Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-03-10 / 11. szám
MEGMONDOM ŐSZINTÉN Asszonytársaim nevében örülök annak, hogy ezzel a nemkívánatos jelenséggel nyíltan foglalkozhatunk a lap hasábjain. Hozzászólásomban mindjárt leszögezném, hogy a mi szocialista államrendszerünk megadta mindenkinek azt a lehetőséget, hogy dolgozhasson, s ezáltal megteremtse saját maga és családja számára a jólétet. Sajnos azonban, gyakran találkozunk a kispolgári életszemlélet képviselőivel. Sok ismérve közül a legkirívóbb szerintem, a harácsolás, az egyéni érdeknek a társadalmi érdekek fölé helyezése. Jellemző erre a szavak és tettek közötti ellentét is. Ez az életfelfogás azért is veszélyes, mert az ilyen ember így neveli gyermekét is, vagyis a gondolkodás és cselekvés ellentmondásaira és ezáltal ők is kétszínűek, gerinctelenek lesznek. A mi társadalmunknak, s egyáltalán az emberiségnek nem ilyen emberekre, nem ilyen generációra van szüksége. Ezért kell sürgősen felvenni ellenük a harcot, ez minden becsületes ember kötelessége. Örömmel olvastam Szőke Magdolna, fiatal hozzászóló levelét. Társadalmunk valóban messzemenően gondoskodik a fiatalokról, úgyszólván már születésük előtt gondozásba veszi őket. A fiatal levélíró sokat köszönhet az önművelésnek, amelyre nálunk minden fiatalnak lehetősége van, csak élni kell vele. De még mindig azt tapasztaljuk, hogy sok még a nyugati szokásokat majmoló fiatal nálunk, ez megnyilvánul öltözködésükben, viselkedésükben egyaránt. Ez ellen küzdenie kell minden jó érzésű és ízlésű fiatalnak, még akkor is, ha néha kolléganői esetleg kigúnyolják érte. Szerintem nem is az olyan gondolkodású fiatalokban van a hiba, mint a levélíró Szőke Magdolna, hanem a munkatársnői gondolkodásában, akik helytelenül ítélik meg a modernséget és a jó modor közti különbséget. Azt kívánom, járjon elöl továbbra is jó példával a munkatársnői előtt, s még akkor is, ha pillanatnyilag még nem értik meg önt. — szí — Nővé Zámky Válasz Bugár Dezsőnének Arról panaszkodik levelében, hogy magányosnak érzi magát, az emberek kerülik a házát. Én nem csodálkozom ezen! Ügy gondolom, egy kicsit meg is érdemli, hogy magányos legyen! Hiszen „kinézett“ mindenkit a szép, tiszta lakásból, még a gyermekeit is, akiknek ezért nem volt a lakás, a kert a legkedvesebb, hanem utazni, világot látni vágytak. Mindenki így jár, aki nem tud áldozatot hozni másokért. Szerintem nem baj, ha bepiszkítják a padlót, ha a kert nem ma, hanem holnap lesz rendbe téve, mert kell az életben a barátság, a jó embertársi, szomszédi viszony, ami persze nem a pletykázáson alapul, hanem a jó könyv, zene, film esetleg a faluszépítés megbeszélésén. Ha így cselekedett volna ezelőtt, akkor most, hogy beteg, biztosan nem hagynák magára az emberek, a barátok, a szomszédok. Bizony örömünk telik a szép bútorban, a sok virágban, beszélhetünk is hozzájuk, de ne feledje: ezek csak tárgyak, választ nem adnak! Farkas Rózsa. Háj (Áj) Megvitattuk mi isi Asszonytársaimmal együtt mi is megvitattuk Bugár Dezsőné levelét, és nyomban megkaptuk a választ is kérdésére, hogy: „Miért ilyenek az emberek hozzám?“ Azt írja, becsukja a lakásának az ajtaját mások előtt, nem jár sehová, nem érdekli senkinek a dolga sem. Ezek után hogyan is törődhetne valaki önnel? Mi, oroszkai asszonyok is szeretjük a rendet, nekünk is van szép, virágos verandánk. De a vendégeket is szeretjük, a családtagoknak az otthoni kényelmet is biztosítjuk lakásunkban. Lakásunk azért van, hogy lakjunk benne és a kényelmünket szolgálja. Mi a barátainkkal együtt örülünk egy szépen sikerült kézimunkának, egy kipróbált süteményreceptnek. Üres lenne az életünk, ha nem lenne kinek elpanaszolni gondjainkat, bánatunkat, s ha nem tudnánk más örömének is örülni. Az ön „vára“ nagyon rideg lehet, nem csoda, ha gyermekei is elmentek onnan. Egy jó tanácsot azonban elfogadhat tőlünk, hiszen még nem késő: próbálja megnyitni ajtaját és szívét is az emberek előtt. Beláthatja, hogy egyedül, társ, barát nélkül még akkor is szomorú az élet, ha palotában lakik az ember! Mácsaj Júlia, Pohr. Ruskov (Oroszka) Kapós Béláné, kőikéi olvasónk írja, hogy a közeljövőben több családi esemény zajlik le náluk és szeretne megfelelő ajándékokat vásárolni. Arra kér választ szerkesztőségünkül, kinek, mikor, mit illik ajándékozni. ' Az ajándékozásnak megvannak a szabályai, s aki ezeket a szabályokat nem merev, átléphetetlen korlátoknak tekinti, hanem iránymutatónak, az különösebben nagy hibát nem követhet el. Melyek azok az alkalmak, amelyekről okvetlenül meg kell emlékezni? A családtagoknak egymás minden jelentősebb évfordulójáról — figyelmes vőlegény nemcsak a menyasszonynak, a mamának is visz egy csokor virágot. A meghívottak — barátok, barátnők — virággal, cukorkával, esetleg finomabb itallal kedveskedhetnek, de egy üdvözlő távirat is elég. Az ajándék nagyobb gond, ha nem közeli hozzátartozóinknak kell adnunk. Kik azok, akikkel olyan kapcsolatban lehetünk, hogy bizonyos esetekben meg kell, illetve meg lehet ajándékozni őket? Ebbe a kategóriába elsősorban azok a férfiak és nők tartoznak, akik nem jegyesek. A férfi — mivel még nem vőle-AZ OLVASÓ KÉRDEZ a NŐ válaszol tehát születésnapról, névnapról, házassági évfordulóról — illik, sőt szinte kötelessége megemlékezni. Az ajándékozásnak azonban mindig arányban kell lennie az ajándékozó anyagi helyzetével. Ez különben mindenféle ajándékra vonatkozik. Nők napján nemcsak a mamákat kell szívből köszönteni, hanem az anyósokat és a nagymamákat is. Szülők adhatnak értékesebb ajándékot gyermekük életének egy-egy jelentősebb állomásán — személyi igazolvány, érettségi, szakmunkásvizsga, diploma — ilyenkor kaphat a gyerek karórát, bőr irattárcát, esernyőt, fényképezőgépet, magnót, a fiúk elegáns öltönyt, villanyborotvát, a lányok kosztümöt, fésülködőkészletet. Ha gyermek születik, a férjnek virággal illik köszöntenie feleségét. A kórházba a kismamának virágot és édességet vihetnek a rokonok is, de csak vágott virágot, a cserepes nem higiénikus. Névadó szülők, nagyszülők praktikus ajándékokat vehetnek: babakocsit, kocsitakarót, járókát, babakelengyét, kis kádat. Esküvőre a szülők — anyagi helyzetüknek megfelelően — már előre megbeszélhetik a fiatalokkal, hogy mit adjanak. A közeli rokonok és barátok helyesebben cselekszenek, ha megkérdezik legalább az örömszülőket, mit vegyenek, esetleg összeadják a pénzt és közösen vásárolnak értékesebb tárgyat: szőnyeget, műtárgyat, háztartási felszerelést. Ez jobb, mintha egyenként valamilyen szervizt vagy kávéfőzőt vesznek, amiből azután négy-öt sorakozik a fiatalok szekrényében. Az eljegyzés kisebb esemény, ilyenkor azonban az udvarias és gény — ne bizalmaskodjon drága ajándékokkal, mert ezzel kényelmetlen helyzetbe hozhatja nőismerősét. Ha meghittebb a kapcsolat, akkor örömet szerez egy üveg kölni, rúzstok és fésükészlet is. A férfi mindig ügyeljen arra, hogy ő legyen az első, aki ajándékot adl (Az ajándékot viszont szakítás után — ha mégoly értékes is — visszakérni ízléstelenség.) A férfi mindig vihet virágot a randevúra, de a virág — akármilyen kis csokor vagy csak néhány szál —, minden esetben friss legyen. Vannak ajándékok, amelyeknek mindkét nembeliek örülnek. Aki szereti az irodalmat, a zenét, feltétlenül örül, ha a legújabb könyvet, lemezt kapja. Aki érdeklődik a képzőművészeti, iparművészeti alkotások iránt, annak kedves ajándék egy jó reprodukciókat tartalmazó katalógus, kisebb ötvösmunka, kerámia, fafaragású dísztárgy, falikép. A nőnek a férfinál szűkebbek az ajándékozási lehetőségei, ezért sokkal ötletesebbnek, körültekintőbbnek kell lennie. Barátok, jó ismerősök, munkatársak tartsák szem előtt, hogy csak olyasmit vegyenek, amiről biztosan tudják, hogy örömet szerez. Nem szabad kényszerű kötelességnek tekinteni az ajándékvásárlást, s tudniuk kell, hogy mivel az ajándékot viszonozni fogják, nem kötelezhetnek le túlságosan senkit ajándékukkal. Személyes használati tárgyat csak a nagyon jó, bizalmas viszonyban levő barátok vegyenek egymásnak. Q Tornázzon velünk! A hátgerinc rugalmasságát elősegítő gyakorlat. Segédeszközként egy széket használunk. A székre állunk és megfeszített lábbal elörehajolunk úgy, hogy ujjúink hegyével először megérintjük az ülőke szélét, majd tenyerünket még lejjebb engedjük, kb. annyira, hogy a csuklónk legyen a szék ülőlapjával egy magasságban. Ebben a helyzetben maradunk kb. három másodpercig. A gyakorlatot megismételjük: Korosztály: Nők; Férfiak 35 évig 8X 10X 36—50 évig 6X 8X 50 év felett 3X 5X
