Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-12-09 / 50. szám
— Az életemben nincs semmi különös. Olyan, mint sok ezer más asszonyé az országban — mondta Kanizsa Istvánná, a luéeneci (Losonc) Béke Bútorgyár munkásnője, miközben megpróbált lebeszélni arról a szándékomról, hogy bemutassam az olvasónak. Valóban, úgy tűnt először, hogy egyet lehet ebben érteni az okos arcú, barna asszonnyal. Két órakor ugyanis ő is leállítja a gépét, mint társai, leteszi a munkaruhát, haza indul új, háromszobás szövetkezeti lakásába. Várja már itt a férje, a két fia, meg a mosás, takarítás, mint minden más aszszonyt. Naponta bevásárol, néha eljut a fodrászhoz, varrónőhöz. Aggódik, ha kisfia, Pityuka tüszszög, esténként a televízió mellett inget vasal, átfutja az újságot. Sokszor elbóbiskol. Fejében, szívében mindennapos gondok, kis és nagy örömök laknak, mint másoknak. Csakhogy a látszat néha csal. Kanizsáné élete mégis más valamivel, mint az átlagé. Rögtön kiderül ez, amint elbeszélgettem vele életéről, munkájáról. Nehéz gyermekkora volt. Az egykori erdész hetedik gyermekét a sors kegyetlen vihara többfelé sodorta, amíg Luéenecre (Losonc) került. Ebben a közép-szlovákiai kisvárosban járt iskolába, érte meg a felszabadulást, kapcsolódott be az ifjúsági és nőmozgalomba, amelynek hosszú időn át lelkes aktivistájaként tevékenykedett. Egy ideig a testi fogyatékos gyermekek intézetében is nevelősködött. Jelenlegi munkahelyén már több mint két évtizede dolgozik becsülettel. Törzsgárda tag a Béke-üzemben. Közben hatvanhétben férjhez ment. Fokozottabban kezdte érdekelni a politika is. Tagjelöltje lett a CSKP-nak, beválasztották az üzemi szakszervezeti bizottságba, a szakszervezeti kongresszuson a tavasszal küldöttként képviselte gyárunk dolgozóit, vezetője a majd egy éve alakult CSSZBSZ szocialista címért küzdő brigádnak. Ez utóbbiról már szívesebben beszélt, mint magáról. — Tizenegy tagú munkabrigádunk többségben nőkből áll. Az első, amit felajánlottunk, a rend volt. Mi asszonyok otthon is a rendet szeretjük, érthető tehát, ha a munkahelyünkön is ez az első gondunk. Aztán jött a gazdasági vállalás, a munkaidő jobb kihasználása, az anyaggal való takarékoskodás. Háromezer ötszáz korona értékű anyagmegtakarítást akarunk elérni ebben az évben. Célunk az, hogy szocialista módon éljünk és dolgozzunk. ígéretünket igyekezünk teljesíteni, a munkára összpontosítunk, hogy ott semmi panasz ne legyen. A CSSZBSZ-brigádot ma úgy tartják számon az üzemben, mint akikre bármikor számítani lehet. Tervüket, vállalásaikat folyamatosan teljesítik, segítik egymást, Szerencsés asszony erősítik a kollektív szellemet. Közreműködésükkel a NOSZF 55. és a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére egy 22 tagú, nőkből álló, a szocialista munkabrigád cím, — valamint a proletárforradalom nagy vezérének, Lenin nevének elnyeréséért versenyző új munkabrigád is alakult. A barátsági hónap sikerét a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség taglétszámának gyarapításával is elősegítik. Mások említették, hogy Kanizsáné az elmúlt napokban egymaga több mint száz új tagot szerzett a szovjetbarátok népes táborába. Munkatársai önzetlen segítőkészségéért is szeretik Kanizsánét. Nincsen ugyanis olyan jogos panasz vagy kérelem, ami miatt ne emelne szót. Segítséget szerez a bajbajutottaknak, ott van a névés születésnapok, vagy más családi eseményt köszöntők között, meglátogatja a beteg kollégákat. Mostanában például azon fáradozik, hogy megszervezze a gyár nyugdíjas dolgozóinak összejövetelét. • Ugyanakkor pártoktatáson képezi magát, gyűlésekre jár, érvel, vitatkozik is ha kell. Egyszóval közéletet él. Honnan van mindenre ereje és ideje? — Szeretem a munkámat, szívesen csinálom — jegyezte meg, majd hozzátette: — Férjem megért, támogat, anyám pedig a gyerekek ellátásában, az otthoni munkában segít. Néha azért persze egy kicsit elfáradok. Ennek ellenére azonban alapjában elégedett vagyok. Kanizsánét tisztelik a munkatársai, megbecsülik a Béke Bútorgyárban. A vállalat vezetősége fáradhatatlan munkásságáért többször részesítette jutalomban, legutóbb pedig elismerő oklevelet is kapott. A napokban egyébként újabb öröm is érte. A Nö „Utazzon velünk“ című nagy nyári versenyén egyhetes társasutazást nyert. Erről így nyilatkozott: — Először el sem akartam hinni, hogy Fortuna nekem is kedvezhet, Kétszer is elolvastam a nyertesek névsorát. A Nö nekünk is kedvelt családi lapunk, mindnyájan olvassuk ... Sok hasznos cikket közöl, amelyek segítenek a munkánkban ... Szeretem színes riportjait, útleírásait, receptjeit. A rejtvényeivel is érdemes foglalkozni, mert — mint a példa is bizonyítja — kis szerencsével nyerhetünk is... Az életében nincs semmi különös. Olyan, mint sok ezer más asszonyé — mondta Kanizsáné a beszélgetés kezdetén. A látszat azért néha csal. Mint az ő esetében is. (zsaí) Déli tizenkét órakor toppantunk be a bajci (Bajcs) Állami Gazdaság új borjúneveldéjébe. Az istálló a falu szélén épült, csak pár hete odták át rendeltetésének. Az új létesítmény küldetéséről Kosztanko Antal igazgató elvtárs tájékoztatott: A központi új istállónak fontos küldetése van; hiszen innen látják majd el egész gazdaságunkat egészséges, fajtiszta és magas hozamú szarvasmarhákkal. Úgy is mondhatjuk, hogy az új nevelde az utánpótlás jó vérkeringésének biztosítéka. Itt már egészen korszerű gépekkel dolgoznak, minimálisra csökkent a fizikai munka. Jó a dolgozók kereseti lehetősége, tiszta és vonzó a környezet. Nem véletlen tehát, hogy gondos körültekintéssel választottuk ki, hogy kik dolgoznak majd itt. Magas, fiatal nő állta el utunkat, de amikor meggyőződött róla, hogy engedéllyel jöttünk, barátságossá vált a hangja. A mosdófülke melletti szobácskába vezetett, ahol tiszta, fehér köpenyt segített ránk. A polcokon gumicsizmák sorakoztok. Elmosolyodott, amikor öltözködés után ránk tekintett. — Hiába, enélkül senki nem léphet be hozzánk. A bocik is megbetegedhetnek, olyanok mint a kisgyerekek. Mária Bratová egyedül tartózkodott az épületben, ö a nappali szolgálatos, vagy ahogy ő mondta, .nappalos". Szívesen teljesítik felváltva a szolgálatot. — Jut időnk bevásárolni, ügyeket elintézni, a gyerekekkel törődni. Nekem OK H Ä R M A N KIRÁNDULTUNK A itúrovái (Párkány) vasútállomás Forradalmi Szakszervezete (ROH) egynapos autóbuszkirándulást szervezett az Alacsony-Tátrába. A kiránduláson harmincegy dolgozó vett részt. Mindenki élvezte a vastag hótakaróval borított csodálatos tátrai tájat. Visszafelé megálltunk Nemeckán, ahol tisztelettel adóztunk azoknak, akiket a német fasiszták a második világháború közvetlen befejezése előtt oly bestiális módon legyilkoltak. Megtekintettük Banská Bystrlcát is, valamint az ottani SZNF Múzeumot. Sinkovics litván HARMINC ÉVE A iafárikovói (Tornaija) óvodában mindig vidám a hangulat. Ebben a környezetben kerestem fel Tóth Mihályné igazgatónőt, aki már harminc éve neveli, gondozza a legkisebbeket. Beszélgetés közben is rá-rámosolyog a gyerekekre, megigazít egy masnit, cipőfűzőt, játékot... — Mindig nagyon szerettem kisgyerekekkel foglalkozni, — vallja magáról az óvónéni, — néha sajnálom is, hogy az
