Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-05-26 / 22. szám
N31NIZSO IAIOQNOIÁI03IÁI A Csehszlovák rádió magyar adásának és a Nő szerkesztőségének közös riportja KEREKASZTAL BESZÉLGETÉS -Valahányszor ankétot indítunk lapunk hasábjain, elsősorban az a kérdés foglalkoztat bennünket: megéri-e? Helyesen tapintottunk-e rá arra a kérdésre, amely éppen időszerű, s amelyről szükségszerű beszélnünk. Lesz-e visszhangja olvasóink között? S a kialakult vita, véleménycsere előbbre viszi-e ennek a kérdésnek a megoldását? Nos, az ankét befejeztével kimondhatjuk: nem volt hiába! Először is azért, mert a hozzánk érkezett tanácsot kérő levelek egész sorára adtunk választ, méghozzá olyan választ, amit nem egy ember, hanem az olvasók — levélírók közösen fogalmaztak meg és hoztak nyilvánosságra lapunk hasábjain. De legfőképpen azért volt érdemes, mert amelyik vitába olyan sok hozzászólás érkezik, ott nemcsak papíron lesz látszata az eredménynek, hanem — hisszük és reméljük — hogy a gyakorlatban, a mindennapi életben is. Hiszen azok, akik papírra vetve formálták meg véleményüket a kispolgárságról, szűkebb környezetükben, a munkahelyükön, az élő szó, a példamutatás erejével is hirdetői nézeteiknek. Ne csak általában írjunk és beszéljünk arról, ki a kispolgár, de környezetünkben vegyük észre és emeljünk szót a nem kívánatos, káros magatartásforma ellen. Időben mutassunk rá arra, hogyan válik kispolgár abból az emberből, aki helytelenül értelmezi az anyagi javak elosztását, aki az életszínvonal emelkedésével egyre inkább az anyagi érdekeket helyezi élőtérbe, s a pénzszerzés, a vagyonszerzés rhár-már életcélja lesz. Hogy a Bugár Dezsőnéhez hasonló embereket időben figyelmeztessék: aki elzárkózik a közösségtől, a társadalomtól, és külön világot épít maga köré, az rosszul teszi, mert megfeledkeznek róla embertársai, s a bizalmat visszaszerezni nehezebb, mint megtartani... Hogy kevés olyan szülő legyen, mint Nagy Erika szülei, akiben saját gyermeke is csalódik, mert nem tudja melyik az igazi arca. Hogy egyre kevesebb ember legyen, akit önzőnek, harócsolónak, ferdegerincűnek, megbízhatatlannak tartunk .. . Általában helyesen ítélték meg levélíróink azt, hogy kit tartunk a mi társadalmi rendszerünkben kispolgárnak. A gyakorlati életből vették példáikat, ahol — sajnos — nem kellett sokat keresgélni. Helyesen ítélték meg, vagyis nem olyan embereket sértettek meg, akik a jól végzett, becsületes munka után járó jutalomból okosan rendezik be életüket. Akiknek szé□en berendezett családi házuk, autójuk vagy akár kutyájuk van, akik a szabadságukat a tengerparton töltik, akik kihasználják a társadalom adta lehetőségeket életük szebbé, jobbá tételére, akik aktív tagiai a kollektívának amelyben élnek, dolaoznak. Hiszen ez tulajdonképpen az életszínvonal emelkedése, amelyet — a munka szerinti jutalmazás eredményeképpen — társadalmunk minden egyes tagjának éreznie kell. Ankétünk záró részében kerekasztal beszélqetésre hívtunk meq olvan elvtársakat, akik hivatásuknál fogva — elméletben és gvakorlatban — naoiainkbon foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A beszélgetés tartalmát olvasóink elé tárjuk azzal a meaieavzéssel, hoov csupán az ankét végére teszünk pontot, de amíg szükségszerű, addiq más helyen, más formában továbbra is nagy figyelmet szentelünk olvasóink nevelésének. / PRESINSZKY LAJOS. A DUN. STREDA-I (DUNASZERDAHELYI) MARXIZMUS-LENINIZMUS ESTI EGYETEMÉNEK IGAZGATÓJA: „A kispolgárisáa olyan kérdés napjainkban, amiről beszélnünk kell. Főleq 1968-ban iöttünk rá, hogy a kispolgárság képes magát reprodukálni, realizálni a mai szocialista körülmények között is. Képes az erkölcsét, az életfilozófiáját érvényesíteni a politikai és az ideolóqiai életben is. A kisoolqdjrsáanak — mint rétegnek — az eszméi táotalajra találnak a munkásosztály kevésbé fejlett rétegeinél is. Már sokat beszéltünk az anyagi jólétről. De amellett, hoay anyagilag maximálisan iól él valaki, méq lehet tudatlan, még nem biztos, hoqy meghatározott, szilárd életszemlélete van. Szerintem a szocializmus építésének első szakaszában a kispolgárság kritériuma nagyon különböző volt. Sokszor a szubjektivizmus érvényesült annak a meghatározásában, hogy ki a kispolgár. Nem egy esetben drasztikus formában próbálták a kispolgárságot megmagyarázni. Egyszerűen abból ítélkeztek, hogy ki hogyan öltözködik, milyen a lakáskultúrája, hogyan viselkedik .. . Próbáljuk meghatározni napjainkban a kispolgárt. Mi is jellemző a szocializmus körülményei között a kispolgárra? Szerintem a szocialista társadalomban a kispolgár elsősorban az egyéni érdekeit próbálja a kollektíva, a társadalom érdekei fölé helyezni, Lebecsüli, leértékeli a társadalmi tulajdont és bizonyos cinizmussal viseltetik a szocializmus építésének ügye iránt. A szocialista tervszerű gazdálkodással szemben az ösztönősséget hirdeti ... De hozzá tartozik még a karrierizmus, a korrupció, a lokálpatriotizmus is. Véleményem szerint nem fejeztük be a kulturális forradalmat, legalábbis olyan szinten, ahogy azt Csehszlovákiában be kellett volna fejezni. Igaz, huszonöt éve építjük társadalmi rendszerünket, de az emberek tudatának formálásában még kicsit le vagyunk maradva, vagyis ebben sok még a tennivalónk. SLOVAK GYULA, A CSKP KB POLITIKAI FŐISKOLÁJÁNAK ELŐADÓJA: Az ankét során nagyon megragadott az a levél, amelynek írója azt említi; hogy 1968 augusztusában elszaporodtak a kispolgárok. Nagyon érdekes gondolatot vetett fel. A kispolgárság kérdését ebből a szemszögből szeretném elemezni. Kicsit messzire térek vissza, de a dolog lényege éppen ebben van. Nekünk tudomásul kell venni azt, hogy milyen időszakban élünk. A szocialista forradalmak évszázada ez. A régi találkozik az újjal: a régi igyekszik magát tartani, az új át akar törni, tehát az osztályok harcáról van szó. Csehszlovákiában 1948-ban a munkásosztály átvette a hatalmat, a burzsoázia politikailag le lett győzve. Az egyik része emigrált, a másik itthon maradt, az államosítás után fokozatosan felszámoltuk a burzsoázia gazdasági bázisát. A burzsoáziának elkötelezett szakembereket fokozatosan felváltotta a TOLLAI (-iá cs MIKROFONNAL T
