Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-01-15 / 3. szám
JÓZSEF ATTILA (részlet) Tündöklik, mint a gondolat maga, a téli éjszaka. Ezüst sötétség némasága holdat lakatol a világra. A hideg űrön holló repül át s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet? Osszekoccannak a molekulák. Milyen vitrinben csillognak ily téli éjszakák? A fagyra tőrt emel az ág s a pusztaság fekete sóhaja lebben — varjúcsapat ing-leng a ködben. Téli éjszaka. Benne, mint külön kis téli éj, egy tehervonat a síkságra ér. Füstjébe tengve egy ölnyi végtelenbe, keringenek, kihunynak csillagok. A teherkocsik fagyos tetején, mint kis egérke surran át a fény, a téli éjszaka fénye ... 1933 % is £ A. ét, [ф <L> ■4-J ЧФ _> <D M— "i/i N Ю C •O |Hb -«r«..
/
