Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-12-09 / 50. szám
PÉK VENDEL, az SZLKP KB ideológiai osztályának dolgozója A Nemzeti Front ünnepélyes ülésén, amelyet hazánk felszabadításának 25. évfordulója tiszteletére tartottak meg, Husák elvtárs, pártunk főtitkára a következő szavakkal fejezte ki bel- és külpolitikánk irányvonalát: „...Külpolitikánk és a nemzetekhez való kapcsolatunk alapelve a proletár internacionalizmus. Ez az alapelv számunkra szent és sérthetetlen. Az élet nemegyszer igazolta Klement Gottwald elvtárs szavait, hogy proletár nemzetköziségünk fokmérője а Szovjetunióhoz való viszonyunk .. Ez teljes mértékben megegyezik népünk kívánságával. akaratával. A barátsági hónapban még többet tettünk testvéri kapcsolataink elmélyítéséért. Lelki szemünk előtt elvonultak azok az események, amelyeknek egy-egy mozzanata fontos állomást jelentett e kapcsolatok elmélyítésében. Az első barátsági és kölcsönös együttműködési szerződést a fasizmussal folytatott ádáz küzdelem lángjai mellett írták alá 1943. december 12-én. A Szovjetunió kezdettől fogva nem ismerte el a Müncheni Szerződést és testvéri kezet nyújtott népünknek, hogy fegyverrel a kezében a szovjet hadsereg oldalán részt vehessen sokat szenvedett hazánk felszabadításában. Bár a Szovjetunió már a háború kirobbanása előtt felajánlotta a segítségét Csehszlovákiának, a burzsoá vezetők csupán 1943-ban voltak hajlandók elfogadni ezt az önzetlen segítséget. Akkor már BeneS is belátta, hogy hazánk csak Kelet felől várhatja szabadságát és függetlenségét. ezekre a kereskedelmi kapcsolatokra ráfizetünk, hogy közgazdaságunk sikertelensége éppen ebből adódik. Végül azt a tanulságot vonták le, hogy e kapcsolatokat Nyugat felé kell irányítani. Bár ez a nézet sok embert megtévesztett egy ideig, de ma már egyre kevesebben vannak, akik elhinnék, hogy hazánk valamit is veszíthet e kölcsönös gazdasági kapcsolatok révén. Csehszlovákia megalakulásától kezdve mindig nyersanyaghiánnyal küzdött. E problémáink csak 1948 után szűntek meg, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Szovjetunió minden politikai feltétel nélkül biztosítani fogja nyersanyagellátásunkat. A Szovjetunióval való kereskedelmünk az elmúlt, több mint két évtized alatt hatalmasat fejlődött. Míg 1948-ban a Szovjetunióból történő behozatal külkereskedelmünk áruforgalmának 18,2 százalékét tette ki, 1950-ben már 27,5 százalékát. Az 1958—80-as években behozatalunk 45 százalékát már a Szovjetunióból biztosítottuk. Sorrendben ötödik kereskedelmi szerződésünk, amelyet az 1968—1970-es évekre kötöttünk, együttműködésünk további kiszélesítését jelentette. Ebben az időszakban 40 millió tonna naftát, 12 millió tonna kőszenet, 300 000 tonna gyapotot, 40 000 személygépkocsit, 7 millió tonna gabonát, 130 000 tonna húst stb. biztosítottunk a Szovjetunióból. Az 1970 novemberében aláírt gazdasági szerződés, amely az 1971—1975-ös évekre szól, feltételezi a két ország nemzetgazdasági tervezésének TESTVÉRI EGYÜTTMŰKÖDÉSÜNK összehangolását, továbbá feltételezi a kölcsönös kereskedelem további 43 százalékkal történő növelését az 1965—1970-es évekhez viszonyítva. Ez tonnában kifejezve annyit jelent, hogy míg 1970- ben a Szovjetunióból 28—29 millió tonna árut hoztunk be, 1975-ben ez a mennyiség körülbelül eléri majd a 38 millió tonnát. Az elkövetkezendő években lényeges változás áll be az árut illetőleg. Az ötödik ötéves terv időszakában lényegesen nő a gépek behozatala a Szovjetunióból. Repülőgépek, személygépkocsik, televíziók, atomerőművek berendezése, kombájnok, gabonaszárítók stb. A Szovjetunióval való kereskedelmünk alapját a nyersanyagbehozatal jelenti. Kohóiparunk számára a vasércszükséglet 80 százalékát onnan hozzuk be. 1948-tól 1970-ig körülbelül 118 millió tonna vasércet és mintegy 7 millió tonna nyersvasat hoztunk be. Ilyen mennyiség behozatala és átrakodása lehetetlen lett volna, ha a Szovjetunió nem siet segítségünkre egy 90 kilométer hosszú, széles nyomtávú vasút megépítésével. így kerül közvetlenül a vasérc a Keletszlovákiai Vasműbe, KoSicére (Kassa). További nyersanyag, amely nélkül népgazdaságunk nem létezhet, a nafta. E fontos nyersanyag biztosítja a vegyipar és más iparágak számára a fejlődést. Csehszlovákia a naftabehozatalban egyik legnagyobb partnere a Szovjetuniónak. Az 1946—1970-es évek között a Szovjetunió majd 80 millió tonnát biztosított számunkra ebből a fontos nyersanyagból.' 1970-től kezdve behozatalunk növekszik majd és 1975-ben évi 15,5 millió tonnát fog kitenni. A nafta mellett további fontos nyersanyag számunkra a földgáz. Ebből a fontos nyersanyagból 1967-ben 200 millió köbmétert, míg 1970-ben 1 milliárd köbmétert hoztunk be. Kölcsönös kapcsolataink azonban nem csupán ezekre a területekre korlátozódnak. Együttműködésünk kiterjed olyan ágazatokra, mint a tudományos együttműködés, az atomenergia békés felhasználása, a kultúra, az oktatásügy, és nem utolsósorban a turisztika. Mindez hozzájárul a két ország nemzeteinek kölcsönös megismeréséhez, együttműködésének elmélyüléséhez, testvéri kapcsolataink további megszilárdulásához. Hazánk felszabadítása és az 1943-ban aláirt szerződés jó alapot szolgáltattak a háború utáni kapcsolatok kiépítéséhez. A kapcsolatok elmélyítésére azonban mégsem kerülhetett sor csupán 1948 februárja után, amikor Csehszlovákiában egyszer в mindenkorra a munkásosztály javára dőlt el a politikai hatalom kérdése, amikor a kommunista párt Gottwald vezetése mellett megfosztotta a burzsoáziát osztályhatalmától. Ezek után a csehszlovák—szovjet kapcsolatok fejlődése új szakaszához érkezik. Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely megalakulásától szüntelen harcot folytatott a burzsoáziával, most hozzáfoghat a Szovjetunióval való testvéri kapcsolatok elmélyítéséhez. Erre annál is inkább szükség van, mivel a nyugati burzsoá nagyhatalmak mindent elkövetnek, hogy az újonnan alakult szocialista országokban meggátolják a szocialista gazdaság fejlődését. A részükről ránk kényszerített gazdasági blokád, embargó még jobban sietteti a szorosabb gazdasági együttműködést. Népgazdaságunk fejlesztéséhez olyan életbevágóan fontos nyersanyagra van szükség, mint a vasérc, szén, villamos energia. Nem kétséges, hogy a Szovjetunió egy pillanatig sem haboz, hogy megtesz minden tőle telhetőt, hogy a legrövidebb időn belül biztosítsa e fontos nyersanyagokat. Olyan beruházást hajt végre a nyersanyagot kitermelő Iparban, hogy a legrövidebb idő alatt biztosítani tudja szocialista nemzetgazdaságunk zökkenőmentes fejlesztését, és hozzásegít bennünket ahhoz, hogy strukturális változásokat hajtsunk végre. A Szovjetunióval való gazdasági kapcsolataink kulcsfontosságúak. E tényt mindenki elismeri. A szocializmusért folyó küzdelem nem volt sem a múltban sem a jelenben rózsás. A szocializmus ellenségei mind a múltban, mind a jelenben minden eszközt megragadtak és megragadnak, hogy propagandahadjáratukban mindent befeketítsenek. A Szovjetunióval való kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokért ma világszerte verseny folyik a kapitalista országok között, ezzel is elismerve, hogy ipari nagyhatalom. Mi a vele való kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat természetesnek tartjuk. Azonban 1988—89-ben sok próféta akadt, aki azt a nézetet terjesztette, hogy mi
