Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-02-05 / 6. szám
A BÉKE ÜGYE MINDENKIÉ A háborúk évszázadok során borzalmas szenvedést mértek az emberiségre. Statisztikai adatok szerint száz évenként átlagban három háború volt. De emellett kisebb összecsapásokra is sor került. Egy kimutatás szerint 1600— 1945-ig 127 háború volt. Ismeretes a harmincéves háború, a leghosszabbnak azonban a török—velencei háborút tartják, amely ötven évig tartott. Az áldozatok számát szinte minden állam másképp mutatja ki. A napóleoni háborúk 3 millió halottat követeltek. Az első világháborúban 70 millió katona harcolt és becslések szerint 8 millió esett el. De a járványok és éhínség következtében további 10 millió ember pusztult el. A második világháború áldozatainak számáról is sok adat jelent meg, a legutóbbiak szerint több mint 50 millió ember halt meg. Felmérhetetlen továbbá az a szenvedés, amit az árvák, hadiözvegyek éreztek és éreznek hozzátartozóik elvesztése miatt. Mindannyiunknak harcolni kell a békéért, mert a háborúk továbbra is áldozatokat szednek. Legutóbb a junta által előidézett és az amerikai imperialisták által támogatott hindusztáni háború 3 millió ember életébe került. BINH ASSZONY Egy amerikai katona anyjához írt levelében így jajdult fel fájdalmasan: „Sziklafalba lőttem, visszapattantak a golyók és magához szorított csecsemőjével együtt megöltek egy dél-vietnami anyát". Levele további részében azon bánkódik, hogy miért küldik őket ebbe az értelmetlen háborúba, miért kell nekik anyákat, gyermekeket gyilkolni. Azonban ilyen gondolkodású amerikai katona kevés van, mert legtöbbjüket már az úgynevezett zöldsapkósok szellemében, fasiszta szellemben képezték ki. Lidicék százai, ezrei tanúskodnak az amerikai imperialista hadsereg borzalmas tetteiről. Tűzzel-vassal irtják azokat az embere cet, akik szabadságukért küzdenek. Mindé n békeszerető embert borzalommal tölt el, hogy vegyszerekkel háromszázötvenezer békés polgárt — ebből mintegy ötezer gyereket öltek meg. Tehát nemcsak bombák, robbanó ágyúgolyók pusztítják a védtelen lakosságot, hanem az alattomosan ható vegyszerek is. A veszteségek nagyok, a vietnami nép mégis hősiesen küzd. Nguyen Ti Binh asszony, a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány külügyminisztere az egyik párizsi tárgyaláson kijelentette: a nemzeti felszabadító erőknek nem az a céljuk, hogy katonai győzelmet arassanak, hanem az, hogy kivívják a függetlenséget. Ismeretesek Binh asszony megoldást elősegítő javaslatai. Először az ideiglenes forradalmi kormány tíz, majd nyolc pontba foglalt javaslatát terjesztette elő. Binh asszony feltette a kérdést: mikor vonják ki az amerikai csapatokat Dél-Vietnamból. Ez az indokínai helyzet rendezésének kulcsproblémája. Ismeretes, hogy az amerikai katonák eleinte csak mint tanácsadók jelentek meg, számuk azután fél millióra nőtt. A dél-vietnami nép pedig békésen építhetné országát. Ha az amerikai csapatok kivonulnak, akkor amint Binh asszony is javasolja, létrejöhet egy olyan koalíciós kormány, amelyben helyet kaphatnak a kommunisták, a felszabadító erők és az összes olyan politikai erők, amelyek a lakosságot jogosan képviselik. Ez a kormány nem erőszakkal, hanem parlamentáris, közigazgatási úton rendezne minden olyan kérdést, problémát, ami elősegítené a nép egységét, minden külső nyomás vagy beavatkozás nélkül. Természetesen politikai harcra kerülne sor, mert a Nemzeti Felszabadítási Front által ellenőrzött területen már földet kaptak a parasztok és többé látni sem akarják a kizsákmányoló urakat. Ez az indokínai háború lényege. A szabadságszerető, az egyenlőségért küzdő erők szembenóllnak a kizsákmányoló rendszer képviselőivel. És ha Amerika nem avatkozott volna be, már régen létrejött volna egy aktív, semlegességi politikát folytató, szocialista irányzatú, békés állam. Bombák hullanak Indokínában. Nemcsak katonák, de asszonyok, gyerekek is pusztulnak. Mégsem hátrálnak meg. A vietnami nők Binh asszonyhoz hasonlóan fegyverrel a kezükben és politikai eszközökkel küzdenek. Addig folytatják a harcot a frontokon és a párizsi Kiéber sugárúti palotában, — ahol a diplomáciai tanácskozások folynak, — amíg nem leng véglegesen a függetlenség zászlaja Dél-Vletnam fölött. ELŐZETES kővetkező számunk tartalmából: Irigylésre méltó asszonyok A film „népművésze" Mi az ön véleménye Népi hagyományaink nyomában Üzleti kapcsolatok Míg Ázsia jelenkorára egymást követő háborús események nyomják rá bélyegüket, addig Európa országai, tekintet nélkül társadalmi rendszerükre, egyre szorosabb kapcsolatba kerülnek egymással, mégpedig a béke jegyében. Le kell azonban szögeznünk, hogy az európai kormányok béketörekvéseinek, ha a szó szoros értelmében véve nem is irányítója, de mindenképpen következetes szorgalmazója a szocialista tábor, voltaképpeni mozgató ereje pedig a Szovjetuniónak, mint a nagyhatalmak egyikének megfontolt békepolitikája és rendszeres békeoffenzivája. Az európai államok között feltehetően tartós kapocs az a szándék, hogy kontinensünkön megalapozzák az állandó békét a következő nemzedékek számára. Erről tanúskodik a közelmúltban Firenzében lezajlott ifjúsági békekonferencia, amelyen 30 állam fiataljai képviseltették magukat, s amelynek egyik résztvevője igen találóan kijelentette: „A mai fiatalok nem akarják, hogy a béke csak egy ideig tartó szünet legyen két háború között!“ Ezt követően január közepén Brüsszelben találkozott 27 ország 200 küldöttje, hogy ugyancsak az európai biztonság időszerű kérdéseiről tanácskozzon. E célkitűzés elérését segítette elő a Nyugat- és Kelet-Berlin viszonyát kedvezően rendező egyezmény is, amely jelentős mértékben enyhítette a középeurópai feszültséget. AZ EURÓPAI Mindezek után kerül sor január 25-én és 26-án Prágában a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülésére, amelyen a Varsói Szerződés tagállamainak első pártós állami vezetői tanácskoztak az európai béke és biztonság és az államok közötti gyümölcsöző együttműködés kérdéseiről, valamint az európai biztonsági csúcsértekezlet előkészítéséről. Ezenkívül a résztvevők más, közös érdeklődésre számot tartó nemzetközi problémáról is véleménycserét folytattak, egyebek között a Csehszlovák Szocialista Köztársaság számára különösképpen fontos követelményről — a tragikus, szégyenteljes müncheni egyezmény érvénytelenítéséről is. A szocialista tábor vezető képviselői ezen a tanácskozáson ismét egyöntetűen megegyeztek abban, hogy a jövőben újra készek minden erőfeszítést megtenni a szocialista államok egységének megszilárdítása érdekében, s hogy a nemzetközi problémák megoldásában a továbbiakban is a béke megőrzését, a nemzetek baráti együttműködését, a reakció elleni és a haladásért folytatott küzdelem támogatását fogják szem előtt tartani. A tanácskozás befejeztével a résztvevők közös nyilatkozatot és békekiáltványt adtak ki. Mind az egyik, mind a másik élénk visszhangot keltett világszerte. A hírmagyarázók szerint a prágai tanácskozást most már hamarosan — nyilvánvalóan még ez év folyamán INDIRA GANDHI nem hátról meg India miniszterelnökének népszerűsége a szocialista országokban vitathatatlan. Indira Gandhi, bár egy óriási kapitalista ország élén áll, a pozitív semlegesség politikáját folytatja, és eddig a nagyobb konfliktusokban igen sok esetben a Szovjetunió javaslatait támogatta. Emberszerető államfő, de emellett igen határozott. A nyugati sajtó az utóbbi időben nagy hadjáratot indított ellene, mert attól tartottak, hogy a hindusztáni térségben az ő állásfoglalása miatt egy nagyobb méretű háború robbanhat ki. Pedig Indira Gandhi csak az igazságot támogatja. Kelet-Pakisztánban a választásokon az Avami Liga 169 mandátumból 167-et szerzett meg. Ezzel törvényes úton hatalomra kellett kerülnie. Az Avami Ligát a 78 milliós bengál nép majdnem teljes egészében támogatta. Bangla Desh állam talán még sosem volt ilyen egységes. Azonban a hatalom nem kerülhetett a nép kezébe, mert Jahja Khan pakisztáni elnök kormánycsapatokat szállított a születő új bengáliai államba. Indira Gandhi már akkor figyelmeztette az egész világot, hogy a nyugatpakisztáni kormány felelőtlen akcióba kezdett, és ennek beláthatatlan következményei lehetnek. Hiába voltak a diplomáciai erőfeszítések, amint ismeretes, a hetvenezer nyugat-pakisztáni katona borzalmas vérengzéseket követett el, és összesen 3 millió ember halt meg a hindusztáni térségben. A miniszterelnök-asszony szilárd álláspontja azonban a későbbiek folyamán jó eredményt hozott. Nem rettent meg attól sem, hogy ame-
