Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-07-21 / 30. szám
\ IP MM ,# A ♦ Szocialista társadalmunkra jellemző a társadalmi fogyasztás magas színvonala. Ez 1972-ben több mint 78 milliárd korona volt. A társadalmi fogyasztás csupán az elmúlt tiz évben a kétszeresére emelkedett. Társadalmunk nem feledkezik meg azokról sem, akiknek egyedüli megélhetési forrásuk a nyugdíj. A legutóbbi nyugdjrendezés 312 ezer munkából kiöregedett embert érintett. Ezenkívül 560 ezer idős embernek emelték az ún. öregségi segélyét is. Tudjuk, milyen nagy segítséget jelent a többgyermekes családokban a gyermeknevelési pótlék emelése. A fiatal házaspároknak pedig, akik családszaporulatot terveznek, a .kocsipénz“ felemelése is nagy segítség. S ha mindezt összeszámoljuk, bizony nem kis Összegről van szó. Két év alatt kétmilliárd koronát fordítanak ezekre a célokra. Életszínvonalunk emelkedését bizonyítja a dolgozókról történő egészségügyi gondoskodás is. Csehszlovákiában az egészségügyi szolgálat színvonala és kiterjedtsége világviszonylatban is a legjobbak közé tartozik, csakúgy, mint az ezer lakosra eső orvosok számának aránya. Az egészségügyi gondoskodás nálunk díjtalan és államunk csupán gyógyszerekre évente 2 milliárd koronát fordít. A kórházi ágyak száma 1937-hez viszonyítva több mint a kétszeresére szaporodott. Szocialista rendszerünk humánus jellege különösen kifejezően mutatkozik meg abban, hogy évről évre javul az egész társadalom biztosítási rendszere, és növekednek az ezekre a célokra fordított állami kiadások. A társadalombiztosítás, az egészségügyi gondoskodás és a táppénz, a családi pótlék költségei képezik ma az állami költségvetés 25 százalékát. A CSKP XIV. kongresszusának határozatában megtaláljuk, hogy a személyi fogyasztásnak évente 5 százalékkal kell emelkednie. Az ötéves terv első felében ezt az irányszámot is túlléptük. Ezt elsősorban a lakosság bevételének növekedése segítette elő. Mert ha több a pénzünk, többet és jobbat is vásárolhatunk érte. 1960-ban még a háztartások nagyobb részében az egy személyre eső tiszta bevétel nem haladta meg a 700 koronát havonta. 1970-ben ez a lakosság 15 százalékánál állt fenn, s az ötéves terv végére, vagyis 1975-ben már az egy személyre eső bevétel a lakosság nagyobb részénél túllépi a 1300 koronát. Szép és merész terv ez, mely összhangban van a szocialista irányvonallal; szoros munkával fokozatosan emelni a lakosság életszínvonalát. Nem akarom felsorolni számokban; konkrétan mit jelent ez. Falun és városon mindnyájan tanúi vagyunk annak az óriási változásnak, amely az utolsó évtizedben, mondhatnám úgy is, években történik körülöttünk. Alig találunk már egy házat hűtőszekrény és televízió nélkül. Egyre több az autó és gomba módra szaporodnak a hétvégi házak is. Nem telik el egy nap húsos étel nélkül, s hetente kilószámra fogy a déligyümölcs. A tizenéves kislányok olyan ruhában járnak Iskolába, amelyről anyjuk még menyasszony korában sem álmodott. Elérhető, amit szemünk-szánk megkíván — nem kell a garast a fogunkhoz verni. Persze, mint mindenben, itt is találni kivételt. Mert akadnak még köztünk olyanok is, akik húzódoznak a munkától, takargatják a hibákat, ahelyett, hogy kiküszöbölnék, mások munkájából szeretnének jól élni. Ám ezeknek a száma egyre kevesebb, mindnyájunk feladata, hogy rövidesen egy se maradjon belőlük. S az is előfordul, hogy teljes jólétünk mellett is néha bosszankodunk, méltatlankodunk, egy pillanatra elfelejtünk minden jót, s csak a hiányosságot látjuk, mert éppen abban az üzletben, ahol jártunk, nem találtunk cipőkefét, hogy már két hete nem lehet függönytartót kapni, nincsen tizenhatos gyermekzokni, esetleg kevés a szódástöltény. Ügy teszünk, mintha ezen múlna az életünk. Igaz, ilyen apróságok néha bosszantják az embert, kedvünket veszik, de túl kell tenni rajta magunkat, s arra törekedni, hogy jó munkaerkölccsel, becsületes, kitartó munkával elérjük azt, hogy minél ritkábban forduljon elő ilyen apró bosszúság. Az anyagi és szociális biztonságérzetet a társadalom megteremti, de a többit már magunknak kell kialakítanunk, mert az igazi jóléthez hozzátartozik még a család összhangja is. Tőlünk függ, mennyire tudunk türelmes és megértő élettársak, szerető és gondoskodó szülők lenni, hogyan tudjuk megteremteni azt a légkört, amely alapfeltétele a nyugodt, kiegyensúlyozott családi életnek. S ha ez is sikerül, akkor ha bárki megkérdi tőlünk, hogy vagyunk, hogyan élünk, nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk: jól. H. ZSEBIK SAROLTA kiegészítik egymást. A Szlovákiai Nőszövetség a marxista—leninista elvek alapján állva, harcol a nők társadalmi érvényesüléséért, támogatja sokoldalú érdeklődésüket. A Szlovákiai Testnevelési Szervezet viszont a különböző korú nők nagy tömegeit karolja fel és szervezi meg a testnevelés, a turisztika és a sporttevékenység számára. TIZENNYOLC ÉVEN FELÜL VÉGE? Az említett okok mellett nagy mértékben csökkenti a testnevelésbe bekapcsolódott nők számát az a körülmény, hogy a tizennyolc éven felüli nők már nem szívesen vetélkednek a sportban. A férfiaktól eltérően, a testmozgást inkább csak üdülés közben, alkalmilag űzik. Pedig a nők testnevelésére számos lehetőség kínálkozik a tömeges testnevelés keretében. Itt van pl. a modern gimnasztika, amely kifejezetten női sport, a mozgásművészet, amelyre most nagy súlyt helyez a Testnevelési Szövetség. Ezek a szakágazatok modern formában dolgoznak. Tevékenységük; a serdülő- és idősebb korú nők mozgásfejlesztése, amely a mozgás érettségének foka szerint feloszlik még jazzgimnasztikára és kondíciós, valamint egészségügyi tornára. MUNKAHELYI TORNA Nagyobb üzemekben el kellene gondolkodni a kérdésen, hogyan oldják meg a nem sportoló nők testnevelését. Kétféle módon lehetne: munka közben, kis szünetet tartva, vagy munkaidő után, tehát szabad idejükben. Különösen fontos ez az egyhangú, szalagrendszerben dolgozó nőknél, akiknél ellensúlyozni kell a munka káros hatását a szervezetre. Hogy ez a komoly feladat ne csak elképzelés maradjon, a Szlovák Testnevelési Szervezet KB elnöksége létrehozta a Szlovákiai Nőszövetséggel, a Szlovák Szakszervezeti Tanáccsal és egészségügyi szakemberekkel közösen a Nők Testnevelési Bizottságát, mint segéd- és tanácsadó szervet. Kell, hogy a testnevelés a nő napi tevékenységének elválaszthatatlan része legyen. Ez a szerv segít megteremteni a feltételeket ehhez a tevékenységhez, valamint az előtornászok, az edzők és funkcionáriusok munkájához, növelni igyekszik a nők politikai aktivitását a szocialista társadalomért kifejtett konkrét munka formájában. A SZABAD IDŐ KIHASZNÁLÁSA Nagy figyelmet érdemel az a kérdés is, hogy a nő milyen mértékben használja fel szabad ideje egy részét az aktiv testmozgásra. Ezzel a problémával összefügg egy másik is, amelynek megoldása nem a Nők Testnevelési Bizottságától, sem az említett szervezetektől vagy intézményektől függ. Ez a nők tornájához szüksé-Íjes elsősorban: akár egyszerű tornatermek, eseteg úszómedencék és más berendezések építése. A Nők Testnevelési Bizottsága tisztában van azzal, hogy a nők széles tömegeinek segítőkész jóakarata nélkül ezt a feladatot nem képes megoldani, Ezért a nőszövetség tagságából aktivistákra van szüksége, akik a járásokban saját környezetükben és a munkahelyükön is népszerűsíteni fogják a rendszeres tesnevelés gondolatát, szorosan együttműködve a testnevelő mozgalom tapasztalt tornásznőivel és edzőivel. A bizottság ezekkel az aktivistákkal állandó kapcsolatban lesz és felkészíti őket tevékenységük folytatására. Feldolgozta: L. GÁLY OLGA
