Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-03-17 / 12. szám
PETŐFI SÁNDOR Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe I Oly sokáig vártunk rád epedve, Annyi éjen által, mint kisértet, Bolygott lelkünk a világban érted. Kerestünk mi égen-földön téged Egyetlenegy igaz istenséget, Te vagy őrök, a többi mind bálvány, Mely leroskad, egy ideig állván. S mégis, mégis számkivetve voltál, Mint a gyilkos Kain bujdokoltál, Szent nevedet bitóra szögezték, Érkezésedet hóhérok lesték. Megszűnt végre hosszú bujkodásod, Sírba esett, ki neked sirt ásott, Bevezettünk, s uralkodás végett Elfoglaltad a királyi széket. Te vagy a mi törvényes királyunk, Trónusodnál ünnepelve állunk, Körülötted miljom s miljom fáklya, Meggyűlt szíveink lobogó lángja. Oh tekints ránk, fönséges szabadsági Vess reánk egy éltető pillantást, Hogy erőnk, mely fogy az örömláztól, Szaporodjék szemed sugarától. De, szabadság, mért halvány az orcádf Szenvedésid emléke szállt hozzád T Vagy nem tettünk még eleget értedT Koronádat a jövőtől félted? Ne félj semmit, megvédünk ... csak egy szót, Csak emeld föl, csak mozdítsd meg zászlód, S lesz sereged ezer és ezernyi, Kész meghalni vagy diadalt nyerni I S ha elesnénk egy szálig mindnyájan, Feljövünk a sírbul éjféltájban, S győztes ellenségednek megint kell Küzdeni .., kisértő lelkeinkkell Pest, 1848. március 27-e előtt PETŐFI itteni kapcsolatai A költő születésének 150. évfordulója arra ösztönöz, hogy újra és újra felfedezzük költészetének soha nem múló hatását és keressünk, kutassunk minden ró vonatkozó apró adat után, amely még teljesebbé teszi a róla alkotott képet. Ez a szándék vezetett, amikor Bratislava óvárosának egyik régi épületében becsöngettünk dr. Samarjay Emilhez. A város régi lakál közül sokan tudják, hogy a nagyapja ismerte Petőfit és levelezett vele. A nyolcvanhét éves Samarjay bácsit írógépe mellett találtuk régi bútorokkal, képekkel zsúfolt kis szobájában. Ahogy mondta, szokásos szombat délelőtti tevékenységét végezte éppen, a hét napjainak eseményeit naplószerűen összefoglalva, levélben megírja vidéken élő, felnőtt gyermekeinek és családjuknak, hogy így közvetlenebb legyen köztük a kapcsolat. A régi emlékeket idéző környezetben, ahol a fiókok érdekes, múltra vonatkozó dokumentumokat őriznek, nem volt nehéz föleleveníteni Samarjay bácsi gyermekkorát, emlékfoszlányait nagyapjáról. Közben bejött Károly fia is, aki segített a családi szájhagyomány elmondásában. Samarjay bácsi így kezdte; — Hatéves voltam, mikor a nagyapám meghalt. Egy találkozásunkra világosan emlékszem. Nagyapám velünk szembe jött az utcán. Figyelmeztettek erre, és én egy kis szorongással vagy tisztelettel vártam ezt a pillanatot. így őriztem meg emlékeimben. Nagyapám 1821- ben született, ő is jogász volt. Pesten jurátoskodott és valószínűleg ő is járt a Pilvax kávéházba, a forradalmi nézeteket valló fiatalok közé. így ismerkedhetett meg Petőfivel is. Nagyapám is lelkesedett a szabadságeszmékért, ezt bizonyítják forradalmi hangú versei is. — Két megjelent kötetéről tudunk — egészíti ki a dédapjával azonos nevű unoka (aki a Kablo üzem alkalmazottja). Egyik forradalmi verseinek a gyűjteménye, a másik Kelet gyöngyei címen jelent meg 1847-ben. Erősen romantikus irányzatot képviselnek, amely akkor a kor divatja volt és bizonyos szentimentalizmust is, amelyet Petőfi dédapámhoz intézett levelében bírál. — Nagyapám — folytatja ismét Samarjay bácsi — komáromi származású. Jókait is ismerte. Tudjuk, hogy szeretett utazni. 1852-ben a Karácsonyi családnál Beodrán — ma Jugoszlávia —, vállalt nevelői állást. Velük utazott Németországba, ahonnan több levelet írt Mihály bátyjának. (Annak lánya, Samarjay Ella még él, kilencvenöt éves.) Többek között Liszt Ferenccel való találkozásáról így ír; „Weimarban Liszt Ferencz zongorász hazánkfiához mint magyar költő ajánlva voltam s ő olly szívesen fogadott, hogy feledhetetlen lesz előttem. — A Weimari nagyherczegi sírboltban Göthe és Schiller koporsójáról azon babérkoszorúból, mellyek temetésük napján tétettek reájuk, egyegy levélkét szakítottam emlékül." — A későbbi években dédapám szerkesztett egy magyar—német nyelvkönyvet, amely tudomásunk szerint az első ilyen volt. 127 kiadást ért meg. Nyelvújítással is foglalkozott irodalmárkodása mellett. Ö alkotta a „hadastyán" szót, amelyet ma már talán ritkán használnak, régies, öreg, kiszolgált katonát jelent. — Gondolkodására jellemző ez a kis versszakasz: ... „Ha /esznek önzők, kik vagyonuk századát Sajnálják a honért áldozni... a hazát Övd meg! juttasd eszükbeI hogy azért Mi egykor nem vagyont, de éltet áldozánk, Juttasd eszükbe, hogy közös kincsünk hazánk, Munkát, vagyont igényel, s néha vért Lesznek majd gyermekid hon, kik nem tégedet Szeretnek, nem néped, hanem csak kincsedet, S nadá/yként isznek szived vériből, Lesznek majd gyermekid, hogy nem lesz semmiök Mégis munkát, s ha kell, vért adnak érted ők, Fogadd őket védő karodba föll" — Petőfi Sándor nagyapámhoz írt eredeti levelét családunk a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumnak adományozta 1922-ben — folytatta Samarjoy bácsi. A levélről és az ajándékozásról itt a hiteles fotókópia. Mi mór csak ezt őrizzük és négy gyermekemmel, meg unokáimmal ezt a becses, Petőfivel kapcsolatos családi emléket. Beszélgetett: BERTHANÉ S. ILONA Samarjay Károlyhoz Te Samarjay I Megbocsátok (miután bocsánatot kérsz tőlem), hogy tegeztél leveledben; és én még csak oly udvarias sem leszek, hogy tőled viszont bocsánatot kérjek azon borzasztó vétkemért, hogy szinte tegezni merlek (mint mindgyárt amott a levél tetején láthatod), mely iszonyú vakreményre egyébiránt magad jogosítál lel. — £s ezzel legyen bevégezve a térő! szóló história,., de léire a tréfával. Amily váratlanul jött, oly örömmel olvasóm leveledet; mert én szeretlek. S hogy mingyárt, úgyszólván első, együttlétünkkor az Orczy-kertben nem borúltam nyakadba, és nem kiálték lel illendő pátosszal: „Tegezzük egymást, legyünk barátoki" stb., az csak azért történt: mert nekem az effélék iránt desperatus antipáthiám van, s többet szeretek érezni, mint kimutatni. £s ezért most is fölötte csalódandó/, ha netántalán aztatat hiended, hogy a következő lapon baráti érzelmeim szentimentális kitöréseit olvashatandod. O nemi erről egy kukkot se . . . csak azt ismétlem még egyszer, hogy szeretlek. Amit rám bíztál, teljesíteni fogom; Frankenburgot megkérdezem, mit csinál verseiddel? (melyeket, in paranthesi mondva, már eddig is inkább kiadhatott volna, mint holmi kétségbeejtő Szelestey- és Sujánszkyadákat ... oh barátom, az ilyen költők az én megölő betűim, ezek gyilkolnak meg engemI). Vörösmarty már valami öf hét óta nincs honn, s még azt sem tudom, mikor fog megjőni; mint hallom, most Pápán van. Ad vocem Vörösmarty! tudod-e, mi sorsa lesz verseimnek? Hanem ez egész história. Amint a tavasszal Debrecenből Pestre jöttem, (természetesen gyalog — az út egyébiránt mulattató volt, mert a sár csak néhol folyt be csizmám szárán), tehát amint Pestre jöttem, verseimet, melyeket még Debrecenben összeírtam, több helyen, kináigatám, hogy vegyék meg: mert pénzre volt szükségem, ha élni, s ami több, becsületem fönntartani akartam. Debt.-ben volt adósságom, s azt bizonyos időre le kellett fizetnem. Kínáltam tehát verseimet jobbra, balra, mig egy szamár (különben literátor) az egész kötetért 60 váltó ttot ígért. Történetesen elmondom Vörösmartynak körülményemet, s ő azt mondja, hogy várjak, ha lehet, majd eszközöl valamit. és azt eszközölte, hogy verseimet a nemzeti Kör adja ki; s a költségek levonása után az egész jövedelem az enyém. Ezer példányban nyomják ki, s ha mind az ezer elkel a tiszta jövedelem mintegy 1.500 váltó forintra fog menni. Ugyan a Kör küldött szét a casinóknak mintegy százötven előfizetési ivet. A munka legfölebb novemberre fog kijöni. Ha van ismeretséged a pozsonyi fiatalok közt, tehát sarlatánkodjál ügyemben, azaz nógasd őket, hogy előfizessenek. Tóth Lencinéi is van előfizetési ív. Hohó, de már borzasztó hosszú leszek, mely hibába levélírásnál különben nagyon ritkán esem, mint tapasztalni fogod,,, igen ámI előre figyelmeztetlek, hogy rendes és hosszú . . . szóval becsületes levélre tőlem mennykő kevés kilátásod van; mert ahhoz nem értek, absolute nemi Eddigi hallgatásodon fölötte csudálkoztam, s okát meg nem magyarázhatám ... pótold helyre, írj sokat, (én csak úgy köpöm a verseket), írj sokat mondom, s minél többet olyfélét, mint az Athenaumban „a falu" volt. Mikor ölelhet barátod PETŐFI Miután leveled bevégzém, olvasóm Vachotnak küldött verseidet. A magyar kard nagyon tetszik — csak a marklatán (s mint más versedben emlékszem szerelmi) s több effélékkel nem tudok megbarátkozni. Kerüld ezeket. A fecskékhez, úgy hiszem már nem igen uj gondolat, s ilyesmi fordul elő benne: „hogyha hűtlen lesz, meghalok" stb. ez roppant szentii Jtás, s megvallom, ez nekem nem tetszik (a szenti ^{S'ifos t. i.). Tán nem szükség bocsánatot kérnem, \~ >.(!! ’áti őszinteséggel szóltam. Szeretnék veled é/rjszóval effélékről beszélni; papíron nem igen tudón, magam kifejezni. Légy boldog I
