor az okozza a katasztrófát, hogy a gyerek a vízben megijed, mert esetleg valami váratlan akadályba ütközött, társa te-A NO KÉRDEZ er úszómester válaszol nyomja a víz alá, hirtelen gödörbe lép és így tovább, Ha a gyerek ismeri a vizet, nem fél tőle, és tud úszni — lényegesen kisebb a kockázat. Általában sikeresek a tanfolyamjaink, amelyeken 12 órát foglalkozunk egyegy csoporttal. A gyerekek 80 százaléka kifogástalanul megtanul biztonságosan mozogni a vízben. — Milyen módszerrel tanítanak? — Az első órán játszunk, pancsolunk, spriccelünk. Az óra végén rendszerint még a legbátortalanabbak is bekapcsolódnak a hancúrozásba. A második, harmadik órán megtanulják a lemerülést és a víz felületén való siklási, parafa segítségével. Végül következik az úszás. Először megtanulják a kraulozást — ez könnyebb —, utána a legtöbbjük a mellúszást is. Közben már beljebb kerültünk a fedett, csempés terembe. ahol két 3x3 méteres medencében sivalkodva paskolták a vizet az apróságok. Az egyikben a kezdők, a másikban a haladók, akik egy tanfolyamon már részt vettek. Ahogy az edző mondja, ezek a kis medencék rendkívül alkalmasak erre a célra, könnyen szabályozható bennük a víz hőmérséklete, s mindenki szem előtt van. Jelenleg a bratislavai Miletié utcai óvoda 5—6 évesei vannak soron. Zlata Pániková, az óvoda igazgatónője a medence szélén vigyázz, buzdítja védenceit. Elmesélte, hogy ők már öt éve, járnak ide évente kétszer tanfolyamra az utolsó osztályosokkal, s így évente 50—60 gyerek tanul meg úszni. A szülők mindenképpen támogatják ezt az akciót, sőt az idén még két hajszárítót is vettek az óvodának, hogy ha hűvösebb az idő. ne menjenek ki a gyerekek nedves hajjal. — Igaz. hogy ez munkatöbbletet jelent, de szívesen csináljuk, mert megmutatkozik a jó hatása: az úszó gyerekek lényegesen kevesebbszer betegednek meg, — magyarázza az igazgató. Már sok szó esett arról a különböző fórumokon, hogy a gyerekek számára kötelezővé tegyék az úszást. A fővárosban úgy-ahogy megoldható, de vidéken kedvezőtlenebb a helyzet. Instruktorokban sem lenne hiány, hiszen a főiskolások szívesen vállalkoznának egy-egy tanfolyam vezetésére, s a szülők is nyilván mindenütt szívesen vennék. A nagy kérdés azonban az. hogy hol? Nincs fedett medence. Ámbár, ha az ember arra gondol, hogy mennyi nehézséget oldottak meg társadalmi munkával a különféle akciók keretében, akkor bizonyosan ezen a téren is lehetne megoldást találni jó akarattal, társadalmi összefogással. Például úgy. mint az egyik zilinai óvoda tette: minden követ megmozgattak s az óvoda épülete mellett felépítették a kis fedett csarnokot az aprócska medencével. Gyermekeink egészséges fejlődése érdekében ennyit megkövetelhetünk önmagunktól ! — gé — ARCGIMNASZTIKA Az arc tornáztatósa megelőzi a ráncképződést. Ha az alábbi gyakorlatokat legalább naponta egyszer elvégezzük, arcbőrünk sokáig üde és rugalmas marad. 1. Tenyerünket a homlokunkra helyezzük és a bőrt enyhén felfelé toljuk. így megakadályozzuk a homlokráncok képződését. 2. Fejünket mozdulatlanul tartjuk s közben szemünket körben forgatjuk. Tekintetünket, amennyire lehet, oldalt szegezzük. Ez a gyakorlat erősíti a szemizmokat. 3. Ujjunk hegyét szorosan a szemöldökünkön tartjuk. Szemhéjunkat lecsukjuk és erőteljesen lefelé húzzuk, Ez a gyakorlat megakadályozza a szemhéj ráncosodását. 4 Nyitott szájunkba, alsó fogainkra tesszük két ujjúnkat és alsó állkapcsunkat lefelé szorítjuk és közben próbáljuk szájunkat becsukni. Ez a gyakorlat erősíti az arcizmokat.
