Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-02-24 / 9. szám
EREDMÉNYEI > '<D in (N „Nemesek abbon látom a változást, hogy az utóbbi évtizedben új házot építettünk, a házi munkát a mosógép, vízvezeték, hűtőszekrény és porszívó gépekkel könnyítettük meg ... Mi magunk is megváltoztunk ... A gyerekeket taníttattuk, a templomba járás helyett könyvet olvasunk, televíziót nézünk . .Ezeket a szavakat még riportunk első részében (lapunk 4. számában) mondta egy háziasszony, amikor az utóbbi évek, évtizedek változásairól beszélt. Nos, a kép valóban nem is lenne teljes, ha az anyagi változások után nem esne szó arról a változásról, amely az emberek tudatában történt, ami kulturális, szellemi fejlődésüket jelenti. Ezúttal egy másik csallóközi faluba, Topol’níkyra (Nyárasd) látogattunk el. A háromezer lakost számláló mezőgazdasági faluban olyan falukép tárul szemünk elé, amelyet sok más helyen is találhattunk volna; takaros, új házak hosszú sorai, a falu közepén a központi épületek: az iskola, a kultúrház, a hnb épülete, és most épül a szolgáltatások háza. Az ódon templomtorony mintha csak azért emelkedne még o házak fölé, hogy a falu több évszázados múltjára emlékeztessen ... A sok évszázados múlt ellenére a falu híre, neve csak mostanában járja be az országot, sőt a világot. A szövetkezet dolgozói olyan termelési eredményekkel büszkélkedhetnek, amelyekre nemcsak az országban figyeltek fel, hanem messze határainkon túl is számon tartják. így hát a lakosok méltán büszkék falujukra — önmagukra. Az iskola épületébe lépve viszonylagos csend fogad bennünket. A folyosón egy osztály tornaórát tart — most épül még csak a tornaterem. A tantermekből hangfoszlónyok szűrődnek ki, A szaktanteremben éppen fizikaóra van. Nyúlánk termetű fiúk, lányok lesik tanáruk szavát, mozdulatát, Tekintetükben talán a holnap szakemberének, mérnökének, művészének elmélyülése sejlik, Hiszen ez az iskola is adott már annyi diplomás embert, tehetséges fiatalt a hazának, mint bármelyik hasonló csallóközi falué az elmúlt negyedszázad alatt. Kocsis Gyula iskolaigazgatóval a régi osztálykönyveket lapozzuk, átlagokat számolunk. Néhány adat az iskola történetéből: — A kilencéves alapiskola végzős tanulóinak átlag 35—38 százaléka tanul tovább. Az utóbbi évtizedben 165 növendékünk érettségizett le. A többi is szakmát tanult. Egyre többen jelentkeznek érettségi után főiskolára, egyetemre és megállják a helyüket. Természetesnek tartjuk ezt, mégis büszkék vagyunk rájuk. Mindenki tudja, hogy Lőrlncz Magda volt az első mezőgazdasági mérnök a faluban, Papp Olga orvosnő, Kiss Béla gépészmérnök, Pőthe István a MATESZ színésze lett. A pedagógusok és a szakközépiskolát végzett volt diákjaink nevét már hosszú lenne felsorolni. Kiss Béla bácsi elsők között volt, aki gyermekét továbbtanulásra ösztönözte. Béla fia először Kosicén próbálkozott a gépipari középiskolában. Kitűnően megállta a helyét. Meg kellene próbálni a főiskolát is, — gondolták. S az álomból valóság lett. A gépkezelő fia gépészmérnök lett. A Keletszlovákiai Vasműben dolgozik, felesége tanárnő. A kisebbik fia, György, is szakmát tanult: villanyszerelő lett. Libaiékhoz délidőben kopogtattunk be. Az édesapa éppen ebédre jött haza — a szövetkezetben etető. Az édesanya a tűzhely körül tesz-vesz, készül az ebéd. Csendesen, szinte lábujjhegyen járkál a szoba ajtaja előtt, ahol a lánya tanul. Zsuzsa, a legidősebb, a Komensky Egyetem Természettudományi Karának matematika—kémia szakos hallgatója. Éppen vizsgára készül. Asztala tele van könyvekkel, füzetekkel, a szélén feketekávés csésze. A bonyolult képletekben, függvényekben, számtengerben ebben a házban csak ő Ismeri ki magát. Az első a családban, aki tovább tanul. A szülők mindent megadnak gyermeküknek, hogy sikeresen elvégezze tanulmányait: Külön szobát, csendet, nyugalmat, anyagi segítséget. Ha vizsgázni megy, édesapja, édesanyja talon jobban Izgul, mint maga a vizsgázó. — Még a falat sem akar lecsúszni a torkomon, ha vizsgája van, — mondja az édesapa. A kisebbik lány, Julianna szintén jó tanuló volt, de a plncérszakmo tetszett neki legjobban. — Engedtük, ha ehhez van kedve, — szól közbe az édesanya is. Perl, a legkisebbik, fogadott gyermek a családban. Elsős korában meghaltak a szülei. Fölnevelték, szerették, most áll a pályaválasztás előtt. Szeretne egy jó szakmát választani ő is. Libái néni egyetemista lánya most huszonegy éves. ö ennyi idős korában az uraknál szolgált. Máról holnapra éltek. Még az álmaik is szerények voltak. Legfeljebb ennyi: Majd a gyermekeink... Az édesapa beszélgetés közben hallgatagon, tűnődve üldögél. 0 Is szeretett volna valamikor tanulni, a tehetsége megvolt hozzá. De a mindennapi ebéd, vacsora előteremtése nagy gond volt. Szegény-Kiss Béla bácsi; — Én ilyen egyszerű gépet kezelek, a fiam már gépészmérnök lett. ség ... Sokszor leírt szó. Lehet-e tömörebben kifejezni, mint Ladányi Mihály írta egyik versében: Hagyma s kenyér a vacsora, proletár-múzsa asztala, szegények terítéke. Csak ez el ne hagyjon soha, a hagyma-kenyér vacsora, meg a szegények éhe. Akad talán, kinek akad torkára izesebb falat s turkál, nem megy le semmi, Én meg most — mintha lenne még másik hagymám Is — oly derék étvággyal tudok enni. így volt. A tanuláshoz pedig akkor pénz kellett. Sok pénz... Zsuzsa vizsgára készül V Zsigoresik Jenő könyvtáros szivejfn segít az olvasnivolá/ki választásában
