Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-07-14 / 29. szám

A szőlőlugasban víg kedélyű fiotalok társalogtak. A központi téma az egy héttel ezelőtt lezajlott lakodalom volt. Az ifjú pár csillogó szemmel mutogatta az elkészült esküvői képeket. A fiatal asszonyka jólesően hallgatta a barátnők megjegyzéseit a menyasszonyi ruháról, az ételek ízeiről, az ünnepi tortákról, no, meg a konytyoló táncról. Közben halkan elárulta, — bizony a végén már _ belefáradt a menyecskévé avatásba, hiszen a háromszáz vendég közül min­denki megforgatta. Az ifjú férj büszkén jegyezte meg, — Anicka igen jó táncos, tulajdonképpen egy táncmulatságon figyelt rá fel, mert nemcsak a modern táncokat járta a lányok közül a leg­jobban, hanem a csárdást is ő ropta a legszínesebben. Ez évig tartott az ismer­kedés, melyből végül házasság lett. A fiatalok vidáman csevegtek, csa­csogtak tovább. Nem is csodálkoztam a lelkendező hangulaton, mivel az egy­hetes férjnek születésnapját ünnepelték. A mama, Drahomerecky Vincéné boldo­gan figyelte fia és menye jó kedvét, és a társaságot szívélyesen kínálta a konyhaművészetének ízletes fogósaival. Míg az ifjúság sajátos problémáik meg­beszélésében merült el, addig a mama a múltat idézte, — Ahogy elnézem a fiatalokat, eszembe jut az én esküvőm. Férjem huszonegyéves múlt, akár Vince fiam, én pedig tizennyolc. Mindketten innen a faluból Brehovból (Imregröl) származ­tunk és itt olyan szokás van, hogy vala­mennyi rokont meghívnak a lakodalom­ba. Már egy héttel előtte megkezdődik az előkészület. A meghívottak a nász­ajándékon kívül mindenfélét összehor­danak, a baromfitól a sütőporig. Az igazi lagzi három napig tart. Az esküvő előtt külön vendégség van a vőlegényes háznál és a menyasszonyos háznál is. Ilyenkor búcsúztatják őket a legény- és leányélettől. Az esküvői nagy lakoma a menyasszony szüleinél van az udvaron felállított sátorban, ahol cigányzene húzza a talpalávalót kivilágos virrada­tig. Itt egy pillanatra megszakadt az em­lékezés, mert nagyapa nászurammal előjött a hátsó udvarból, Ilona asszony fogadásukra sietett, és háziasszonyi fi­gyelmességgel a terített asztalhoz hívta őket. — A mi vidékünkön a lakodalmi fő étel a tyúkleves házi metélttel, és a töl­tött káposzta sem hiányozhat az asztal­ról. Minden ételt a nagyvőfély köszönt rigmusos versikékkel, erre a zenekar tussal felel. Éjfélkor aztán bekötik a menyasszony fejét pöttyös kendővel, közben konytyoló pálinkát és tortát osz­togatnak az ifjú pár nevében, s mindez fergeteges menyecsketánccal végződik. Másnap aztán összejönnek a szomszé­dok, barátok és folytatódik a vígság. — A fiam lakodalmát is a régi szokás szerint rendeztük. A különbség csupán az, hogy én menyecskének mentem ide a falumba, Vince viszont vőnek a ne­gyedik községbe Kozuchovba. így hát ő vitte a kelengyét a lányos házhoz, mert hát ez is szokás minálunk. Helyre asszony lett a felesége. Anicka tört magyarsággal mond ked­vesen néhány szót a mamának. Férje gyöngéden átöleli. Ezután átterelődik a szó a többi gyerekre. — Sajnos, hat évi házasság után há­rom gyerekkel özvegyen maradtam. A szülők segítettek befejezni a házépítést és a gyermekek nevelésében is segítet­tek. Vince a borászati szakmát tanulta ki, Jóska fiam géplakatos, a Cierna nad Tisou (Tiszacsernő) átrakodó állomáson dolgozik, Vera lányom Kosicén a ma­gyar tannyelvű gimnázium diákja. Leg­inkább hét végén gyűlünk össze, ilyen­kor beszámolnak élményeikről. Most már egy személlyel többet várok minden szombaton, mert Vincével Anicka is el­jön. KŐSZEGI ZSUZSA Sokszor előfordult, hogy etetés közben a kis­fiam a szájába vette az ujját. Kezdetben tétle­nül néztem rá, nem tudtam, mit csináljak vele, tegyem-e az ételt Így a szájába, vagy folyton szedjem ki az ujját a szájából? Cselhez folya­modtam. Amíg az ujját szopta, nem adtam neki enni. Hamarosan rájött, hogy az ujjszopástól nem lakik jól, s lassan megszokta, hogyha kö­zeledik a kanál, ki kell vennie az ujját a szájá­ból. Fontos volt, hogy elég gyorsan etessem, s megfelelő mennyiség legyen a kanálban, hogy ne legyen ideje az ujját visszadugni. Kezdetben az is előfordult, hogy folyton bele akart nyúlni a tányérba. Ezen nem azzal segí­tettem, hogy lefogtam a kezét, hanem olyan távolságba tettem a tányért, hogy ne érje el. A tiszta, rendes evés érdekében nagy figyel­met fordítottam arra is, hogy az étel ne kerül­jön a nyelve alá. Mert, ha véletlenül oda került, nem tudta lenyelni, s kibuggyant a szájából. Jegyezzük meg, hogy a kibuggyanó ételt soha sem szabad visszatenni a gyerek szájába! Mindig vigyáztam arra, hqgy a kanál alján ne csepegjen az étel. Amikor a tányérból merí­tettem, végighúztam a szélén, mert a kisfiam Így nem maszatolta össze magát. A sűrű ételt soha nem hígítottam fel, csak azért, hogy köny­­nyebben fogadja el! Mert azt is meg kell tanul­nia, hogyan kell sűrűbb ételt enni. A felhígítás azt eredményezné, hogy a gyermek nem tanulna meg időben kanállal enni. Azt tapasztaltam, hogy a lányom lassan, hú­zódozva, a fiam gyorsán, ügyesebben evett. Azt is megfigyeltem, hogy a fiam, aki rendkívül jó evő volt, sokkal lassabban evett a szokottnál, ha például álmos volt. Ilyen esetben nem sür­gettem, mindig megvártam, amíg nyugodtan le­nyeli és újra kinyitja a száját. Ha viszont gyor­san evett, akkor időben és elég mennyiségű ada­got adtam, mert ellenkező esetben türelmetlen lett és felsírt. Tavasztól őszig gyakran főzünk kint a szabadban, nyílt tűzhelyen. Igen ked­ves, mondhatnánk romantikus élményt adó látvány az ilyen nyílt tűzhely mel­letti főzés. Bemutatunk néhány általáno­san elterjedt formát. 1. kép: A kiválasztott helyen lapáttal lenyessük a száraz füvet, a földön kisebb kört rakunk ki egyforma kövekből. A kö­vekkel körülzárt részben gyújtunk tüzet, így az nem terjedhet tovább. 2. kép: Hasonló módszer, abban külön­bözik az előzőtől, hogy a kövekre tesszük a főzőedényt. A kövekkel bezárt kör akkora legyen, amekkora a főzőedény alja. 3. kép: A földbe mélyedést kaparunk, ebben ég a tűz. A föld felszínére rácsokat teszünk (néhány vékonyabb vasrúdból) és a biztonság kedvéért körülhatároljuk kövekkel MINDEN HÉTEN---­LegvTANÁCs Mindegyik módszer bevált és igen régi. De ne feledkezzünk meg arról a tűz használatával egyidős mondásról: a tűz jó szolga, de rossz úr! S ha már minden a legnagyobb rendjén megy, pár nap alatt nagyszerűen alkalmazkodtunk ehhez a .romantikus — primi­tív“ környezethez, étkezési módhoz, ne feledkezzünk meg a legfontosabb tenni­valókról sem. A természetben, nyílt he­lyen fokozott figyelmet szenteljünk a tisztaságnak, a higiéniai követelmények betartásának. Étkezés után gondosan mossuk el a főzőedényeket, (a mosoga­táshoz használjunk fertőtlenítőt: Járt) a tüzet oltsuk ki. Az ételfélát ne szórjuk szét, a rovarok könnyen rátalálnak és el­szaporodnak. A hulladékot messzebbre vigyük, ha lehet, klórmésszel szórjuk be, ha erre nincs lehetőség, akkor gödröt ássunk, és mindig szórjuk be földdel a tetejét. Önmagunk és az utánunk jövő nyaralók érdekében tartsuk be a rendet! I TORNÁZZON VELÜNK! Hátegyenesítő gyakorlat Terpeszállásban karunkat könyökben behajlitjuk és ujjunk hegyével megérintjük vállunkat. Könyökünket mi­nél erőteljesebben hátrafelé nyomjuk. Néhány másod­percig ebben a helyzetben maradunk, majd magas kartartásban belégzünk, utána karjainkat leengedjük, lazítunk és kilégzünk. A gyakorlatot megismételjük: Korosztály: Nők: Férfiak: 35 évig 16 16 X 36 - 50 évig 12x 12 X 50 év lelett 10 X 10 X

Next

/
Oldalképek
Tartalom