Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-02-17 / 8. szám

/. I 4 é Ilyenkor farsang idején a tánc­termek parkettjén kavarog ütemes zeneszóra a táncoló párok vidám for­gataga, jelmezes karneválok felszaba­dult résztvevői szórakoznak, mulatnak, felejtve kicsit a gondokat. A tánc az életöröm kifejezője, érzel­mi, indulati megnyilatkozás. A népi táncok ma is őrzik egy-egy nép sajátos karakterét. A társastánc a nemesi udvarokban jött divatba, több száz éve. Kecsesen, finomkodva járták a gavallérok a dámákkal a pavanét, me­nüettet, gavottot a feudális világban. A polka, valcer, mazurka és a mi csár­dásunk már a polgáriasult 19. század társastáncai voltak. A modern táncok az első világhábo­rú idején jöttek divatba és újólag a második világháború után terjedtek el, részben amerikai importként Európá­ban. Foxtrottot már a mai 60—70 éve­sek is táncoltak fiatal korukban. Ugyanúgy tangót is, amely tulajdon­képpen dél-amerikai népi táncelemek­ből alakult ki. A rumba kubai népi tánc. nálunk a 30-as évek nagy divatja volt. A szamba 1945 után Brazíliából került hozzánk, afrikai néptánc erede­tű. A csa-csa-csát egy kubai zenész állította össze művészi elképzeléssel több táncból. Megemlítjük még a hosz­­szabb-rövidebb ideig tartó divatos tán­cokat, a bugit, letkisst, bluest és má­sokat. Vannak, akiket a tánc ritmusa, esz­tétikai szépsége annyira megejt, hogy nem elégszenek meg az alkalmi tánc­lehetőségekkel, hanem a társastáncok hivatásos vagy amatőr művelőiként klubokba tömörülve, kemény gyakor­lással, csiszolással finomítják a nem­zetközileg meghatározott standard tán­cokat és versenytáncosként lépnek fel egy-egy turnén. * * * Alkalmam volt részt venni az NDK- ban, Berlinben a Sportcsarnokban megrendezett 25. országos amatőr társastánc-versenyen, amely a nyári X. Világifjúsági Találkozó jegyében zajlott le. A fiatalok szemet-szívet gyönyörködtető szereplése volt ez, pontozó zsűri és nagy számú közönség részvételével. A különböző klubok és tánckörök versenyzői — 36 pár — mérkőztek a fiatalok „A“ kategóriájá­ban az elsőségért. Tarkította a műsort a legkisebbek, a 6—12 évesek szereplé­se és néhány, a 30-as évek divatját ki­figurázó táncparódia. A mélyebb benyomást az osztályon felüli kategóriában bemutatkozó 19 versenypár keltette. A szivárvány minden színét idéző tüllruhák libbenő hullámzása, a mozgás, a zene, az érzel­mek, a szépség egybeolvadó harmóniá­ja igazán kellemes órákat szerzett a jelenlevőknek. Ki-ki szurkolt, mert hiszen a sportszerűség találkozik itt a művészettel — kedvenc, kiválasztott párjának, érdeklődéssel várva a szak­értőkből álló zsűri döntését. Végül is Isabella és Peter Bergmann szerezte meg megérdemelten és ismét az első­séget. összhangjuk, tökéletessé csiszolt táncmozdulataik eleganciája valóban megkapó volt. Kitartás, fegyelem, kemény, de örömteli munka, ez világlik szavaikból. Isabell álomszép ruhája kerül szóba; fehér tüllcsoda, piros flitterekkel dí­szítve. — Elárulom, hogy magam varrtam, 50 m tüllt használtam fel. Hogy mindenre futja az időmből, azt szüleim erkölcsi támogatásának köszönhetem. Ugyanúgy a férjem sokat köszönhet az üzemének. Igaz, szakemberként is be­csületesen dolgozik. A több éve tartó gyakorlásnak nem­csak hazai, de nemzetközi mezőnyben is megmutatkozó eredménye van. A Bergmann-házaspár számos külföldi táncversenyen vett részt. A Szovjet­unióban, Magyarországon, Jugoszlá­viában, Ausztriában, Svájcban. Len­gyelországban a szocialista államok közötti versenyben elsők lettek. Mün­chenben az Európa-kupa versenyen 6. helyezést értek el. A turnékon az említett standard táncokból áll a verseny: angol kerin­gőbői, foxtrottból, bécsi valcerből és tangóból. Ezenkívül a latin-amerikai táncokból: rumba, szamba, csa-csa-csa, paso doble és ismét tangó. Van tehát mit gyakorolnia a Berg­­mann-házaspárnak. Később trénerek szeretnének lenni és tudásukat, szere­­tetüket a tánc iránt, másoknak átadni. Tudatában vannak, hogy a tánc nem­csak szép látványosság, hanem hatá­­w sós, közösségi szellemet előmozdító té- S nyező. Segíti a kulturáltabb fellépést, a a szép mozgást, és a fegyelem, akarat­­„ erősítés révén személyiségformáló erő, '® nem utolsósorban pedig örömteli ki- J) fejezője az életigenlésnek. O sí Csak ilyen kitartással, örömmel le- Jj hét ezt csinálni, mint ők teszik. Az £ emberben önkéntelenül felmerül a ö gondolat: Minden hivatást így kelle­­^ ne... BERTHÁNÉ S. ILONA Isabell és Peter Bergmann, az NDK legjobb társastánc-párosa Az utánpótlás ... Teljes komolyság­gal és szakértelemmel A nagyon rokonszenves, fiatal há­zaspár fáradtan, de boldogan ült a verseny befejezése után az újságírók gyűrűjében. A tenger mellett, Warnemündében laknak. Peter mérnök Rostockban, egy baromfifeldolgozó üzemben. Isabell ugyanott titkárnő volt, de éppen a táncpróbák miatt most otthon van, négyéves kislányukat, Anettát gondoz­za és a háztartást vezeti. Amint a fér­je hazaér a munkából, máris mennek a kultúrotthonba és órákig tréningez­nek. Isabell szülei, a Niemayer-házas­­pár hivatásos táncmesterek, így volt kitől tanulniuk a fiataloknak. És hogy az utánpótlás meglegyen, már a kis Anettát, akinek nagyszerű ritmusérzé­ke van, is beíratták a tánciskolába. — Jó idegek kellenek ehhez — mondják felváltva. — A próba sok-sok fegyelmet követel. De aki szeret tán­colni, az szívesen vállalja ezt. A napi több órás gyakorlás mellett évente egyszer Johannisthalba men­nek a tréningközpontba, egy hetes tanfolyamra. Légzéstechnikát is kell tanulniuk, hiszen a tánc erős fizikai megterhelés. — Tudományosan is foglalkoznak ezzel a kérdéssel — mondja Peter —, milyen szellemi és fizikai igénybevételt jelent a tánc. A produkciót pl. logikai sorrendben igyekszünk felépíteni, mert ha nem egységes, akkor ugra-bugrá­­lásnak tűnik csak, amelyet a néző rög­tön észrevesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom