Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1972-06-03 / 23. szám

ü Ъеемшв Г-*| со ш SE UXJ CD LXJ P-J со zenés birodalmában Izgatott zsibongás a nézőtéren, a fodros kötényes kis Moruszják, Katye­­rinák varkocsa, szalagja még Ide-oda röppen a forgolódástól, a kerek arcú Vaszilok és Ivánok fészkelődnek a he­lyükön, arcukon feszült várakozás. Egy-két óvodás korú apróságot a kí­váncsiság előre visz, egészen a zene­karig. De elég a rendet tartó, felada­tukat teljes komolysággal teljesítő pioníroknak egy kézmozdulata, vagy egy-két szava, hogy a kicsinyek újra sürgősen visszaüljenek a helyükre. Azután megszólal az előadás kezdetét jelző csengő, és az izgatott morajlás után beáll a csend. A függöny előtt megjelenik egy néni, minden szem rá szegeződik. Elmondja, hogy mi szépet fognak látni: a Piroskát és a farkast, máskor a Hófehérkét és a hét törpét, vagy Prokofjev: Péter és a farkas gyermekszimfániáját fogják hallani. Ilyenkor a bemondánő elmagyarázza, hogy minden hangszer valamelyik állatot személyesíti meg. A flóta a madarat, a klarinét a macskát, a kürt a farkast. Még azt Is megmondja, hogyan viselkedjenek és ha nagyon tetszik, tapsoljanak. Mindjárt meg is próbálják. Mikor már kellő átmoszfé­­rát teremtett, széthúzzák a függönyt és a gyerekek máris a csodák biro­dalmában járnak. Az élményt még fokozza, hogy barangolásukban állan­dó zene kíséri őket. Nem jött simán létre ez a maga nemében egyedülálló művészeti léte­sítmény. Natalia Szac és Dimitrij Ka­­balevszkij már 1962-ben sürgette a létrehozását. A művésznő azzal érvelt, ha a vi­zuális hatás párosul a zenei élmény­nyel, ez maradandóbb nyomot hagy az érzékeny gyermeki lélekben és később is kihat érzelmi és értelmi világára. Ezért lenne szükség egy gyermekopera létesítésére. Nézetének voltak támogatói — Hacsaturján, Sosztakovlcs, Mihalkov — de ellenzői is, akik azzal érveltek, hogy nincs elég speciális darab a gyerekek szá­mára, azonkívül nem értik meg az operát és színészek sincsenek. Végül is Natália Szac elgondolása valósult meg és a hivatalos szervek támoga­tásával 1965-ben az ő vezetésével megalakult az első állami gyermek­­színház. Sok-sok boldog kis gyermek tapsolhatott november 16-án az álla­mi díjas Krassziev: „Morozko" című, népi elemekkel átszőtt zenés mese­játékának. A negyven szólistából, tíz balett­­táncosból és harminchárom zenekari tagból álló hivatásos együttes minden tagja konzervatóriumot, zenei vagy más főiskolát végzett. Az együttesben teljes demokratizmus van. A szerep­­osztás változatos, nincsenek főszerep­lők és epizádisták. Egyik darabban főszerepet kap, a másikban kis epi­zódszerepet és megfordítva. De mert nagyon hálás publikumnak játszanak, szívesen vállalják így a szereposztást. A gyerekek nemcsak hálás közönség, de szigorú kritikusok is. Minden apró­ságot megfigyelnek és észrevesznek. Éppen ezért a szólisták a zenei szak­­képesítés Megszerzésén kívül ének- és mozgásművészetet is tanulnak, sőt akrobáciát is, hiszen olykor szinte cirkuszi mutatványt is kell végezniük, és azonkívül jó karakterszínészeknek is kell lenniük. Fiatal és lelkes gárda adja tehetségét, szívét ahhoz, hogy szórakoztassa, művészi kifejező eszkö­zökkel nevelje a gyerekeket. Darabban sincs hiány, hiszen több szovjet szerző külön a gyermekopera számára komponálja művét. A nagyobbak már szívesen eljár­nak a szombati, vasárnapi kon-SZUBIEKTtV RIPORT a „Tavaszi szél vizet áraszt" galántai járási versenyének űrügyén Ha tárgyilagos akarnék lenni, akkor beszámolnék a népdalverseny színvo­naláról, idézném az Illetékesek véle­ményét az énekesek és csoportok teljesítményéről, és Ideírnám az indok­lást, ki, miért jutott tovább. De ezt már megtették helyettem mások, akik ott voltak mindhárom járási elődöntőn Vefká Maíán, Trstlcén, Dőlné Saliby­­ben (Nagymácséd, Nádszeg, AlSá­­szeli) és a Neded-i (Negyed) járási döntőn egyaránt. En Inkább arról kívánok néhány sort írni, amiről a verseny hivatalos részében nem volt, vagy nem lehetett szó, s ami úgy érzem, a lényeghez tartozik, és ez az a tény, hogy az em­berek, akiknek. nem hivatásuk az éneklés, vállalták a szereplés izgal­mát, esetleges kudarcát, legyőzték természetes tartózkodásukat, nem tö­rődtek a fáradtsággal, átszervezték otthoni teendőiket, megkurtították sza­bad idejüket, tudatosan a kodályi szándék szolgálatába állottak. A galántai mezítlábasokhoz intézett sorok parazsa ott Izzott a kultúrát szeretőkben már régebben is. De hogy lobogó lángra gyúljon, ahhoz el kel­lett hangoznia a CSEMADOK „Tavaszi szél.. .* felhívásának, hogy a negyedi asszonyok, a peredi citerás férfiak, a nádszegiek, a nagymácséd iák, dió­szegiek, alsószeliek e nemes gondolat ápolásáért dobogóra álljanak. És mo£t, .hogy már tudjuk, az orszá­gos élődöntőn Zelinka Józseffel, Nagy Sándorral, Pálinkás Józsefnével, a Te­­sedíkovo-i (Pered) citerásokkal és a Sládkoviéovó-i (Diószeg) asszonykó­russal találkozunk újra, nem azt tar­tom lényegesnek kiemelni, hogy nekik- sikerült. Sokkal nagyobb jelentőségűnek tar­tom azt, hogy mindazok, akik a nép­­dalversenybe bekapcsolódtak, akik bebizonyították, hogy szeretnek, mer­nek és akarnak énekelni — tovább folytassák, amit elkezdtek. Hiszen a legnehezén már túl vannak: Előkeres­ték a clterákat, a réges-régi népvise­let maradványait. Eltöprengtek rajta, mi a népdal és a műdal között a különbség, s kiválasztották azt, ame­lyik nekik a legjobban tetszett. A ta­vaszi szelekben reszeléssé vált torok­kal, mezőn elzsibbadt kézzel, esti etetésből sietve, a vacsorát a tűzhely szélére húzva, gyermekeiket megértő férjükre hagyva siettek a próbára az asszonyok. Volt, ahol már nem kellett sok biz­tatás, mert már régebben elkezdték. S ráébredtek az összetartozás öröm­szerző erejére, úgy, mint Alsószeliben, ahol az előző verseny, több nőszövet­ségi fellépés és a nagysikerű népdal­­nóta est edzette az éneklő csoport vállalkozó kedvét, s kovácsolta az asszonyok-lányok, nőszövetségi tagok, férjek és SZISZ tagok nagy csoportját lelkes, kultúrát ápoló közösséggé, öröm volt nekik az oklevél, az aján­dék, a „közönség díja". Éppúgy kell, hogy továbbra is együtt maradjon és dolgozzon a többi csoport, hogy ha egy-egy rendez­vényen szép műsorra van szük­ség, legyen kire számítani. Hogy a nádszegiek, mácsédiak éppúgy, A peredi citerazenekar Az alsőszeli asszonykárus

Next

/
Oldalképek
Tartalom