Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-12-18 / 51-52. szám
át/rUprtUl/ J nem megváltani, nem megalázni — megérteni, megtartani kívánjuk a világot. A forradalom vagyunk és Európa vagyunk, s a forradalom: a rend, a forradalom: a világosság, a forradalom: a szellem, és Európa: a rend, Európa: a világosság, Európa: a szellem, s nem az ösztönök ősmocsara, nem majom-ősünk idétlen makogása, nem a könyörtelen önzés, nem a bicska és nem a bomba. Ezért a forradalomért, ezért az Európáért, ezért a világért — ezért voltunk, ezért vagyunk, s ezért leszünk, ha leszünk, túl az öregség küszöbén is, hiszünk a múltak után is, az új veszedelmek közt is az emberi jóakaratban, okosabban és szelidebben és fanyarabbul, mint egykor hittünk. Tűzbe veti még, elirányltja bombáit az ember a Napba, hittelen új mítoszait elraktározza varázslók kőkori lomjai közt, s az új század, a késlekedő huszadik nemcsak a naptárban, tudományban, iparban, megszületik a lelkekben is, az emberi kapcsolatokban, s a nagy forradalom kordonba-fogott szava, máig bajtársat kereső: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség s a másiké, a velük egykorúé: Nemzetköziség, Béke, Közösségi Tulajdoil, világ-mentésre, világ-alkotásra nyúlik át a megszakított idő peremén $ nem mint kinyújtott s el nem fogadott kéz, mint apáink keze, s a mi kezünk, mellyel most életünket, munkánkat, céljainkat, mint egy szerződés szövegét, kiterítjük az utódok előtt aláírásra vagy elvezetésre.“ (Benjámin László: Nyílt szó, födetlen arc) ^ év egv ndpját villantjuk fel ünnepi számunk lap- Л <jy jaln. Huszonnégy órát, amelyben van öröm és w V gond, pihenés és hétköznapi, megszokott perc, felejthetetlenül boldog pillanat, munka és sietés, érzelmeket csiholó hangulat és bánatot csillapító gondoskodás. Amennyire más ez a nap, mint az év többi napja, annyira hasonló is hozzá. Mert minden napunk sietésében benne él a pihenés vágya, minden türelmetlenségében az örömadás szándéka, hétköznapion egyszerű mozdulatainkban, lelkesen vagy egyhangúan végzett munkánkban a jövőépítés kötelessége. Nem mindegy, hogy huszonnégy óránk perceiből, másodperceiből, milyenné tevődik össze az év, s hogy éveinkből milyenné válik az élet. Célunk, vágyunk, hogy napjaink, éveink, életünk tartalmas, szép, eredményekben gazdag legyen. Hogy — ne éljünk hiába. Ezért Is kívánunk meg-megújuló reménységgel minden év végén egymásnak sok sikert és boldogságot. Siker: eredményes munka, új házak, felfedezések, gépek, művészi alkotások, több termés. Életünk anyagi, szellemi bősége. Boldogság: emberi kapcsolataink, egymás iránti megbecsülésünk, szeretetünk, gyöngédségünk, figyelmünk elmélyülése; érzelmi életünk, emberi nagyságunk növekedése. Társadalmunk minden eszközével sikereink, boldogságunk útját építi. Rajtunk múlik csak, hogy milyen lesz a következő esztendő, hogy milyenné tesszük jövendő életünket. Szeretettel kívánjuk, hogy mindannyiunk számára legyen sikerekben, eredményekben, boldogságban gazdag az év minden napjai H. Mészáros Erzsébet
