Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1972-07-22 / 30. szám

rűen besétálunk a zsuppfedeles Kondo­­rosi csárdába. Azaz, hogy mielőtt be­sétálnánk, hirtelen az az érzésünk tá­mad, hogy soha olyan forró országúton nem száguldottunk, mint a Kondorosi csárda előtt elfutó aszfalt. Csallóköz nyoklónca ez, melynek egyik éke éppen a csárda. Teraszán elbeszélgethetünk a szem­ben levő öreg fűzfákkal, jó bort iha­tunk, a legízletesebb halászlét, roston sült pisztrángot, rántott pontyot ehet­jük, de rendelhetünk Kondorosi, vagy Gellei tálat, s ha ez sem lenne elég, kaphatunk bármilyen ételt. Ha estefelé kedvünk szottyan egy kis dínom-dánom­­ra, éjjel egy óráig elmulathatunk ma­gyar módra. Ha fel akarunk frissülni további utun­kon, látogassunk el Bodíkyra (Nagy­­bodak). A főútról jobbra kanyarodva, csakhamar elérjük о Duna egyik mel­lékágát, ahol fürödhetünk, napozha­tunk, vagy a festőién szép öreg füzek árnyékában hűsölhetünk. A folyó és a töltés között egyetlen pásztor. Olyannyi­ra odanőtt a földhöz, hogy inkább ne­vezhetnénk a csönd, mint nyája pászto­rának. Napok, hetek suhannak el mel­lette s ő alig lát embert, de jól ismeri a csillagok és a fellegek járását, a fü­veket és fákat, a folyót, a köveket. A nagybodaki Duna-ág mellékéről Gabcíkovo (Bős) felé hajtunk. Körülöt­tünk piros pipaccsal, búzavirággal szí­nezett búzamezők, burgonya, répaföl­dek áldott kánaánja, szőlők és gyümöl­csösök, és újból a végtelenbe kígyózó országút és a nap csurog a magasból, mint a tej, opálszínbe olvasztva Csalló­közt. Csallóköz egyik jellegzetessége a ha­lászat. ősfoglalkozás. Már a 16. és a 17. században, amikor Zrínyi Miklós a mohácsi vész harcosának unokája Csal-Jókai Mór szobra Komárnóban (Komárom) Nagy István, a körtvélyesi üdülőtelep vezetője Az Árpád-korabeli somorjai templom lóközben a törököt verte, hadseregét nagymértékben a halászok élelmezték. A palkovicovói (Szapi) halászok ma a csárdát ostromló vendégeket látják el halfélével. Álljunk meg mellettük egy röpke percre. Szerencsénk van. A szlovákiai Halász­szövetség bratislavai kirendeltségének vezetőjét, Szűcs Istvánt is itt találjuk hattagú "halászcsapata társaságában. Neki is szerencséje volt, a cicovi (Csi­­csó) Holt-ágban egy hatkilós harcsát fogott. Valamennyiüket jókedvre han­golja a fogás. Amikor megkérjük, me­séljen magáról valamit, egy napbarní­tott emberre mutat. — Miska itt a híres ember, vizen szü­letett és már a negyedik házát is fel­építette, beszéljen talán inkább ő. — Árvíz volt s már jó magasra há­gott a víz a kunyhóban, ahol először láttam meg a napvilágot, meg a vizet, ha ugyan láttam, de hűnek hű marad­tam hozzá, hisz elsőnek üdvözölt — feleli csendesen Fekete Mihály. Tizen­négy éves korom óta halászok ... Beszél és valahova messze néz, úgy, ahogy a költők szoktak. Lefesti előttünk a napfelkeltét, érezteti a víz átható szagát, hallatja az északi viharsirályok őszi vijjogását, láttatja, hogyan foszlik le a kákáról a bársonyos buga. Lám, a halászban is ott a költő, aki a hal húsán kívül meglátja a természet cso­dálatos színjátékot. De felépítette a házait is. A kunyhó helyébe, ahol édes­anyjával és húgával élte le életét, egy nagyobbat épített. Egyszer felborult a csónakjuk, mert egy hajóhoz kötötték, hogy a decemberi fagyban ne kelljen evezniük. A halak visszaúsztak a mély­be, ők a partra. Nem jutott eszébe, hogy elnyelhette volna a jeges ár, a „sipkáját" siratta. Nagy ára volt a sip­kának, amikor a halat úgy vesztegették el egy kis lisztért, babért, burgonyáért. Ma négyszobás villa felépítésére is te­lik, nemcsak sapkára. Nová Strázon (őrsújfalu) találjuk az Autócamping-Dunaj-t, 11 víkendházzal, 60 férőhellyel. Komoly jövője van, mert határátkelőhely s így is nagy a turista­­forgalma. Ez a Balkánról érkezettek első megállóhelye. Itt éjszakázhatunk, de előbb fogyasszunk el egy Csallóközi fatányérost, esetleg egy Campingtólat. Cigányzene mellett mulathatunk is. Innen egy ugrás Komárno (Komá­rom). ősrégi váráról, barokk templomá­ról híres. Jókai szülővárosa. Érdemes megtekinteni a Duna menti múzeumot. A Duna partján épült Közép-Európa legnagyobb hajógyára. Benzint vehe­tünk s elhatunk az Európa szállóban. Thermal fürdője éppen újjáépítés alatt van. Ezért tegyünk kirándulást Patincé­­re (Pat). A páti fürdő eredetéről keveset tu­dunk. írásbeli feljegyzéseink arról ta­núskodnak, hogy bugyborékoló iszapjá­nak és vizének gyógyító erejét már az 1—4. században ismerték a római légió katonái. Reumás, ízületi és bőrbetegsé­geket gyógyít. A szakemberek úgy vélik, hogy a hévíz a Duna mellett húzódó melegforrások láncolatához tartozik. Ez a láncolat Patnál kezdődik és a buda­pesti Margit-szigetnél ér véget. A víz állandóan tartja hőfokát. A felszínen 25, a mocsaras, Iszapos részén 30 fo­kos a legkeményebb télben is. A Ther­­mál étteremben ételkülönlegességek, hazai borok kaphatók. Helyiségeiben és teraszán összesen 550 férőhely van. Nagy üdülőházában, két és három ágyas, szépen berendezett szobáiban egyszerre 80 üdülő kaphat helyet. Llszó­­njedencéjében fürödhetünk, a közeli Zsitva tavon csónakázhatunk, a Dunán horgászhatnak, akik kiváltották az en­gedélyt. Nem kellett veszélyes szerpentineken izgulnunk, otthonunktól messzire utaz­nunk — mégis jól éreztük magunkat. És szájunkban jó ízzel, szemünkben a búza aranyának, a rétek zöldjének szí­nével, szívünkben a kedves táj szerete­­tével várjuk, hogy újra megpihenjünk ott, ahol most jártunk: Csallóközben. RAKKÚ utcáin ... Wisla folyó bal partján egy mély üregben óriási sárkány ta­nyázott. A vidék legszebb lányait rabolta el, rettegésben tartotta a környék lakóit. Ám egyszer csak jött a derék Krak, aki megölte a sárkányt, és a mészkősziklás Wa­wel dombon várost alapított. Az emberek hálából Krak városának (Krakow) nevezték el az új tele­pülést .. . így szól Krakkó város születé­sének legendája. A lelkes idegen­­vezető nemcsak elmondja a turis­táknak, de meg is mutatja a Wa­wel domb lábánál az üreget, ahonnan a város története ered. Az évszázadok múlásával a vá­ros hatalmassá nőtt. Ég felé törő tornyai, robusztus bronz szobrai megsokasodtak, minden kor mű­vészi szelleme nyomot hagyott rajta. Ma, Krakkó utcáin járva, szinte minden lépésnél a régmúlt találkozik a jelen lüktető élet­ritmusával. Krakkó Lengyelország negyedik legnagyobb városa. Mű­emlékeit, nevezetességeit a turis­ták ezrei csodálják meg minden évben. AZ UNESCO Krakkót a városok legmagasabb kategóriá­jába sorolta, A NEMZETI KULTÚRA PANTEONJA A turisták első útja általában a Wawelba vezet. Bármilyen rö­vid időre is érkeznek Krakkóba, ennek megtekintését nem lehet elmulasztani. Wawel a lengyel történelmi emlékek leggazdagabb, legértéke­sebb műemlék épületcsoportja. Az idők során szinte nemzeti jel­képpé vált, és igen erős érzelmi töltést jelent a lengyelek számá­ra, hiszen talán a Wawel fonó­dott össze a legszorosabban az ország sorsával. Története a len­gyel államiság formálódásával függ össze. Elsőként, a 8. század­ban, a Wislan törzs vára épült itt fel, később pedig a Piszt-dinasztia székhelye lett. A további évszá­zadokban is az uralkodók — va­lamennyi lengyel király — szék­helye volt a Wawel, egészen 1596-ig. A műemlék épületcsoport legfontosabb részei a vár és a székesegyház. A mindmáig fenn­maradt, oszlopos kerengővei kö­rülvett várudvar az egyik leg­szebb reneszánsz udvar Európá­ban. A székesegyház kriptájában a lengyel királyok sírjait őrzik. A szakértők szerint talán Jagelló Kázmér szarkofágja a legszebb és legértékesebb, amelyen a király alakja Wit Stwosz alkotása. A magyar turisták természetesen Báthori István és Hedvig király­né sírboltja mellett időznek leg­tovább. A Wawelban nemcsak a kirá­lyok testét helyezték örök nyuga­lomra, hanem a későbbi idők nagy államférfiait, alkotóit is. Josef Poniatovsky, Tadeás Kos­ciuszko, Adam Mickiewicz, Jú­­liusz Slowacky sírboltját is itt ta­láljuk. A múzeumi gyűjtemények fel­becsülhetetlen történelmi és mű­vészi értékükkel a nemzeti érté­kek szempontjából első helyen állnak. Ezeket a műemléktárgya­kat az egykori királyi termek, lakószobák, a kincstár és a fegy­vertár őrzi. A festménygyűjte­mény többnyire olasz, flamand, holland és angol képekből áll. A híres keleti gyűjtemény pedig elsősorban ritkaságával szerzett hírnevet. A felszabadulás után a lengyel Országos Nemzeti Tanács a Wawelt a nemzeti kultúra pan­teonjává nyilvánította. Évente kö­rülbelül másfél millió turista ke­resi fel. Ám nemcsak a Wawelt érdemes megtekinteni Krakkóban. Évszá­zados székesegyházai közül elő­ször is az óváros szívében fekvő gótikus Mária templommal ismer­­kedhetik meg a turista. A »temp­lom két tornyának egyikéből hang­zik fel minden órában egy hirte­len félbeszakadt dallam a trom­bitán. A legenda szerint a 13. szá­zadban ezt a dallamot fújta rajta a toronyőr, hogy a városnak hírül adja a tatárok támadását. Az ütem közepén félbeszakadt a me­lódia, az ellenséges nyílvessző el­találta a toronyőrt... A székesegyházak, kápolnák, kolostorok régi falai árnyékában évszázados szobrok őrzik a len­gyel nemzet nagy fiainak emlé­két. Ugyancsak az óvárosban ta­lálható a több mint 600 éves híres Jagelló Egyetem is. Ennek az egyetemnek a falai között tanult egykor Copernikus is, aki „meg­állította a Napot, és elindította a Földet“. Az egyetem múzeumá­ban őrzik azt a glóbuszt, amelyet Hedvig királyné ajándékozott az egyetemnek, s amelyen a geográ­fia történetében először van fel­tüntetve: „America noviter reper­­ta“. A turisták általában a főtéren mondanak búcsút a városnak, in­nen még egyszer szemügyre vehe­tik az ég felé törő tornyokat, s itt elkölthetik maradék pénzüket is. A főtéren levő egykori Posztó­kereskedők Háza, a Sukennica árkádos falai alatt szebbnél-szebb faragott tányérokban, szelencék­ben és más emléktárgyakban vá­logathatnak a külföldiek. A Su­kennica mindkét oldalán piac van, de csak virágot és könyveket árulnak itt! A macskaköveken és főleg Adam Miczkiewicz hatal­mas szobra körül szelíd galambok várják a turistáktól kapott ele­mózsiát. Azt mondják Krakkóról, hogy most már a műemlékek, a régisé­gek mellett a kohászok, a diákok és a művészek városa is. A kohászoké: mert itt épült fel а V. I. Lenin Kohászati Kombi­nát, amely nemcsak Lengyel­­ország, hanem Európa egyik leg­nagyobb metalurgiai üzeme. Több ezer dolgozót foglalkoztat, akik az új, korszerű lakónegyedekben laknak. A diákok városa: mert 12 fő­iskoláján évente több mint 600 ezer fiatal tanul. A város egyik legszebb, és legmodernebb épülete a mezőgazdasági főiskola épület­­csoportja és a Piaszt utcai diák­otthon, amelyet nyári szezonban nemzetközi diákotthonnak alakí­tanak át. És végül a művészek városa, mert a „krakkói napok“ alkalmá­val a város minden évben pár napra a művészetek Mekkája lesz. Ezerháromszáz képzőművész és száz író él ebben a városban, mintha csak versenyre kelnének az ipar rohamos fejlődésével, hogy a későbbi korok számára is megőrizzék és továbbfejlesszék Krakkó humanista szellemét, amely elválaszthatatlanul egy a város történetével. M. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom