Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-12-09 / 50. szám
nak a nőnek... — hallotta hirtelen maga fölött a lány hangját. Mint a mentőkötélbe, kapaszkodott bele... Mit mondhattam volna? — nézett rá. — Azt, hogy ... — kezdte a lány, de a fiú közbevágott. — Az igazat úgyse hiszi el senki . Hallgattak. A fiúnak, ahogy a lányra nézett, megint eszébe jutott a kis fekete madár... de most úgy érezte, hogy ijedten, valahol messze-messze köröz a magasban, s talán vissza sem ül többé arra a fehér, havas ágra... Könnyű neked — mondta a lány egy kis idő után. A hangján érződött, hogy most haragszik a világra, mindenre és mindenkire, de különösen a fiúra. Meg tudta volna ölni — Könnyű...? Azt hiszed, konynyű...? — ismételgette a fiú, és egyre mélyebben süllyedt szomorúságába. Didergett benne minden. A szerelem szavai fényüket vesztve őrlődtek az agy fogaskerekei közt. Újra csend telepedett közéjük. A lány picin és fagyottan ült az ágy sarkában. Nem nézett a fiúra... fiú. Azt hiszem... — kezdte a „Igen, igen, én azt hittem“ visszhangoztak a lányban a szavak. Kár, hogy,. mét a fiú hangját. „Kár, nagy kár Reggel... elmegyünk mondta a fiú. Igen, reggel... reggel... — kopogtak a dobhártyáján a szavak. Aztán csend lett. Várta, hogy a fiú mondjon még valamit, de amikor felnézett, az már nem volt a szobában. Sírva dőlt végig a hófehér ágyon Szerelem IV. — Engem még így nem csókolt meg senki — mondta a fiú. Ne hazudj... Nem hazudok — mondta a fiú. De Nem, igazán A szobában feküdtek az ágyon. Az ablak alatt autók dübörögtek, de ők csak az ereikben száguldó vér zúgását hallották. Tele voltak dübörgéssel. A fiú keze felfelé indult a lány combján. Az egy darabig engedte, aztán gyorsan elhúzta a fiú kezét. A fiú hagyta. — Ha valaki most benyitna... — kezdte mondani a lány és közben elengedte a fiú kezét. — És aztán? — mondta a fiú, és a keze újra a lány combjára röppent. — Semmi, csak úgy eszembe jutott — mondta a lány, és a fiú kezére tette a kezét. — Mint az erdő napsugarától, én szemedtől meggyulladtam; és elégek, mint az erdő, melynek lángja olthatatlan — suttogta a fiú hunyt szemmel. . — hallotta is-A lány felemelte a fejét és úgy nézett a fiú arcába. — Túl szépen beszélsz — mondta aztán visszaereszkedve a párnára. — Ezt egy költő mondja .., — Akkor is túl szép — mondta a lény. Most a fiú emelkedett fel, hogy a lány arcába nézhessen. A fehér arcból szinte sütött a vérpiros száj. Hirtelen, mintha valami könnyű kéz minden előbbi gondolatát kisöpörte volna az agyából, csak a vérpiros szájat látta, s amikor rátapadt, szikrázó hullámok csaptak át a feje fölött... — Te vagy az én utolsó lehetőségem — mondta a fiú, s a lány nagy zöld szemét nézte. — Olyan a szemed, akár a legmélyebb és legtisztább tó. Érzem elmerülök benne ... — tette még hozzá. — Hánynak mondtad már mondta a lány. — Szeretlek — mondta a fiú. Ne hazudj... — mondta lány, és elengedte a fiú kezét. Szerelem V. Már biztos? — kérdezte a fiú. Biztos — mondta a lány. — Nem tévedsz? — próbálkozott újra a fiú. — Hülyének nézel? — Ne haragudj — mondta a fiú, és megsimogatta a lány kezét. A kis park egyik padján ültek. A rügyek mór duzzadoztak. Minden pillanatban várható volt, hogy levelekké robbannak. A fiú hol a lányt, hol meg a rügyeket nézte a föléjük hajoló fa ágain. Szavak, mondatok, gondolatfoszlónyok kavarogtak benne... „Te is olyan vagy, akár ez a rügy. Így duzzadsz majd, így erősödsz, egészen addig a nagy-nagy robbanásig ...“ — Engem otthon biztosan agyonütnek — hallotta meg hirtelen a lány hangját. — Butaság. — Biztosan agyonütnek — mondta újra a lány. — Butaság — mondta a fiú és olyan ideges lett. hogy alig tudott egy cigarettát kíhalászni a dobozból. Én így nem mehetek haza hallotta újra a lány hangját. Konok volt és kemény. Olyan távolinak tűnt, mintha egy széles folyó túlpartjáról kiabált volna át. — Mit akarsz? — kérdezte a fiú, s a hangja rekedt volt és keserű. Ha szeretsz, meg kell értened — Nem mi vagyunk az elsők — mondta a fiú, és érezte, hogy hideg szél süvít végig a bordái között... — Ha szeretsz, meg kell értened ... — mondta a lány, s a hangjában sírás bukdácsolt. — És ha még nem is biztos? — próbálta vigasztalni, védeni a lányt. — Hátha tévedsz? ... Én így nem mehetek haza • mondta a lány, s a hangja most hideg volt és kemény. A fiú szeretett volna a rügyekről, a tavaszról, kettőjükről, hármójukról beszélni, neki, de ahogy a lányra nézett, ijedten állt fel a pádról. — Holnap hozok pénzt — mondta elfúló hangon és elindult. Olyan sötétség szakadt rá belül, hogy a lábát is alig bírta emelni, s mintha valamire várna, meg-megállt. Nem kiáltott utána senki. TÖTH ELEMÉR a Kedves Gyerekek I ünnepek előtt gyakrabban megálltok ti is a könyvesboltok előtt, és nézegetitek, vajon melyik szép könyvvel kellene örömet szerezni szüléiteknek, testvéreiteknek. Hogy könnyebb legyen a dolgotok, most néhány olyan könyvet mutatunk be nektek, amelyek közül testvéreiteknek válaszolhattok. A kisebb gyerekek szeretik az állatokról szóló rövid meséket, színes, vonzó rajzokat. Két kedves leporellót ajánlunk nekik: Zelk Zoltán: A három nyúl és a Gyönyörű kismadár címűket. Móra Ferenc közismert, szép meséjét A didergő király-t most új kiadásban, Köss János rajzaival ellátva vásárolhatjátok meg. Tasnádi Kubacsko András könyvé nek címe: Pajtások a házban és a ház körül. Hogy milyen pajtásokról van szó? „Jó pajtás lesz a gazdátlan kutyából és a befogott szajkómadárból, a Duna mellől hozott öreg teknősből és az árván maradt kis mókusból. Jó pajtás — és egy egész életre szóló élmény о gyermekkor sok kedves vagy izgalmas kalandja között." S kik a könyvben szereplő pajtások? — Morzsa, a gazdátlan kutyus; Az ájtatos manó; A békakisasszony; Béla, a teknős; a süncsalád; két kis madár: Matyi és Peti. Varga Katalin: Gőgös Gúnár Gedeon c. ötletes, rajzokkal tarkított verses, mesés könyve kedvenc olvasmánya a hat éven felüli gyerekeknek. Aki még esetleg nem ismerné, ízelítőül egy versikét közlünk belőle: Mit ásol, rókái mit ásol, rókát vermet, minek az a veremt őznek. minek az az őzt illatozó sültnek, ki enne öz-sültett én ennék és farkas komám. /fej** akkor nem mondja, hogy beszélni akar velem, hanem mindjárt beszél. Bemard Clavel: Az éneklő fa. „A fák sosem halnak meg — mondja Vincendon apó, miközben a ház előtti kiszáradt jávorfót vizsgálgatja. — A fa mindig is eleven marad — bizonygatja a két gyereknek, Isobelle-nek és Gerard-nak, akik ámuldozva és kételkedve hallgatják ezt a különös beszédet. — Meg fogom énekeltetni — folytatja oz öreg mester —, meglátjátok." A Concourtdíjas Bernard Clavel tündérien szép meséje arról szól, hogyan váltja be a szavát Vincendon apó, a fák szerelmese. A gyerekek csodálkozására és gyönyörűségére, hogy szólal meg kezében a „halott" fa. A pettyes-könyvek kedvelőinek ajánljuk Erich Kästner: A két Lotti és Anneliese Felsenstein: Hétköznapi varázslat c. regényét. Kiss Dénes: Az utolsó Indián nyár c. Ifjúsági regényében újra találkozhatunk a „kányadombi indiánokkal" (ez volt Ugyancsak gazdagon illusztrált meséskönyv Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami c. könyve. A főszereplő így kezdi történetét: Amikor apukám azt mondja, hogy gyere csak ide, kisfiam, beszélni akarok veled, akkor már biztos, hogy baj van. Mert ha nincs baj, az író első ifjúsági regényének címe). Az új regény témája izgalmas nyomozás, egy titkos írás megfejtése. Valamennyi könyv a Madách Kiadó gondozásában jelent meg, kapható könyvesboltjainkban. Kedves Gyerekek I Most, ünnep közeledtével ne felejtsétek el: A KÖNYV A LEGSZEBB AJÁNDÉK I Rejtvényünk: Móricz Zsigmondi Légy jó mindhalálig c. ifjúsági regényét talán mór mindannyian ismeritek. Csaknem minden olvasó egyik szebb és legmarodandóbb élményt nyújtó könyve közé sorolja. Könynyen megfejthetitek tehát rejtvényünket: Ki a regény főszereplője, akit a rajzunk Is ábrázol? A megfejtéseket küldjétek be címünkre: Nő szerkesztősége, Bratislava, Prazská 5. Gyermekeknek.
