Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1972-06-10 / 24. szám

15 nap alatt 6713 kilométer, 9 városban 11 elő­adás és több mint 16 ezer néző: ez a néhány számadat már bevezetőben képet ad arról, mi­lyen keretek között bonyolódott le az együttes programja. Az olasz közönség különös megbecsüléssel és érdeklődéssel fogadta a balettet. Az opera, a klasszikus zene, az építészeti remekművek ha­zájában, abban az országban, mely csupán a reneszánsz idejében többet nyújtott művészetben az emberiségnek, mint Sz összes többi nemzet együttvéve, a balett nem tartozik a nagy hagyo­mányokkal rendelkező művészeti ágak közé. Az olasz közönség azonban eredendő művészi érzéke alapján hamar felismeri az igazi élményt nyújtó teljesítményt. Így került sor arra, hogy a koäicei (Kassa) Állami Színház balettkarát a múlt évi első olaszországi bemutatkozása után, nem egé­szen egy év eltelte után újabb turnéra szerződ­tették. Ennek során Pordenone, Novara, Livorno, l’Acquila, Bari, Taranto, Ravenna, Cesena és Faenza színházai látták vendégül a koäicei ba­lettművészeket, és még ottlétünkor felmerült a közeli, harmadik előadássorozat lehetősége. Akinek módjában volt az elindulás előtt be­tekinteni a „színfalak mögé“ láthatta azt az áldozatos, fáradságot nem ismerő munkát, mely egy ilyen külföldi turnét megelőz. Nap, mint nap próba, a mozdulatok legapróbb részleteinek csi­szolgatása, amit talán csak a szakember szeme nyugtáz megelégedéssel, — ruhák, kosztümök, műszaki kellékek, díszletek számbavétele, admi­nisztrációs levelezés, sürgönyök és telefonok, — megannyi apró részletmunka, amelyek mozaik­jából egy külföldi előadássorozat sikeres össz­képe kialakul. A tét ilyenkor mindig nagy: állami reprezentáció keretiében nemes versenyre kelni az ottani, de főleg az ott vendégeskedő neves balett-együttesekkel. Marilena Halászová, az együttes művészeti ve­zetője és koreográfusa a Hattyúk tavával, a Giselle-el és a Paganiana-val vállalkozott a nagy feladatra. Halászová Bukarestben szüle­tett, tanulmányait Moszkvában végezte, diplomá­ját is ott szerezte, a legnevesebb szovjet szak­emberek útmutatásait hozta haza és plántálja át a koäicei (Kassa) balettkarba. Működése nyomán az együttes számos sikeres bemutatóval, több balettmű új színrehozatalával gazdagította a koäicei színház műsorát. A zenekart Boris Velat karnagy készítette fel a turnéra. Pordenonéban a legújabb, a 94. közigazgatási kerület fővárosában a gyorsan fejlődő ipari köz­pontban a Verdi-színház dobogóján került sor az első bemutatóra. A koäice-pordenonei, csaknem 24 órás, megszakítás nélküli út fáradalmait az együttes tagjai hamar kiheverték. A novarai Coccia-színház szintén telt házzal várta a vendé­geket. Livorno, az óriás kikötőváros közönsége a Teatro Gran Guardiában szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a balett-táncosokat. Innen az ősrégi l’Acquilába vezetett az út, ahol néhány nap múlva esetleg újra előadjuk a Hattyúk tavát. Időhiány miatt sajnos, a második előadásra nem került sor. Bariban a 2500 nézőt befogadó Petruzelli szín­ház nézőtere kétszer telt meg teljesen. Bariban már a múlt éven is járt a koäicei balettegyüttes, itt már nem kellett különösebb propaganda, a 400 000 lakosú nagyváros színházlátogató kö­zönsége előtt Marilena Halászová neve ismert. Taranto, a turné legdélibb pontja a leghűvö­sebb idővel, de annál nagyobb lelkesedéssel fo­gadta a társulatot. Ravenna, Róma után a legjelentősebb történel­mű olasz város volt az utolsó négy nap „főhadi­szállása“. Innen csupán 50 km-re fekvő Cesená­­ba és az elmaradt előadás pótlására Faenzába utazott az együttes. Faenza volt a turné utolsó állomása. Itt, csak­úgy mint a többi színházban, a karzati helyek nincsenek megszámozva. A fél tízkor kezdődő előadásra délután hatkor sorakoztak fel az ér­deklődők, akik váltott szolgálatban álltak sort és várták a kapunyitást, hogy jó helyet harcoljanak ki maguknak. Érdeklődéssel olvastuk a helyi sajtó előzetes jelentéseit, csakúgy mint az előadásokról szóló kritikákat. Marilena Halászovának minden város kritikusa egyöntetű elismeréssel adózik, a szóló­táncosokat, Ondrej Halászt, Gogovát, Kudelovát, Paőajovát az olasz sajtó recenzensei elhalmoz­zák dicsérő jelzőkkel. A Boris Velat karnagy ve­zette zenekart az igényes átlagot jóval meghala­dó együttesnek minősíti a Resto del Carlino kritikusa. A tíztagú gépkocsi gárda a 6713 kilométeres útvonalon baleset nélkül hozta haza utasait. Elbúcsúztunk Itáliától. A kék olasz égtől, me­lyet Bari vegyi gyárainak füstje szürkére fest, az adriai riviérától, ahol a tengerparti üdülő­övezet levegőjét a ravennai olajfinomítók füstje kénszaggal tölti meg. Attól az Itáliától, ahol na­ponta két-három bankrablásról adnak hírt az újságok, ahol újabb postahivatalokat, mozipénz­tárakat, hotelportásokat rabolnak ki. Éppen ott­létünk alatt mondott le 'a háború utáni Olasz­ország legrövidebb életű kormánya, az Andrreotti kormány, mely mindössze öt napig volt hatalmon, Minthogy csak kereszténydemokratákból állt, az első bizalmi szavazáson elsöpörte az ellenzék. A római Piazza di Spagnán a hippik vezére saj­tókonferenciát tartott, amelyen a legjelentősebb olasz lapok tudósítói is megjelentek és amelyen a „Négyszemű“ ragadvány ismert hippivezér hitet tett a sex és kábítószerek mellett. Elbúcsúztunk attól az országtól, ahol mindössze 3990 lírába (240,— Kös) kerül egy pisztoly 100 tölténnyel és kívánságra utánvétellel házhoz szállítják és még csak engedély sem kell hozzá. Megértettük a hazája sorsáért aggódó baloldali olasz polgár aggályait, szomorú tartalommal telik meg a „Quo vadis Italia“ (hová haladsz Itália) kérdés. Még olasz földön voltunk, amikor megkezdődött az Olasz Kommunista Párt milá­nói kongresszusa. Munkájáról, eredményeiről már a hazai sajtóból értesültünk. amely nagyon gyakran cserélt a tör­ténelem folyamán gazdát. 1431-ben a huszita hadsereg foglalja el és égeti föl a várat. Zsigmond király később Hunyadi Jánosnak ajándékozza, majd Ján Jiskra serege foglalja el. Később Mátyás király törvénytelen fiának Corvin Jánosnak ajándékoz­za. A várat utolsónak Juraj Turánsky, I. Lipót császár prefektusa uralja, aki a kuruc megszállás elől akarja megmenteni. Egyetlen szépséges leá­nyát, Ilonkát a vár mély tömlöcébe veti, árulás címén, mert a leány To­maso vszky kuruc kapitányt szereti. A kuruc vezér Jánoáík segítségével menti meg szerelmét, Ilonkát. A vár ura idejében megneszeli a szöktetést, csapatával utánuk ered. összecsap­nak, a harcból csak Jánoáík és társai menekülnek élve. Állítólag Thököly István mérhetetlen kincsét is ma­gukkal vitték. A vár romjai alatt az új világban az egykor sanyargatott nép késői unokái legeltetik nyájukat, építik házukat, élik életüket. Pár száz mé­ternyire Likava várának romjaitól találjuk a „Hubertus“-t, a likavai Az 1315-ben épült Likava vár romjai LOÓSZ DEZSŐ efsz vadászházát. 11 férőhelyes szál­ló, luxusberendezéssel, kávéházzal A fából épült kis vadászházal szarvasagancsok díszítik és alkalma­zottai — stílusosan —, vadászruhá­ban teljesítenek szolgálatot. Pihen­hetünk, szórakozhatunk, gyönyörköd­hetünk és ha Jánoáík mégis otthagy­ta volna Thököly István mesébe illő kincseit, akkor elindulhatunk a ke­resésére, ha úgy tetszik. öt kilométerre van Ruíomberok (Rózsahegy), ahol benzint vehetünk, és még látogassuk meg a 700 éves Liptovsky Mikuláát. A Palugyaiak kisnemesi kastélyát ma denevérek lakják. A pincebörtön apró ablakai­nak vasrácsai Jánoáíkot tartották fogva. Kanyarodjunk be a demänovai völgybe, felejtsük el a múltat s örül­jünk a ragyogó napnak, hallgassuk meg a fenyők susogását és a völgyi csermely csobogását s nézzük meg a felejthetetlen szépségű és sokat emlegetett demänovai cseppkőbar­langot, sétáljunk át az 1200 méter magasan fekvő Luéky fürdőhelyen, és nézzünk bele a Vrbicai tó éjsötét szemtükrébe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom