Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-06-03 / 23. szám
Legfontosabb törvény: нм. srausn мшиш шшш Láttam egyszer egy kiállítást. A koncentrációs táborokba zárt gyermekek papírcafatokon megmaradt rajzait. Drótkerítés, hulló bombák, halált szóró puskák, hatalmas, kegyetlen őrök fehérfekete árnyait. Borzalmas mementó. Mindig a szemem elé villan, ha a kicsinyek a mi vidám gyermeknapjaink pillangós, virágos, tarka rajzait készítik ünnepet köszönteni. Mit kell tennünk, hogy a most növekvő, a most és az ezután születó gyermekek ne ismerjék meg a halálfélelem fehér-feketéjét, hogy életükből, rajzaikról ne szánjanak el a játék, a gondtalanság, az öröm színes pillangói? Konok következetességgel szinte monoton kitartással mondjuk el minden évben újra meg újra június elsején a nemzetközi gyermeknapon, hogy békét akarunk. Hogy nekünk édesanyáknak békés biztonságra, nyugalomra van szükségünk gyermekeink neveléséhez. Az idén szerkesztőségi viszonylatban közel esett egymáshoz két esemény — a Csehszlovákiai Újságírók VI. kongresszusa és a nemzetközi gyermeknap — dokumentálásának időpontja. A gyermeknapra gondolva azon töprengtem, hogyan dolgozunk mi a CSKP XIV. kongresszusa a Csehszlovákiai Újságírók Kongresszusa határozata értelmében azért, hogy gyermekeinknek békés, boldog életet biztosítsunk. Az újságírókongresszuson Husák elvtárs felszólalásában többek között azt mondotta, hogy „megtanultuk, milyen nagy a tömegtájékoztatási eszközök társadalmi jelentősége. Milyen hatalmas fegyver, mennyire fontos kinek a kezében van és kit szolgál. A döntő fontosságú kérdésben — hogy kinek a kezében vannak a tömegtájékoztatási eszközök és kinek szolgálnak — ezekben az években egyértelműen megfogalmaztuk, hogy a csehszlovák dolgozó nép osztályeszközei, a szocialista társadalom eszközei, és számunkra a legnagyobb törvény a nép, a társadalom szolgálata. Társadalmunk fő feladatait kijelölte a párt XIV. kongresszusa. E feladat: a szocialista társadalom komplex fejlődése a legközelebbi években. Egy év elteltével elmondhatjuk, hogy e határozatok megvalósításában figyelemreméltó eredményeket értünk el, mind politikai téren, mind a népgazdaság, az életszínvonal fejlődése és fokozatosan a tudomány, a kultúra és a sport fejlődése terén. Egyszóval a társadalom minden szakaszán. Lehetőségeihez mérten elkötelezett céltudatossággal lapunk is hozzájárult ehhez a fejlődéshez. Mint azt Husák elvtárs felszólalása további részében mondotta, nemcsak a népgazdaság, a technika fejlődik és fog fejlődni hazánkban, hanem az emberek tudata, fejlettsége és igényei is, éspedig nemcsak az anyagiak. Az egész felépítménynek és különösen az újságírásnak, a tömegtájékoztatásnak nagyon sokat kell foglalkoznia azzal, hogyan kell az embereket megérteni, hogyan kell tudatukat a legjobban befolyásolni. Felelősek vagyunk tehát azért, hogy olvasóink megértsék a társadalmi feladatokat, felfogják, mivel járulhatnak hozzá hazánk fejlődéséhez és eszerint cselekedjenek. Mindezeket mérlegelve azt hiszem, szerkesztőségünk elmondhatja, hogy e feladatok tudatában dolgozik, segít az újságírás eszközeivel társadalmunk további fejlesztésében. Mint a Szlovákiai Nőszövetség hetilapja hasábjain a dolgozó nők élet- és munkakörülményei megjavításán fáradozik, riportjaiban és cikkeiben, állandó rovataiban anyai, társadalmi és közéleti funkciójuk maradéktalanabb betöltésében segíti a nőket. Olvasóink, hazánk * magyar nemzetiségű asszonyai elvárják lapunktól, hogy foglalkozzon a világ eseményeivel is. Hogy harcoljon, szálljon síkra a világ összes asszonyainak békéje, szabadsága, egyenjogúsága érdekében is. Hogy ne csak tájékoztasson, hanem küzdjön, és követeljen, ha a jövőről: a gyermekek boldogságáról, békéjéről van szó. Ezt a célt nőszövetségünk többi lapjával közösen határozatok, felhívások és levelek közlésével éppúgy követjük, mint az események kommentálásával. Az újságírókongresszus után még sokat beszélgettünk arról, amit pártunk főtitkára hangsúlyozott, hogy nem elég sokat, vagy sok mindenről írni, az is lényeges, hogyan írunk. Mi szeretnénk az igazat szépen és jól megírni. Úgy, hogy olvasóinkat ne csak tájékoztassuk, hanem ha kell, lelkesítsük, meghassuk: meggyőzzük. Szándékunk, célunk, elkötelezettségünk abból a tényből fakad, amiből olvasóink, mindannyiunk meggyőződése. Tudjuk, hogy gyermekeink békés jövőjének záloga szocialista társadalmunk további építése, hazánk egysége a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Tehát minden erőnkkel és tudásunkkal szocialista társadalmunk fejlődését kell segítenünk. És minden eszközt fel kell használnunk azért, hogy a világ minden gyermeke békében élhessen, hogy egyetlen gyermekrajzon se szánjanak pillangók helyett halált szóró repülőgépek. HARASZTINÉ MÉSZÁROS E.
