Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-01-01 / 1. szám
kívánságokélőszóval Lapunk fennállása 20. évfordulóján, úgy véljük nem érdektelen, ha a számunkra — és hisszük, hogy olvasóink számára is — a legidőszerűbb kérdéssel fordulunk a nőszövetség járási titkárnőihez, funkcionáriusaihoz. Ml a véleménye, kívánsága a Nó-vel kapcsolatban ... most, amikor lapunk életében, történetében Ismét egy új fordulóhoz értünk, amelyen túl új, még komolyabb feladatok várnak valamennyiünkre. A nőszövetség komáméi (Komárom) járási bizottságának nyugdíjba készülő titkárnője, Krizák Erzsébet véleménye szerint: — A „NÖ" a nőszövetség célkitűzéseinek megvalósításában sokat segített. Am az egyre Igényesebb feladatok még több kívánságot szülnek. így például már a közeljövőben örömmel olvasnánk olyan riportokat, amelyek a járások nőszövetségeinek munkájáról, a helyi szervezetek életének egyegy mozzanatáról adnának számot. Vagy fényképes tudósításokat egyes akciók megrendezéséről — ezáltal ötleteket kapnának egymástól. Haizok Máriától a Dunajská Streda-I járás nőbizottságának titkárnőjétől a következőket hallottuk: — Régi olvasója vagyok a lapnak és meg kell mondanom, hogy a Nő-t nemcsak kellemes Időtöltésként vettem a kezembe szabad perceimben, hanem sok mindent tanultam belőle. Különösen most van nagy segítségemre, hiszen csak nemrég lettem nőszövetségi funkcionárius. A jövőben még többet kellene foglalkozni a falusi szervezetek munkájával, akcióival. Például hogyan rendezik meg a nagymama-délutánokat, milyen segítséget nyújtanak a nyugdíjasoknak. Arról Is írni kell majd, hogyan törődnek a különböző munkahelyeken a női dolgozókkal. A gyermeknevelés terén sok segítséget kell nyújtani, különösen a fiatal, kezdő mamáknak. Ambrus Andrásné Gemersloá Horkán (Gömörhorka) a cellulózgyár nőszervezetének elnöke: — Az első szám megjelenésétől olvasója vagyok a lapnak. A „NÖ" legnagyobb érdemének tartom, hogy a hosszú évek alatt mindig tartotta a színvonalat, sohasem esett szenzációhajhászásba. Ezért és még sok másért úgy szeretnénk köszönteni a „Nű"-t 20. születésnapján, hogy minden egyes tagunk állandó olvasójává válik. Egyébként nagyon szívesen vennénk olyan novellák, versek, esetleg rövid Jelenetek közlését, melyeket felhasználhatnánk rendezvényeinken. Meg aztán olyan tematikájú Krizák Erzsébet Haizok Mária Ambrus Andrásné Gáborek Erzsébet Telek Gyuláné Zlata Hrcková özv. Kucsera iánosné cikkeket, amelyeket a jövőben Is, úgy mint eddig, felhasználhatnánk szervezeti munkánkban. Gáborek Erzsébet a komáromi hajógyár üzemi nőszervezetének elnöke ezt mondta: — Sokat lehetne beszélni arról, hogy a „NÖ" az elmúlt húsz év alatt hány problémát segített megoldani, közérdekű és egyénit is. Nálunk a hajógyárban ezer nő közül ötszázan tagjai a nőszövetségnek, sokan nehéz körülmények között dolgoznak, szívesen vennék, ha velük is foglalkoznának a lap hasábjain. Közölni kell olyan cikkeket is, amelyek különösen magyar nemzetiségű képviselőnőink számára lennének hasznosak. Telek Gyuláné, a nőszövetség luceneci (Losonc) járási bizottságának tagja, így foglalta össze véleményét: — Biztos vagyok benne, hogy a NÖ továbbra is hű marad önmagához, nevel és tájékoztat, szórakoztat bennünket. Szerintem még többet kell írni a pedagógusnők eredményes munkájáról, a szervezeti életünkben is hasznosítható nevelési kérdésekről. Cikksorozatot lehetne közölni a gyermeknevelés különböző szakaszairól. A népművelési és kulturális tevékenységet illetően hasznosnak vélném olyan témák felvetését, mint például a klubdélutánok megszervezése, népi hagyományaink ápolása. Zlata Hröková, az opatovái (Apátfalva) textilgyár üzemi nőszervezetének tagja: — Az asszonyok nálunk is szép számban olvassák a „Nö"-t, és amint meggyőződtem róla, soknak úgyszólván nélkülözhetetlen olvasmánya. Szerintem is olyan lap, amelyben ki-kj megtalálhatja a „magáét", özetoünkben egyébként nagyon aktívan működik a szervezetünk. Vállaltuk, hogy az egész évi munkatervből elvégzőnk 320 ezer korona értékű munkát, és értékes felajánlásokat is tettünk. Szeretnénk, ha arról is írnának, hogy szabad időnkben sem tétlenkedünk. — A nőszövetség Nővé Zámky-i (Érsekújvár) járási nőbizottságának titkára, özv. Kucsera Jánosné elmondta, hogy... — ... a mi asszonyaink azért ragaszkodnak a „NÖ"-höz, mert tulajdonképpen mindenkihez szól. Nemcsak a dolgozó nőhöz, hanem a háziasszonyhoz is, nemcsak az idősebbekhez, hanem a fiatalokhoz is — és ez nagyon jó érzés. Nálunk egyébként igen sok fiatal lép be a szervezetbe és funkciót is szívesen vállalnak, s legalább olyan nagy az érdeklődés a földművesasszonyok között is. Nyilván azért, mert látják, hogy szervezetünk valóban hasznos munkát végez. Ezért mi nagyon örülnénk, ha járásunk asszonyainak mindennapi életéről, szervezeti munkájáról ezentúl még többet olvashatnánk lapunkban, már azért is, hogy mások is követhessék jó példájukat. Ezek az őszinte szavak — amelyeknek végső kicsengésében megéreztük a lapunk iránt érzett bizalmat, s azt, hogy a „NÖ" valóban hasznos segítőtársa asszonyainknak — további jó munkára kötelezik szerkesztőségünk minden tagját... Foto: Lisicky és Grossmann A Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága plenáris ülésének összehívására december 14—15-én, országunk nagyjelentőségű belpolitikai eseménye, a választások után került sor. A nőszövetség vezető funkcionáriusain kívül részt vettek ezen az ülésen Ludovít Pezlár doc. az SZLKP KB elnökségének tagja a KB titkára és a kerületi pártbizottságok titkárai. A főbeszámolót Elena Litvajová elvtársnő, az SZNSZ KB elnöke, az SZLKP KB tagja tartotta. Beszédében hangoztatta, hogy az idei választások lefolyása kommunista pártunk nagy győzelme s egyben a revizionista és antiszocialista elemek döntő veresége. Erre a sikerrel lezárult államaktusra nemcsak mi tekintünk Így, hanem így értékeli az egész szocialista tábor. Dolgozóink ismét meggyőződhettek arról, hogy bizalmukra csak a kommunista párt méltó, amely programját képes konkrét tettekre váltani, mind politikai, mind gazdasági téren. A beszámoló részletesen foglalkozott nőszövetségünk munkájával, feladataival. Mert a Szlovákiai Nőszövetség a Nemzeti Front többi tömegszervezetével együtt, számos akciójával — országos és helyi viszonylatban — szintén előmozdította a választások sikerét. Ilyen volt többek között a gyári munkásnők országos aktívája, a tanítónők országos aktívája Turöianske Teplicében, a földművesasszonyok országos konferenciája Nitrán, és számos járási szintű rendezvény: beszélgetések azokkal a fiatal nőkkel, akik először járultak az urnák elé, találkozások a szovjet katonákkal és így tovább. Mindezek az akciók nemcsak érthetőbbé tették és közelebb hozták asszonyainkhoz Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikáját, hanem mindenkit meggyőztek arról is, hogy a városi és a falusi dolgozó nők politikai érettsége és elkötelezettsége magas színvonalon áll. Szervezeti munkánk számára jelenleg a legfontosabbnak a XIV. pártkongresszus által jóváhagyott dokumentumokat tartjuk. A szocializmus és a béke ügyét szolgáló politikai-nevelő tevékenységünkben az 1968—69-es éveket elemző „Tanulságok“ és a kongresszus valamennyi anyagának tanulmányozása elengedhetetlen, mert az előttünk álló feladatok megoldása aktivistáinktól, funkcionáriusainktól az eddiginél jóval nagyobb felkészültséget követel. Gondolunk itt elsősorban a női egyenjogúság maradéktalan megvalósítására — a lenini elvek szellemében. Ennek a törekvésnek részlegeredménye már megmutatkozott a választásokban is: sokkal több nő képviseli nemét az állami irányításban, mint a múltban. A mi szervezetünk egyik célkitűzése hozzájárulni ahhoz, hogy a dolgozó nők, akár vezető funkcióban, akár egyéb beosztásban, mindig helyzetük magaslatán álljanak, különösen most, az ötödik ötéves terv évei alatt. Tehát továbbra is elsőrendű feladatunk, hogy jól gazdálkodjunk munkahelyünkön, hogy tovább növeljük a munkatermelékenységet, s főleg hogy jobb minőséget, olcsóbban termeljünk. Végső fokon erre van a legnagyobb szükség ahhoz, hogy a szocializmus győzedelmeskedjék a kapitalizmus fölött. A jelen igényes feladataiban egyre fokozottabban mutatkoznak majd meg a tudományosműszaki forradalom törvényszerűségei — okos, nagy tudású, szakmailag képzett, de politikailag is jól felkészült embereket kívánnak, akik minden szempontból képesek megbirkózni a követelményekkel. Gyakran beszélünk arról, hogy a mai asszonyok az utóbbi fél évszázad alatt, mind politikailag, mind szakmailag nagyot fejlődtek, de ez még nem jelenti azt, hogy műveltségüket, tudásukat tovább már nem kellene gyarapítaniuk. A tömegek bekapcsolódása a termelési folyamatba az utóbbi huszonöt év alatt óriásit lendített előre a nő egyéniségén, intenzívebb szellemi életre ösztönözte, nagymértékben felkeltette érdeklődését a politika, az irodalom, a művészetek iránt. Ez megköveteli tőlünk, hogy az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet fordítsunk asszonyaink rendszeres ideológiai-politikai és kulturális nevelésére, mindenekelőtt azért, mert a nők, mint anyák nagy befolyással vannak gyermekeikre, az ifjúságra, az elkövetkezendő nemzedék világnézetének kialakítására. Azonkívül, mint a legkülönfélébb munkahelyek dolgozói, jelentős társadalmi erőt képviselnek, tehát számunkra nem lehet közömbös sem politikai állásfoglalásuk, sem kulturális fejlettségük. Politikai-nevelő munkánkban, a múlt formalitását elkerülendő, olyan témákkal akarunk foglalkozni, amelyek hozzásegítik asszonyainkat, hogy a marxizmus—leninizmus ismeretének birtokában helyesen tudjanak tájékozódni a politikai kérdésekben, családi és munkahelyi problémáik megítélésében és megoldásában. Azt akarjuk, hogy hazánk valamennyi asszonya tisztában legyen szocialista államunk és a szocialista demokrácia fogalmával, lényegével. Ezzel kapcsolatban rendszeresen kívánunk foglalkozni az időszerű nemzetközi kérdésekkel is, tágítva így a
