Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-06-03 / 23. szám
ü Ъеемшв Г-*| со ш SE UXJ CD LXJ P-J со zenés birodalmában Izgatott zsibongás a nézőtéren, a fodros kötényes kis Moruszják, Katyerinák varkocsa, szalagja még Ide-oda röppen a forgolódástól, a kerek arcú Vaszilok és Ivánok fészkelődnek a helyükön, arcukon feszült várakozás. Egy-két óvodás korú apróságot a kíváncsiság előre visz, egészen a zenekarig. De elég a rendet tartó, feladatukat teljes komolysággal teljesítő pioníroknak egy kézmozdulata, vagy egy-két szava, hogy a kicsinyek újra sürgősen visszaüljenek a helyükre. Azután megszólal az előadás kezdetét jelző csengő, és az izgatott morajlás után beáll a csend. A függöny előtt megjelenik egy néni, minden szem rá szegeződik. Elmondja, hogy mi szépet fognak látni: a Piroskát és a farkast, máskor a Hófehérkét és a hét törpét, vagy Prokofjev: Péter és a farkas gyermekszimfániáját fogják hallani. Ilyenkor a bemondánő elmagyarázza, hogy minden hangszer valamelyik állatot személyesíti meg. A flóta a madarat, a klarinét a macskát, a kürt a farkast. Még azt Is megmondja, hogyan viselkedjenek és ha nagyon tetszik, tapsoljanak. Mindjárt meg is próbálják. Mikor már kellő átmoszférát teremtett, széthúzzák a függönyt és a gyerekek máris a csodák birodalmában járnak. Az élményt még fokozza, hogy barangolásukban állandó zene kíséri őket. Nem jött simán létre ez a maga nemében egyedülálló művészeti létesítmény. Natalia Szac és Dimitrij Kabalevszkij már 1962-ben sürgette a létrehozását. A művésznő azzal érvelt, ha a vizuális hatás párosul a zenei élménynyel, ez maradandóbb nyomot hagy az érzékeny gyermeki lélekben és később is kihat érzelmi és értelmi világára. Ezért lenne szükség egy gyermekopera létesítésére. Nézetének voltak támogatói — Hacsaturján, Sosztakovlcs, Mihalkov — de ellenzői is, akik azzal érveltek, hogy nincs elég speciális darab a gyerekek számára, azonkívül nem értik meg az operát és színészek sincsenek. Végül is Natália Szac elgondolása valósult meg és a hivatalos szervek támogatásával 1965-ben az ő vezetésével megalakult az első állami gyermekszínház. Sok-sok boldog kis gyermek tapsolhatott november 16-án az állami díjas Krassziev: „Morozko" című, népi elemekkel átszőtt zenés mesejátékának. A negyven szólistából, tíz baletttáncosból és harminchárom zenekari tagból álló hivatásos együttes minden tagja konzervatóriumot, zenei vagy más főiskolát végzett. Az együttesben teljes demokratizmus van. A szereposztás változatos, nincsenek főszereplők és epizádisták. Egyik darabban főszerepet kap, a másikban kis epizódszerepet és megfordítva. De mert nagyon hálás publikumnak játszanak, szívesen vállalják így a szereposztást. A gyerekek nemcsak hálás közönség, de szigorú kritikusok is. Minden apróságot megfigyelnek és észrevesznek. Éppen ezért a szólisták a zenei szakképesítés Megszerzésén kívül ének- és mozgásművészetet is tanulnak, sőt akrobáciát is, hiszen olykor szinte cirkuszi mutatványt is kell végezniük, és azonkívül jó karakterszínészeknek is kell lenniük. Fiatal és lelkes gárda adja tehetségét, szívét ahhoz, hogy szórakoztassa, művészi kifejező eszközökkel nevelje a gyerekeket. Darabban sincs hiány, hiszen több szovjet szerző külön a gyermekopera számára komponálja művét. A nagyobbak már szívesen eljárnak a szombati, vasárnapi kon-SZUBIEKTtV RIPORT a „Tavaszi szél vizet áraszt" galántai járási versenyének űrügyén Ha tárgyilagos akarnék lenni, akkor beszámolnék a népdalverseny színvonaláról, idézném az Illetékesek véleményét az énekesek és csoportok teljesítményéről, és Ideírnám az indoklást, ki, miért jutott tovább. De ezt már megtették helyettem mások, akik ott voltak mindhárom járási elődöntőn Vefká Maíán, Trstlcén, Dőlné Salibyben (Nagymácséd, Nádszeg, AlSászeli) és a Neded-i (Negyed) járási döntőn egyaránt. En Inkább arról kívánok néhány sort írni, amiről a verseny hivatalos részében nem volt, vagy nem lehetett szó, s ami úgy érzem, a lényeghez tartozik, és ez az a tény, hogy az emberek, akiknek. nem hivatásuk az éneklés, vállalták a szereplés izgalmát, esetleges kudarcát, legyőzték természetes tartózkodásukat, nem törődtek a fáradtsággal, átszervezték otthoni teendőiket, megkurtították szabad idejüket, tudatosan a kodályi szándék szolgálatába állottak. A galántai mezítlábasokhoz intézett sorok parazsa ott Izzott a kultúrát szeretőkben már régebben is. De hogy lobogó lángra gyúljon, ahhoz el kellett hangoznia a CSEMADOK „Tavaszi szél.. .* felhívásának, hogy a negyedi asszonyok, a peredi citerás férfiak, a nádszegiek, a nagymácséd iák, diószegiek, alsószeliek e nemes gondolat ápolásáért dobogóra álljanak. És mo£t, .hogy már tudjuk, az országos élődöntőn Zelinka Józseffel, Nagy Sándorral, Pálinkás Józsefnével, a Tesedíkovo-i (Pered) citerásokkal és a Sládkoviéovó-i (Diószeg) asszonykórussal találkozunk újra, nem azt tartom lényegesnek kiemelni, hogy nekik- sikerült. Sokkal nagyobb jelentőségűnek tartom azt, hogy mindazok, akik a népdalversenybe bekapcsolódtak, akik bebizonyították, hogy szeretnek, mernek és akarnak énekelni — tovább folytassák, amit elkezdtek. Hiszen a legnehezén már túl vannak: Előkeresték a clterákat, a réges-régi népviselet maradványait. Eltöprengtek rajta, mi a népdal és a műdal között a különbség, s kiválasztották azt, amelyik nekik a legjobban tetszett. A tavaszi szelekben reszeléssé vált torokkal, mezőn elzsibbadt kézzel, esti etetésből sietve, a vacsorát a tűzhely szélére húzva, gyermekeiket megértő férjükre hagyva siettek a próbára az asszonyok. Volt, ahol már nem kellett sok biztatás, mert már régebben elkezdték. S ráébredtek az összetartozás örömszerző erejére, úgy, mint Alsószeliben, ahol az előző verseny, több nőszövetségi fellépés és a nagysikerű népdalnóta est edzette az éneklő csoport vállalkozó kedvét, s kovácsolta az asszonyok-lányok, nőszövetségi tagok, férjek és SZISZ tagok nagy csoportját lelkes, kultúrát ápoló közösséggé, öröm volt nekik az oklevél, az ajándék, a „közönség díja". Éppúgy kell, hogy továbbra is együtt maradjon és dolgozzon a többi csoport, hogy ha egy-egy rendezvényen szép műsorra van szükség, legyen kire számítani. Hogy a nádszegiek, mácsédiak éppúgy, A peredi citerazenekar Az alsőszeli asszonykárus