Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-03-10 / 11. szám

MEGMONDOM ŐSZINTÉN Asszonytársaim nevében örülök annak, hogy ezzel a nemkívá­natos jelenséggel nyíltan foglalkozha­tunk a lap hasábjain. Hozzászólásomban mindjárt leszögezném, hogy a mi szo­cialista államrendszerünk megadta mindenkinek azt a lehetőséget, hogy dolgozhasson, s ezáltal megteremtse sa­ját maga és családja számára a jólétet. Sajnos azonban, gyakran találkozunk a kispolgári életszemlélet képviselőivel. Sok ismérve közül a legkirívóbb szerin­tem, a harácsolás, az egyéni érdeknek a társadalmi érdekek fölé helyezése. Jellemző erre a szavak és tettek közötti ellentét is. Ez az életfelfogás azért is veszélyes, mert az ilyen ember így ne­veli gyermekét is, vagyis a gondolkodás és cselekvés ellentmondásaira és ezáltal ők is kétszínűek, gerinctelenek lesznek. A mi társadalmunknak, s egyáltalán az emberiségnek nem ilyen emberekre, nem ilyen generációra van szüksége. Ezért kell sürgősen felvenni ellenük a harcot, ez minden becsületes ember kö­telessége. Örömmel olvastam Szőke Magdolna, fiatal hozzászóló levelét. Társadalmunk valóban messzemenően gondoskodik a fiatalokról, úgyszólván már születésük előtt gondozásba veszi őket. A fiatal levélíró sokat köszönhet az önművelés­nek, amelyre nálunk minden fiatalnak lehetősége van, csak élni kell vele. De még mindig azt tapasztaljuk, hogy sok még a nyugati szokásokat majmoló fia­tal nálunk, ez megnyilvánul öltözködé­sükben, viselkedésükben egyaránt. Ez ellen küzdenie kell minden jó érzésű és ízlésű fiatalnak, még akkor is, ha néha kolléganői esetleg kigúnyolják érte. Sze­rintem nem is az olyan gondolkodású fiatalokban van a hiba, mint a levélíró Szőke Magdolna, hanem a munkatársnői gondolkodásában, akik helytelenül ítélik meg a modernséget és a jó modor közti különbséget. Azt kívánom, járjon elöl továbbra is jó példával a munkatársnői előtt, s még akkor is, ha pillanatnyilag még nem értik meg önt. — szí — Nővé Zámky Válasz Bugár Dezsőnének Arról panaszkodik levelében, hogy magányosnak érzi magát, az emberek kerülik a házát. Én nem csodálkozom ezen! Ügy gondolom, egy kicsit meg is érdemli, hogy magányos legyen! Hiszen „kinézett“ mindenkit a szép, tiszta la­kásból, még a gyermekeit is, akiknek ezért nem volt a lakás, a kert a legked­vesebb, hanem utazni, világot látni vágytak. Mindenki így jár, aki nem tud áldo­zatot hozni másokért. Szerintem nem baj, ha bepiszkítják a padlót, ha a kert nem ma, hanem holnap lesz rendbe téve, mert kell az életben a barátság, a jó embertársi, szomszédi viszony, ami per­sze nem a pletykázáson alapul, hanem a jó könyv, zene, film esetleg a falu­szépítés megbeszélésén. Ha így cseleke­dett volna ezelőtt, akkor most, hogy be­teg, biztosan nem hagynák magára az emberek, a barátok, a szomszédok. Bi­zony örömünk telik a szép bútorban, a sok virágban, beszélhetünk is hozzá­juk, de ne feledje: ezek csak tárgyak, választ nem adnak! Farkas Rózsa. Háj (Áj) Megvitattuk mi isi Asszonytársaimmal együtt mi is meg­vitattuk Bugár Dezsőné levelét, és nyomban megkaptuk a választ is kérdé­sére, hogy: „Miért ilyenek az emberek hozzám?“ Azt írja, becsukja a lakásá­nak az ajtaját mások előtt, nem jár se­hová, nem érdekli senkinek a dolga sem. Ezek után hogyan is törődhetne valaki önnel? Mi, oroszkai asszonyok is szeretjük a rendet, nekünk is van szép, virágos verandánk. De a vendégeket is szeret­jük, a családtagoknak az otthoni kényel­met is biztosítjuk lakásunkban. Laká­sunk azért van, hogy lakjunk benne és a kényelmünket szolgálja. Mi a bará­tainkkal együtt örülünk egy szépen si­került kézimunkának, egy kipróbált sü­teményreceptnek. Üres lenne az éle­tünk, ha nem lenne kinek elpanaszolni gondjainkat, bánatunkat, s ha nem tud­nánk más örömének is örülni. Az ön „vára“ nagyon rideg lehet, nem csoda, ha gyermekei is elmentek onnan. Egy jó tanácsot azonban elfogadhat tőlünk, hiszen még nem késő: próbálja meg­nyitni ajtaját és szívét is az emberek előtt. Beláthatja, hogy egyedül, társ, ba­rát nélkül még akkor is szomorú az élet, ha palotában lakik az ember! Mácsaj Júlia, Pohr. Ruskov (Oroszka) Kapós Béláné, kőikéi olvasónk írja, hogy a közeljövőben több családi esemény zajlik le náluk és szeretne megfelelő ajándéko­kat vásárolni. Arra kér választ szerkesztőségünkül, kinek, mikor, mit illik ajándékozni. ' Az ajándékozásnak megvannak a szabályai, s aki ezeket a sza­bályokat nem merev, átléphetet­­len korlátoknak tekinti, hanem iránymutatónak, az különösebben nagy hibát nem követhet el. Melyek azok az alkalmak, ame­lyekről okvetlenül meg kell emlé­kezni? A családtagoknak egymás min­den jelentősebb évfordulójáról — figyelmes vőlegény nemcsak a menyasszonynak, a mamának is visz egy csokor virágot. A meghí­vottak — barátok, barátnők — vi­rággal, cukorkával, esetleg fino­mabb itallal kedveskedhetnek, de egy üdvözlő távirat is elég. Az ajándék nagyobb gond, ha nem közeli hozzátartozóinknak kell adnunk. Kik azok, akikkel olyan kapcso­latban lehetünk, hogy bizonyos esetekben meg kell, illetve meg lehet ajándékozni őket? Ebbe a kategóriába elsősorban azok a férfiak és nők tartoznak, akik nem jegyesek. A férfi — mivel még nem vőle-AZ OLVASÓ KÉRDEZ a NŐ válaszol tehát születésnapról, névnapról, házassági évfordulóról — illik, sőt szinte kötelessége megemlé­kezni. Az ajándékozásnak azon­ban mindig arányban kell lennie az ajándékozó anyagi helyzeté­vel. Ez különben mindenféle ajándékra vonatkozik. Nők napján nemcsak a mamá­kat kell szívből köszönteni, hanem az anyósokat és a nagymamákat is. Szülők adhatnak értékesebb ajándékot gyermekük életének egy-egy jelentősebb állomásán — személyi igazolvány, érettségi, szakmunkásvizsga, diploma — ilyenkor kaphat a gyerek karórát, bőr irattárcát, esernyőt, fényképe­zőgépet, magnót, a fiúk elegáns öltönyt, villanyborotvát, a lányok kosztümöt, fésülködőkészletet. Ha gyermek születik, a férjnek virággal illik köszöntenie felesé­gét. A kórházba a kismamának vi­rágot és édességet vihetnek a ro­konok is, de csak vágott virágot, a cserepes nem higiénikus. Név­adó szülők, nagyszülők praktikus ajándékokat vehetnek: baba­kocsit, kocsitakarót, járókát, ba­bakelengyét, kis kádat. Esküvőre a szülők — anyagi helyzetüknek megfelelően — már előre megbeszélhetik a fiatalok­kal, hogy mit adjanak. A közeli rokonok és barátok helyesebben cselekszenek, ha megkérdezik legalább az örömszülőket, mit vegyenek, esetleg összeadják a pénzt és közösen vásárolnak érté­kesebb tárgyat: szőnyeget, mű­tárgyat, háztartási felszerelést. Ez jobb, mintha egyenként valami­lyen szervizt vagy kávéfőzőt vesz­nek, amiből azután négy-öt sora­kozik a fiatalok szekrényében. Az eljegyzés kisebb esemény, ilyenkor azonban az udvarias és gény — ne bizalmaskodjon drága ajándékokkal, mert ezzel kényel­metlen helyzetbe hozhatja nő­­ismerősét. Ha meghittebb a kap­csolat, akkor örömet szerez egy üveg kölni, rúzstok és fésükészlet is. A férfi mindig ügyeljen arra, hogy ő legyen az első, aki aján­dékot adl (Az ajándékot viszont szakítás után — ha mégoly érté­kes is — visszakérni ízléstelen­ség.) A férfi mindig vihet virágot a randevúra, de a virág — akár­milyen kis csokor vagy csak né­hány szál —, minden esetben friss legyen. Vannak ajándékok, amelyeknek mindkét nembeliek örülnek. Aki szereti az irodalmat, a ze­nét, feltétlenül örül, ha a leg­újabb könyvet, lemezt kapja. Aki érdeklődik a képzőművészeti, iparművészeti alkotások iránt, annak kedves ajándék egy jó reprodukciókat tartalmazó kata­lógus, kisebb ötvösmunka, kerá­mia, fafaragású dísztárgy, fali­kép. A nőnek a férfinál szűkebbek az ajándékozási lehetőségei, ezért sokkal ötletesebbnek, körül­tekintőbbnek kell lennie. Barátok, jó ismerősök, munka­társak tartsák szem előtt, hogy csak olyasmit vegyenek, amiről biztosan tudják, hogy örömet sze­rez. Nem szabad kényszerű köte­lességnek tekinteni az ajándék­vásárlást, s tudniuk kell, hogy mivel az ajándékot viszonozni fogják, nem kötelezhetnek le túl­ságosan senkit ajándékukkal. Személyes használati tárgyat csak a nagyon jó, bizalmas vi­szonyban levő barátok vegyenek egymásnak. Q Tornázzon velünk! A hátgerinc rugalmasságát elősegítő gya­korlat. Segédeszközként egy széket használunk. A székre állunk és megfeszített lábbal elöre­­hajolunk úgy, hogy ujjúink hegyével először megérintjük az ülőke szélét, majd tenyerünket még lejjebb engedjük, kb. annyira, hogy a csuklónk legyen a szék ülőlapjával egy magas­ságban. Ebben a helyzetben maradunk kb. há­rom másodpercig. A gyakorlatot megismételjük: Korosztály: Nők; Férfiak 35 évig 8X 10X 36—50 évig 6X 8X 50 év felett 3X 5X

Next

/
Oldalképek
Tartalom