Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-12-18 / 51-52. szám
TAKATS GYŰL Fűzfácska, átszőlek „Füzlacska, alszol-e? . . . Szegény, mini boglya ül rajtad a hó." „Nem alszom . . . Álmodom oly lisztál, mint a hó." „Kiről? . . . Miről?... Füztácska, mondd!" „Barkám ragyog, akár a hold. S bundácska mindahány. Alattuk ül velem a nyár. Ezüst bundában ülök én. Es semmi így a tél. Csak te vigyázz. Csizmád lyukas. És hosszú még a tél." GAZDAG ERZSI Hófarsang DENES GYÖRGY TÉL Hódara, hódara, föld terített asztala, fákon zúzmara szakáll, jégbe dermedt napsugár. Északi szél, mit csinálsz? A dudádon mit dudálsz? — Du-du, mindig ezt fújod. Azt várom, míg elunod. Varjú kopog a havon, szél zörög az ablakon, nagy pelyhekben száll a ho, földön bársony takaró. A JÉGKIRALY eltéved A Jégkirálynak, akinek a messzi északon áll a palotája, egyszer utazni támadt kedve. Szürke felhőgépét szinültig telerakatta hóval, a kormányhoz ült, és kiadta a parancsot: — Északi Szél, hajtsd a gépet dél felé! Havat viszünk az embereknek. Olyan magasan repültek, hogy a Jégkirálynak derékig ki kellett hajolnia, ha látni akarta a réteket, erdőket, folyókat, városokat, falvakat. Soká-soká utaztak. A király egyszercsak hatalmas tengert pillantott meg, utána egyhangú, sárgásbarna táj következett, sehol egy erdő, egy város, egy falu. — Csak nem Afrikába tévedtünk? — kiáltott fel a Jégkirály. — Hallottam, hogy ott a hatalmas sivatagokban szörnyű meleg van. A levegőben sűrű homok kavargóit. — Északi Széli Te verekszel a sivatagi széllel? — kérdezte mérgesen a király, és megparancsolta neki: — Gyere vissza izibel — Jégkirály, fordulj meg a gépeddel, gyorsan, mert különben elolvaszt a sivatag izzása! Addig feltartom a homokvihart! — kiáltott vissza az Északi Szél. Am a lelhőgéppel roppant nehéz volt megfordulni. A hórakomány egy része pillanatok alatt sisteregve elpárolgott. A király testéről is félig leolvadt már a jégpáncélruha. Végre-valahára megint a tenger fölött repült a gép. Az Észalfi Szél fújtatva haladt a nyomában, és ezt zihálta: — Alaposan megizzadtam ebben a küzdelemben a homokviharral De most azonnal szálljunk fel nagy magasságba, mert ott sokkal hide gebb van. Közben megnézhetjük, maradt-e hó a gépen. Lent a földön eközben a^ emberek egyre várták a hóesést, és csodálkozva kérdezgették: — Mikor esik le már az első hó? Most meg szederfánkra ülsz, s szederfánkon hegedülsz. Táncra hívod a havat odakint a fa alatt. Csupa táncos pihe-lány, első táncos valahány: fehér ruhás hópihe lebben oda meg ide. Hófarsang van. Itt a tél, Azért dudál ez a szél. Egy szál zenész magában, sípol, dudál a bálban. Kedves Gyerekek! Most, év végén, megköszönjük nektek a sok-sok levelet, rajzot, rejtvényt, amelyeket az év folyamán szerkesztőségünkbe küldtetek. Reméljük, vidám perceket szereztünk nektek a mesékkel, versekkel, rajzokkal, rejtvényekkel. Ezután is várjuk leveleiteket. Kapcsolódjatok be játékainkba, küldjétek nekünk rajzokat, beszámolókat, meséket, rejtvényeket! írjátok meg kívánságaitokat, véleményeteket rovatunkról! Kellemes ünnepeket, szép ajándékokat, vidám pihenést kívánunk nektek, és továbbra is várjuk leveleiteket! Címünk: Nő szerkesztősége, Bratislava, Praíská 5. Gyermekeknek. A lapunk 46. számában közölt rejtvény megfejtése: A csiga négy nap alatt éri el a fal tetejét. Nyertesek: Sárai Judit, Nővé Zámky (Újvár), Gilányi Andor, Vei. Slemence (Nagyszelmenc), Zsebi József, Zirany (Zsére). A 47. számban pedig a következő rejtvénymegfejtés helyes: Petőfi Sándor. — Jutalomban részesül: Csámnay Benedek, Nitrany, Lagin Tibor, Hurbanovo (Ogyalla), Szlovák Erzsébet, Streda nad Bodro tóm (Bodrogszerdaholy). Az ikerpár, Anni és Feri hóembert épített a kert végében. Szép kövér lett, a hóna alatt száraz ágakat szorongatott, a feje tetején ócska fekete kalap ült, az orra egy hosszú sárgarépa volt. Egy veröfényes téli napon a testvérpár észrevette, hogy egy kis madár buzgón csipegeti a hóember sárgarépa orrát. Visszaszaladtak a házba, és elmondták, hogy mit láttak. A HÓEMBER — Biztosan nagyon éhes volt a madárka — sajnálkoztak végül, és arra kérték Anyukát, adjon neki madáreleséget. Anyuka belerakott egy kis kosárba mindenféle jó falatot, ami a madárszívnek kedves. Akadt közte darabokra vágott krumpli, répa, apróra szelt szalonna, kenyér és még sok más is. A gyerekek kivitték a kosárkát, letették a hóember közelében, aztán elrejtőztek a fák mögé Nemsokára népes madársereg repült oda és örömteli csiviteléssel fogadta a sok finomságot. Az ikrek ettől kezdve mindennap madárelemózsiával megrakodva men tek ki a hóemberhez. A télen át a kertnek az a sarka volt a madarak ebédlője, és az is maradt egészen tavaszig. JÁTSSZUNK EGYÜTT! Különös kendők — Pisti, most egy nagyon rövid és velős mutatványt látsz — mondja Rodolfo bácsi. — Látod-e, mi van a kezemben? — Hogyne látnám! Egy zsinór és rákötve három kendő. Méghozzá három különböző színű kendő. — Hogy jó megfigyelő vagy, azt látom. De most nyisd ki a szemedet. Rántok egyet a zsinór két végén ... — És a kendők úgy leestek, mintha soha rajta sem lettek volna! Kellékek : egy körülbelül másfél méter hosszú zsinór, három kendő. Nem fontos, hogy a kendők feltétlenül különböző színűek legyenek, de így érdekesebb, szebb a mutatvány. Az ábrákon látható, hogy kell a kendőket a zsinórra rákötni. Persze nem a nézők szeme láttára . . .
