Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-07-14 / 29. szám
csehszlovák—szovjet barátság jeben békeünnepséget rendeztek ius 29-én Trnaván. Az ünnepsé- i pártküldöltség is részt vett, élén lovit Pezlárral, az SZLKP KB titkául MARIE JAROSOVA, a Cseh Nőszövetség Központi Bizottságának elnöke HAGYOMÁN A proletár nemzetköziség eszméje világszerte egyre mélyebben hatja át a népek, az emberiség tudatát. A szocialista országok alapvető hitvallása a békés egymás mellett élés, a békepolitika. Ennek a nemzetközi bázisnak köszönhetően, a szocialista tábor ereje és befolyása egyre szembetűnőbb a világ haladó szellemű mozgalmaiban. A proletár nemzetköziség eszméje mindennapi életünk gyakorlatában hozzájárul azoknak a kapcsolatoknak kiépítéséhez, amelyek megszilárdítják az államok és nemzetek barátságát. Ezen alapszik — a gyakorlatban már annyiszor bevált — nemzetiségi politika a szocialista tábor országaiban. S mi is itt, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban teljes erőnkkel azon vagyunk, hogy ezeket a kapcsolatokat ne csak a Szovjetunióval és a többi szocialista országokkal mélyítsük, szilárdítsuk, hanem államunkon belül is. Nőmozgalmunkban a baráti kapcsolatokban, a kölcsönös együttműködésben, a közös feladatok megoldásában, valamint a járási nőbizottságok testvéri közösségében nyilvánulnak meg. A Cseh és a Szlovákiai Nőszövetség egyes járásainak testvéri közössége immár hagyományos. Keletkezése 1967-re esik, amikoris ösztönösen jött létre a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulója alkalmából. Ennek az ünnepnek akciói nagymértékben hozzájárultak nemzeteink, baráti kapcsolataink elmélyítéséhez. Es ez a kapcsolat sohasem volt csak formális. Ezt bizonyítja, hogy a Cseh Nőszövetség tagjai gyakran látogatnak el a testvéri szlovákiai járásokba, ahol beszélgetéseken, különböző rendezvényeken találkoznak a szlovákiai asszonyokkal, s hasonlóképpen a szlovákiai asszonyokat is meghívják saját rendezvényeikre. A leeszebb testvéri akciók közé tartozik a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékezetes helyeinek felkeresése a Banská Bystrica-i járásban, továbbá a három nemzedék asszonyainak fubochnai emlékezetes találkozója és hasonlók. A mozgalmi költészet versenyén, amelyet a CSKP megalapításának 50. évfordulója alkalmából rendeztek Stará Lubochftán, a vsetíni asszonyok is fölléptek. És fordítva: a prostéjovi járási mezőgazdasági ünnepségek műsorát a presovi „SariSanka" együttes fellépése tarkította. A Cseh és Szlovákiai Nőszövetség együttműködésének érdekében többször vendégeink voltak a Szlovákiai Nöszövetség funkcionáriusai és tagjai. Megismerkedtek azzal a széles körű szaktevékenységgel, amelyet a cseh asszonyok végeznek a modern nők klubjaiban. Meglátogatták gyermekotthonainkat, betekintést nyertek a családi nevelésbe és így tovább. A mi asszonyaink is értékes tapasztalatokkal tértek vissza Szlovákiából. Megállapíthatjuk tehát, hogy a testvéri közösségek teljesítik feladatukat. A cseh és a szlovákiai asszonyok szoros testvéri közösségben élnek. Így például Brno város és vidéke Bratislavával, Mélník a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahelyi) járással, Pardubice Galantával (Galántával), Kladnó Komárnóval (Komárommal) vette föl a baráti kapcsolatot, a kroméfizi asszonyokat a nitrai járás asszonyainak munkája érdekli, s így állnak kapcsolatban egymással Hradec Králové és Banská Bystrica, Louny és Martin, Opava és LuCenec (Losonc) asszonyai is. S hogy politikai munkában ez a forma jó és bevált, azt bizonyítja az olomouci „Flora“ virágkiállításon megrendezett „Nőnap“ is, amelyen a cseh és a szlovákiai asszonyoknak alkalmuk nyílt közösen megtárgyalni problémáikat, gondjaikat és eredményeiket. Ez az olomouci találkozás is azt bizonyítja, hogy a cseh és a szlovákiai asszonyok testvéri közössége nemcsak papíron létezik, és nemcsak járási szinten jött létre, hanem ezen belül az egyes helyi és üzemi szervezetek is kapcsolatban állnak egymással. Az asszonyok egymás között kicserélik a plénumok és az elnökségek munkatervét, kicserélik tapasztalataikat az egyes bizottságok munkáját illetően, s mindig új és új formáját keresik a jól megalapozott baráti együttműködésnek. Ezt tanúsítja többek között a prostéjovi járási bizottság múlt évi együttes ülésének határozata, amelyben a prostéjovi elvtársnől^ a következőket írják: „A két járási bizottság elnökségének együttes ülése bővelkedett a tapasztalatcserében. Hasonló alkalmakkor már többször találkoztunk, mindig örültünk az összejövetelnek, s e találkozások kölcsönös eredményét felhasználtuk, gyümölcsöztettük járási bizottságunk munkájában. Ez az együttműködés az évek alatt szívből jövő, őszinte baráti kapcsolattá fejlődött. Ezt a barátságot igen magasra értékeljük, s a továbbiakban is arra törekszünk, hogy még szorosabbá váljék.“ A testvéri közösség vállalásával a Cseh és a Szlovákiai Nőszövetség együttműködése nem ér véget. Ez az együttműködés megnyilvánul s egyre jobban elmélyül a Cseh és a Szlovákiai Nőszövetség tevékenységének egyéb területein is. így például szoros együttműködés létesült a két Központi Bizottság egyes komissziói között is, főleg a két Központi Bizottság mezőgazdasági komissziója között. A Cseh Nőszövetség Központi Bizottságának mezőgazdasági komissziója példul meghívta a szlovákiai asszonyokat Prágába, a mezőgazdaságban dolgozó nők konferenciájára, és Pferovba, illetve Tahovba, a mezőgazdaságban dolgozó nők aktívájára. A szlovákiai elvtársnők, a Szlovákiai Nőszövetség mezőgazdasági komissziójának tagjai ugyancsak elküldik számunkra a tárgyalások anyagát és a cseh központi komisszió titkárnőjét meghívták a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága mezőgazdasági komissziójának ülésére. Hasonlóképpen részt vett a szlovákiai megbeszéléseken a Cseh Nőszövetség Központi Bizottsága családdal és neveléssel foglalkozó komissziójának titkárnője is. Amint látjuk, a két nőszövetség kapcsolatai egyre mélyülnek. Minden arra mutat, hogy a cseh és a szlovákiai asszonyok baráti kapcsolatának nemcsak az alapja van meg, hanem hagyományai is vannak, amelyek a szociális elnyomás ellen, a nemzeti függetlenségért vívott harcokban gyökereznek. Ez persze már a múltté. Az, ami bennünket a jelen korban összeköt, — az a szocialista országépítés közös programja és a tartós világbékéért folyó küzdelem, amely nemcsak nemzeteink, hanem az egész emberiség boldogulásának egyetlen útja. kell végezniük. Az állattenyésztésben dolgozók számára nincs hétvégi pihenés, az állatok egy napig sem maradhatnak éhen, szomjan, gondozatlanul. Ahol elég munkaerő van, ott két műszakkal oldották meg ezt a problémát, így az állatgondozóknak, fejőknek van egy-egy szabadszombatjuk, vasárnapjuk. De vannak helyek, ahol a két műszakról még nem beszélhetnek, mert az is gondot okoz, hogy kit állítsanak a fejőnő helyébe, ha az véletlenül megbetegszik. A szociális helyiségek szükségességét és kihasználását is sürgették. Vilma Bardejovská, a komárnói (komáromi) nőszervezet küldötte bírálta azokat az állattenyésztési dolgozókat, akik munkakezdés előtt nem öltöznek át munkaruhába. Állategészségügyi szempontból ez nagyon fontos követelmény, mert a fertőző betegségek legjobban úgy terjednek el, ha o ruhánkon, kezünkön ótvisszük egyik állatról a másikra. Például ha az állatgondozónak otthon van egy beteg tyúkja, vagy sertése. Délben ezt megeteti, s utána kézmosás és átöltözés nélkül megy a szövetkezet állatait etetni. A kórokozó baktériumot akarva — nem akarva átviszi az egészséges állatra. S ezzel tudtán kívül nagy kárt okozhat a szövetkezetnek. Nem lehet kifogás az sem, hogy nincs hol átöltözni. Egy sarkot mosdóval és szekrénnyel mindenhol el lehet helyezni, csak akarni kell. Panaszolták az asszonyok, hogy a mezőgazdaságban dolgozó nők munkaruhája még mindig a melegítő és a gumicsizma. Sajnos még nem kapható olyan szellős és könnyen tisztítható köpeny, amely megfelelő lenne a mezőgazdasági dolgozóknak. Az egészségtelen gumicsizmát is célszerű cipővel kellene felváltani. Szükség lenne rá nagyon, nemcsak a higiénia szempontjából, de a közérzet javítása és a munkakedv növelése érdekében is. A növénytermesztésben dolgozó nők a munka idényjellegére panaszkodtak. Ott, ahol már nagyobb fokú a gépesítés, az asszonyok részére egyre kevesebb a munkalehetőség. Pedig ők is dolgozni akarnak. Különösen azoknak, akiknek már csak néhány évük hiányzik o nyugdíjazásig, s hosszú éveken át a mezőgazdaságban dolgoztak, már nehéz lenne másutt munkát találni. A topol'canyi nőszervezet küldötte azoknak a dolgozó nőknek az érdekében emelte fel szavát, akik a szövetkezet megalakulása óta ugyanabban a munkakörben dolgoznak, hiányzó szakképzettségüket a gyakorlat pótolja, mégis át kell adniuk helyüket a fiatal, tapasztalatlan, de szakképzett dolgozónak. Mi legyen ezekkel az asszonyokkal, valóban megérdemlik-e sorsukat? — kérdi, s tanácsot, megoldást vár ró. Sok helyen nincs még fizetett szabadság. Hiányzik az óvoda, nincs kire hagyni a kisgyermeket, órák hosszat kell a kenyérre, tejre várakozni. Nem kielégítő az élelmiszerválaszték — nincs elég félkészáru. A gondok, problémák egész sora hangzott itt el. Sajnos e mezőgazdasági bizottságnak nincs módjában ezeket a problémákat megoldani, ók csak rámutathatnak: kérhetik és sürgethetik az orvoslást. Ez a bizottság olyan, mint egy szikra, mely képes nagy tüzet gyújtani, ha tagjai összefognak s közös erővel akarnak segíteni a mezőgazdaságban dolgozó nők helyzetén. H. ZSEBIK SAROLTA u
