Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-03-03 / 10. szám
IGOR GROSSMANN FELVÉTELE Mit jelent Keresetük két százalékát fordítják a vietnami nép megsegítésére Erre a kérdésre teljességgel az felelhet, aki már maga is átélt egy háborút, részese volt a sok borzalomnak, megaláztatásnak, pusztításnak. Aki tapasztalatból tudja, hogy a háború mennyi keserű könny, bánat, fájdalom és szenvedés forrása. Aki tudja, hogy a háború eltiprója minden emberi jognak, szépnek és nemesnek; kegyetlen vitustánca az erőszaknak. Élni, egészséges nemzedéket nevelni, alkotni csak békében lehet. Mert a BÉKE — napsugártól harsogó égbolt; felhőtlen anyai örömök, önfeledt gyermekkacagás. Jövőnket formáló, életünket szépítő, tartalmas munka. Hány gyermek nőtt fel az utolsó három évtized alatt Vietnamban, a béke örömeitől megfosztottan? Hány vietnami gyermek fogott fegyvert a kezébe, mielőtt a játékot megismerhette volna?I Mennyi fájdalom szorult a hős vietnami édesanyák szívébe, a rettegéssel, gyötrelemmel eltelt évtizedek alatt? Vietnam népével kezdettől fogva együtt érzett minden olyan haladó szellemű ember, aki gyűlölte az elnyomást, megvetette az erőszakot. Éppen azért az 1973. január 27-én aláírt történelmi jelentőségű egyezmény a vietnami háború beszüntetéséről, amely a béke erőinek győzelmét jelentette, nagy örömmel és megkönnyebbüléssel töltött el mindannyiunkat. A vietnami nép nem adta fel a küzdelmet. A legnagyobb imperialista hatalom kénytelen volt beismerni, hogy akaratát nem tudja rákényszeríteni a sokat szenvedett népre. Az amerikai hadseregnek ki kell vonulnia Vietnamból. Ezekben a napokban, különösen a nemzetközi nőnap előtt, amikor még több szeretettel és együttérzéssel gondolunk a vietnami nőkre, édesanyákra — megkérdeztünk néhány dolgozó nőt, anyát, hogyan fogadták a vietnami tűzszünetről szóló egyezmény aláírásának hírét. ^—h— Mária Mancalová: — A tűzszünetről érkező hír nagy követ gördített le a szivünkről... híreket. Érdekli, hogy mi történik a világban. Nagyon egyszerűen, de mégis millió, hozzá hasonló asszony nevében fogalmazta meg a számára leglényegesebbet: — Mi is tudjuk, mi az a háborús szenvedés, szeretteink féltése. Azt szeretném, hogy harmadéves főiskolás fiam zavartalanul tanulhasson és megszerezhesse az oklevelet. Meg, hogy nős fiamék nyugodt körülmények között nevelhessék fel másfél éves kis unokámat. Anya vagyok, ezért ugyanezt kívánom a vietnami anyáknak is! * * * A vietnami tűzfészek felszámolásában, a békeharc győzelmében joggal osztoznak a világ haladó erői, mert a szocialista tábor országai — élükön a Szovjetunióval — az internacionalizmus elveihez híven támogatták felszabadító harcában a vietnami népet. És most, amikor a sokat szenvedett országra hosszú évek után ismét béke köszönt, és a bombaszilánkokkal sebzett föld éhesen várja a magot, hogy bőséges terméssel kárpótolja a népet, amikor Vietnam apraja-nagyja, bizakodva lát hozzá az ország újraépítéséhez, jövőjük formálásához, erőt ad nekik a tudat, hogy a szocialista tábor népei, közöttük hazánk, Csehszlovákia is szorosan mellettük áll. A hatékony állami támogatáson kívül köztársaságunkban egész kerületek, üzemek, városok, iskolák és egyének járulnak hozzá kötelezettségvállalásukkal Vietnam újjáépítéséhez, a háború okozta sebek gyógyításához. Hogy csak néhány példát említsünk: A szakszervezet (ROH) által kiadott rendkívüli bélyegek megvásárlásával 7 050 175 korona gyűlt össze Szlovákiában Vietnam megsegítésére. Ehhez az összeghez csupán fővárosunk lakói 901 925 koronával járultak hozzá. A nőszervezetek tagjai és az iskolák tanulói pulóvereket, takarókat, vánkosokat készítenek. Az üzemek, gyárak, földművesszövetkezetek dolgozói keresetük egy részét ajánlják fel az elpusztított falvak, városok mielőbbi helyreállítására. A fővárosi BÉKE-üzemben a Mária Mancalová vezette, többszörösen kitüntetett szocialista munkabrigád tagjai keresetük 2 százalékát adják a vietnami nép javára. De ezen kívül már egy gyapjútakarót és vánkost is horgoltak a vietnami gyerekeknek. A brigád tagjai mind nők. Feleségek, édesanyák, nagymamák. Többen közülük átélték a második világháború borzalmait. Elmondták, hogy miközben műszak után a takarót horgolták, gondolatban sokat foglalkoztak a vietnami gyermekekkel, akiket a föld alatti óvóhelyeken, édesanyjuk csókja helyett a sziréna hangja ébreszt és mese helyett ágyúdörgést, bombarobbanást hallanak. — A tűzszüneti egyezmény aláírásáról szóló hír feloldotta szorongásunkat — mondja a brigádvezetőnő. — S aznap vidámabban láttunk hozzá egy további gyapjútakaró horgolásához, amit szintén a vietnami gyerekeknek készítünk. Kötelezettségvállalások születtek Vietnam megsegítésére a munkás ifjúság körében is. A Juraj Dimitrovról elnevezett vegyipari üzem I. gyárrészlegében a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai 300 brigádóra ledolgozását vállalták és felhívást intéztek a többi SZISZ-taghoz is. Tudjuk lesznek követőik. Mert sokan vagyunk hazánkban és szerte a világon, akik együttérzésünk mellett tettekkel szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy Vietnamban mielőbb eltűnjenek a pusztítás nyomai és megindulhasson a békés élet. BERTHÁNÉ S. ILONA és JANDÁNÉ H. MAGDA Anya vagyok, békés életet kívánok a vietnami anyáknak is, hogy nyugodtan nevelhessék gyermekeiket
