Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-03-03 / 10. szám
Huszonöt év ... azt szokták mondani, hogy történelmi viszonylatban mérve elenyészően jelentéktelen idő ... Mégis azt hiszem, nekünk, nőknek van igazunk, amikor nem évszázadokkal, hanem az emberi élettel mérjük az időt. Kilenc hónappal, amig szívünk alatt gyermekké érik a jövő, órákkal, amíg a fájdalom útján karunkba érkezik, hetekkel, amíg ránk mosolyog. Percekkel, ha aggódunk érte, s rövidke esztendőkkel, amíg kinő anyai kezünk alól. Tápláljuk, dédelgetjük, féltjük, büszkék vagyunk rá. Amíg velünk van, kevés a nap huszonnégy órája, s ha várni kell rá, hogy hazatérjen, az maga az örökkévalóság. Különös, de igazságos ez a mi időmértékünk. A felszabadulás óta eltelt csaknem három évtizedből huszonöt esztendőt már a szocialista társadalom építésével töltöttünk. S e negyedszázad nekünk, nőknek, édesanyáknak, gyermekeinknek többet adott, mint az előtte eltelt évszázadok. Szocialista államunk már létezésének első éveiben törvénybe iktatta a nők politikai és jogi egyenlőségét. Alkotmányunk, a politikai és jogi egyenlőség mellett 26. cikkelyében azt is leszögezte, hogy „Az anyaság, a házasság és a család az állam védelme alatt áll. Az állam és a társadalom gondoskodik arról, hogy a család képezze az ifjúság egészséges fejlődésének alapját“. Amikor ez a program törvényerőre emelkedett, még az édesanyák egyharmada otthon szült. Ma — huszonöt év után minden gyermeket váró anyára a kórházban vigyáznak. Bölcsődék, óvodák, napközi otthonok... Védőoltások, szolgáltatások, szebb, tisztább munkakörnyezet, üzemi étkezdék, jobb életkörülmények, egyre nagyobb állami, társadalmi segítség a gyermekes családoknak... Az életszínvonal emelkedését jelentősen meggyorsítják a CSKP XIV. kongresszusán elfogadott program alapján megvalósított, a gyermekes családok támogatására és a járadékbiztosítás tökéletesítésére hozott szociális intézkedések. Az anyasági segély bevezetésével és összegének emelésével, valamint a szülési segély emelkedésével az anyákról s a gyermekekről való gondoskodás kedvező feltételei alakultak ki. Jelenleg több mint 160 ezer nő él a meghosszabbított szülési szabadság lehetőségével. Az 1971 október elsejei hatálylyal érvénybe lépett intézkedésekkel együtt az ötéves tervidőszak első három esztendejében így több mint 3,5 milliárd koronát ad évente az állam a családok megsegítésére. Sorolhatnánk a számokat, adatokat, idézhetnénk vallomásokat, leveleket, amelyek mind arról tanúskodnak, hogy a nők szocialista hazánkban egyenrangú, egyenjogú állampolgárokká, öntudatos országépítőkké váltak, akik hármas funkciójuk teljesítését nemcsak joguknak, hanem kötelességüknek is tartják. A CSKP ideológiai plénuma óta eltelt időszakban sokat foglalkozunk azzal a felelősségteljes társadalom létrehozása előtt rámutatott, hogy „a proletariátus addig nem vívhatja ki teljes szabadságát, amíg nem teremti meg a nők számára a teljes szabadságot“. A családon belül elsősorban az édesanya feladata, hogy gyermekét a társadalmunkhoz méltó példakép tiszteletére nevelje, s erőt, biztatást adjon a nemes, szép jellemvonások kialakításához, hogy saját életével, tetteivel bizonyítsa: a haza, a társadalom szolgálata a legszebb kötelesség ... Az eltelt években is éreztük, tudtuk, mi a tennivalónk, hol a helyünk. De a legnagyobb társadalmi segítséget, gondoskodást, tiszteletet és figyelmet mi nők most, a CSKP XIV. kongresszusa utáni időszakban kaptuk. Az említett intézkedések, az a sok eredmény, amely a Szlovákiai Nőfeladattal, ami reánk, édesanyákra gyermekeink nevelésében hárul. Csak öntudatos, egyenes, igaz emberek — szülők nevelhetnek társadalmunkért élő, dolgozó új nemzedéket. Saját példánkkal nevelünk elsősorban. Tudjuk, s tudatosítjuk. De ez nem elég, példaképekért vissza kell nyúlnunk a történelembe is. És akkor, amikor leányainkkal foglalkozunk, meg kell ismertetnünk velük Clara Zetkin nevét is, hogy lássák, hogyan jutottunk el az egyenjogúság szükségességének felismeréséig, hogy mit jelentett számunkra az első szocialista nemzetközi nőszövetség megalakulása 1907-ben, a koppenhágai kongresszus 1910-ben és 1917-ben a petrográdi bolsevik bizottság felszólítása: „Március 8-a a ti napotok, elvtársnők, asszonyok. Harcoljatok a vörös zászlók alatt...“ S hogy mit jelentett számunkra a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a Szovjetunió, a szovjet nők példája, V. I. Lenin szavai, elvei, aki már a szocialista szövetség „A jó ötlet aranyat ér“ akciója mozgalommá fejlődésével született — mind azt bizonyítja, hogy szocialista társadalmunkban legfőbb érték az ember. Éppen ezért, ha gondolatban visszapergetjük az elmúlt évek nőnapjait — a reménységben, örömben, virágban, eredményben, összefogásban gazdag március nyolcadikákat — úgy tűnik, hogy az idein minden eddiginél több eredményt tehetünk mérlegre. Hol van már a kezdet, amikor a virág helyettesítette a gondoskodást. Ma már a virág, amit március 8-án munkahelyünkön, s otthon kapunk a tisztelet, a gyöngédség, a szeretet jelképe. És az benne a legszebb, hogyha el is hervad, a megbecsülés az év minden napján árad felénk, s egyre jobban látjuk, érezzük, hogyan törődnek velünk, segítenek bennünket. Társadalmunk, családunk egyaránt. HARASZTINÉ M. ERZSÉBET I
