Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-01-22 / 4. szám
egy 9500 liter tejet küldenek. Palackozva, vagy kannákban. Műanyagzacskókba még nem ömlesztik, mert még nincs beszerelve az ömlesztéshez szükséges gép. Talán két év múlva ... Csányiné, a kis Kvetoslava és a többi elárusítóhely dolgozói csak kibírják addig! Ha csak valaki időközben ki nem talál valamit a nők munkájának könnyítése érdekében... Fizikai tisztaság Az elárusítóhelyekre szállítandó tejet Koscsó János bácsi és két munkatársa rakják fel a teherautókra. A szövetkezetekből, állami gazdaságokból érkező tejet Olga Tomková veszi át. Azonnal mintát vesz a tejből, hisz a feldolgozás első munkafolyamata a tej fizikai tisztaságának értékelése. Ez a laboratóriumban történik. Slopovská Mária mind a 70 tejgazdaság szállítmányainak mintáit elemzi. Nem egyedül, hanem munkatársnőivel együtt, akik szintén tagjai a laboratóriumban dolgozó, szocialista munkabrigád címet viselő kollektívának. Találomra kiválasztott két kémcsövet. A mesternővel közösen mindjárt megállapítják: az egyik Sírnik (Szürnyeg) község szövetkezetének tejéből vett minta, a másik Brehov (Imreg) község szövetkezetének teje. A mesternő már magyarázza is: — Az első említett szövetkezet tejgazdasága nem valami nagy. Naponta mindössze 600 liter tejet szoktak beküldeni. A brehovi (Imreg) szövetkezet egyike legnagyobb szállítóinknak. Naponta átlag 1200 liter tejet küldenek. Nem tudom miért, a nyári hónapokban mindössze 82 százalékra teljesítették szállítási tervüket, de már javult a szállítás üteme. 90 százaléknál tartanak. Csak valahogy alacsony a zsírtartalma... — Talán vizezik a tejet? — Nem! Arról szó sincs. Kimutatná az elemzés. Csak a zsírtartalom alacsony. Bizonyára nincs elegendő takarmányuk, vagy nem jól takarmányoznak. Szájától fejik a tehenet így tartja a szólás-mondás. Igazsága vitathatatlan. Brehov (Imreg) község szövetkezetének tehénistállójában éppen ezért legelőször az etetőket kérdezem: Hogyan etetnek? Miért alacsony a tej zsírtartalma? Holingyák Géza csodálkozik: „Jobbat már nem is kaphatnak! A százhetvennégy tehén naponta öt métermázsa száraztakarmányt kap.“ Bodnár László fejét csóválja: „Mostanában négy-négy veder melasz is jut huszonkilenc tehénre!“ Sztojila János, a segédzooteqhnikus nagyon tárgyilagos: „Nyáron hatszor is ’ elöntötte a víz a Latorca és az Ondava szögében levő legelőnket. Sáros füvet legeltek a marhák. Nem volt kellő zöldtakarmányunk, nem volt lucernánk. Most, a benti etetés már Jobb. Javul a tejhozam is. Már napi 7,49 liter tehenenként. Csodákat nem lehet művelni, de mondhatom, hogy hamarosan jobb lesz a tej minősége is.“ Kanócz Béla agrónomus is érdekelt az ügyben: „Kettős jégverés pusztította határunkat nyáron. Az Állami Biztosító szakembereinek véleményezése szerint is ötven-hatvan százalékos volt a kár. Június közepén ért bennünket a jégverés. Azóta persze javult a helyzet. Állítom, hogy a tehenek benti etetéséhez lesz elegendő takarmány.“ Mit mondanak a fejőnők? A nyáron még kilenc asszony fejte a teheneket. Most nyolcán fejnek. Részben géppel, részben kézzel. Naponta háromszor. A keresettel elégedettek, mert a szövetkezetben 25 korona egy munkaegység értéke és egy fejőnő átlagos évi keresete 22—23 ezer korona. Szoták Gyuláné már 12 éve fejőnő. Kovács Bertalanná tíz éve. Tőlük kérdem: — Elégedettek a tej minőségével? Szoták Gyuláné így felel: „Tudjuk mi, hogy alacsony, csak 3,4 százalék a tej zsírtartalma.. . De ha olyan gyenge volt a nyári takarmányozás.“ Kovács Bertalanná közbeszól: „Megkóstolom én a tehenek tejét. Bizony nem egyforma. A Kedves, a Szeles tejéből szívesen iszom bármikor, de van olyan tehén, amelyiknek a tejét még kóstolni sem kóstolom szívesen. Szóval csak azt mondom, hogy frissíteni kell az állományt.“ Távlati tervük szerint hamarosan sok kerül erre is. Idén 54 élőhasú tehénnel bővül a tehenészet, és 200 jól tejelő tehénből álló állományuk lesz. Napi egy liter Nagyon kevesen fogyasztanak nálunk napi egy liter tejet. Talán csak a felényit. Sertészsírral főző nép vagyunk és ezért a tejfogyasztás — beleértve a tejtermékeket is — még nem érte el az évi 200—300 litert, mint a svájciaknál, angoloknál, íreknél, dánoknál, svédeknél és ausztráloknál. A növekvő fogyasztás jelei azonban már tapasztalhatók. Egyre többféle tejterméket készít a trebiSovi (Tőketerebes) tejüzem is. Pontosan tízfélét: fogyasztásra tejet, vajat, joghurtot, túrót, tejfelt, kondenzált tejet és háromfajta szárított tejet. Egyre jobb minőségű alapanyagra van tehát szüksége. De figyelembe kell venni azt is, hogy értékes fehérje-takarmánynak kínálkozik a fölözött tej. Ebből azonban még a fejlett szarvasmarhatenyésztő gazdaságokban nincs elegendő. Pedig elengedhetetlenül szükséges a borjú-, a malac- és a baromfineveléshez. A húsfélék olcsó előállításának egyik alapfeltétele a fölözött tej, vagy a zsírtalan tejpor. Korántsem fenyeget veszély, hogy néhány év múlva nem tudunk mit kezdeni a sok tejjel, hisz Földünk jóval több mint három milliárd lakosának fehérjeszükséglete 72 millió tonna. Ennek pedig a fele sincs kielégítve. A tej és a tejtermékek Segíthetnének, mert a legértékesebb, legnagyobb mennyiségű és a legolcsóbban termelhető fehérjét tartalmazzák. Jobban kell tehát törődni az állattenyésztés fejlesztésével; hogy az állatállomány minőségi fejlesztését szakmai hozzáértéssel és felelősséggel végezzék szövetkezeteink és állami gazdaságaink. Benyák Mária fiú m ■■■■■■ "éiy
