Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-05-20 / 21. szám
technikót. A jól bevált szovjet búzafajták termesztése minden szövetkezetnek előnyt jelent a hozamok növelésénél. Itt példaképpen és úttörőként említette a Dunajská Streda-I (Dunaszerdahely) járás földművesszövetkezeteit, amelyek már tíz éve csak szovjet búzafajtákat termesztenek, és a múlt évben 43,8 mázsás átlagos hektárhozamot értek el. A kluéoveci (Kulcsod) efsz-ben például 56 mázsa búza termett hektáronként. $trougal elvtárs egyebek között kitért a nők munkájának értékelésére is. Hangsúlyozta, hogy a falvakban még mindig kevés nő vesz részt a gazdaság irányításában és a közéletben. Mindez nem felel meg annak a szerepnek, amelyet a nők a mezőgazdasági termelésben betöltenek. Csökkent a vezetőségekbe beválasztott nők száma, a szakközépiskolát és főiskolát végzett nőknek csak kis hányada tölt be vezető funkciót, pedig a tapasztalatok azt bi zonyítják, hogy a nők nemcsak efsz elnökként, hanem más funkcióban Is be váltak és áldozatkészségükkel, követke zetességükkel tekintélyt szereztek ma guknak. Éppen ezért az eddiginél sok kai nagyobb gondot kell fordítani sokoldalú politikai és szakmai fejlődésükre, munka- és szociális körülményeik megjavítására. A kongresszus második napján a küldöttek nagy érdeklődéssel hallgatták Husák elvtárs felszólalását, amelyben foglalkozott a nagyüzemi mezo^nzdasági termelés eddigi elért eredményeivel. Megemlítette, hogy a kongresszus tanácskozásait szocialista államunk teljes politikai konszolidációjának időszakában folytatja. Kijelentette, hogy a kis- és középparasztok jó Iskolán mentek keresztül és ezzel párhumazosan gazdag politikai és szervező tapasztalatokat szereztek, öntudatos szövetkezeti osztállyá fejlődtek. Ennek is köszönhető, hogy mezőgazdasági termelésünk ma korszerű, fejlett nagyüzemi gazdálkodás, amely vállalhatja ötödik ötéves tervünk nagy feladatait. A falvakban a nagyszerű munkaeredmények és a szociális változások arra köteleznek, hogy ne elégedjünk meg az elért eredményekkel, minden vonalon keressük a fejlődés további útját. Hadat kell üzenni a maradiságnak, a kényelmességnek, ki kell Az efsz-ek Vili. országos kongresszusa crz ALÄLKOZÄSOK, VÉLEMÉNYEK, ÚTRAVALÚ 1. A főbeszámolót Eubomfr Strougal elvtárs tartotta. 2. A Horné Sallby-1 (Felsőszélt) Fiam Anna és a jelkai (Jóka) Lármás Karolina a fiatalokat képviselték. x 3. A kongresszusi határozatra szavazunk... I irtani életünkből a spekuláció különböző megnyilvánulásait, meg kell követelni, hogy mindenki vállalja a felelősséget, mindenki legyen igényes és becsülettel teljesítse a feladatát. Husák elvtárs többek között megemlítette, hogy fokozni kell a falvakban az ideológiainevelő munkát, a kulturális fejlődés ütemét, mert ezen a téren még sokkal adósak vagyunk. A SZISZ és a többi tömegszervezet sokat tehet e falvak kulturális életének gazdagításáért. Találkozások Eszenyi nénivel a kongresszusterem ebédlőjében találkoztam először. A trebisovi (Terebes) járás besai (Bés) szö-Amikor a két és félezer embert befogadó kongresszusi palota erkélyéről lenéztem, akaratlanul is az efsz-ek első országos tanácskozása jutott az eszembe. Akkor még hosszasan keresgéltem egy-egy nőküldöttet. Most, a Vili. kongresszuson minden harmadik résztvevő nő. Jó érzés ez az összehasonlítás, mert az elismerés és megbecsülés, — amire a nők rászolgáltak — bizonyítéka annak, hogy társadalmunkban értékelik a nők munkáját. A kongresszusi tanácskozás első napján hangzott el a főbeszámoló, amelyet Lubomír Strougal elvtárs tartott. Körvonalazta a mezőgazdasági termelés kulcsfontosságát az egész világon, és helyzetét, eredményeit társadalmunk szocialista nagyüzemi termelési viszonyai közepette. A feladatokról szólva elmondotta, hogy ötéves tervünkben 42 millió tonna gabona termelése szerepel. Ez azt jelenti, hogy minden hektár földön négy mázsával kell növelni a termelést. Megemlítette, hogy számos szövetkezetben még nem komplex módon használják ki a korszerű, agro-3 Ш I A kis tanítványok közrefogták osztályfőnöküket, csillogó szemmel mutogatták fehér ingjükön pirosló nyakkendőjüket. Most már ők is pionírok. Néhány perccel ezelőtt még bal karjukon tartották a pionírnyakkendőt és izgatottan várták a fanfárok felharsanását, az avatás ünnepélyes perceit. Szalay Attila, Poprácz Laci, Jesko Marika, Mokos Éva, Rohács Kati meg a többiek is, lényegében már hetek óta készültek erre a napra. Nem is volt még ilyen Levice (Léva) városában! A négy kilencéves alapiskola, szlovák és magyar tanulók, egy napon, közösen tartották meg a pioníravatást. Méghozzá a város főterén, tanítóik, szüleik jelenlétében. Még az idegen járókelők is megálltak, hogy végignézzék a látványos, szép ünnepséget. Hiszen háromszáz kis szikrát avattak pionírrá. Koprda Mária tanító néninek mindegyik „gyermekéhez“ van néhány kedves, biztató szava, mintegy útravalóul. Mária néni, harminckét éve tanítja a legkisebbeket. Most már huszadik éve itt, a lévai iskolában. Tanítványainak nagyrészt szüleit, idősebb testvéreit is ismeri, így hát együtt örül az örömüknek, úgy mintha egy családba tartoznának. Mert családi ünnep is volt ez. Édesapák, édesanyák ünneplőbe öltözve, kezükben kis csomagot szorongatva várták az avatás perceit, hogy utána ők is átadhassák ajándékaikat gyermeküknek. Amikor a pionírzenekar fanfárjai felharsantak, a tanulók saját iskolájukba mentek, hogy szőkébb közösségben, csapatukban ünnepeljék meg ezt a napot. A magyar tannyelvű iskolában szépen feldíszített tornaterem várta a gyerekeket. A tanító néni egyik osztályban kiállítást rendezett a harmadik osztályosok munkáiból: kiállították a legszebb, legtisztább füzeteket, a legjobb rajzokat és a szebbnél-szebb kézimunkákat. A szülők pedig uzsonnával kedveskedtek gyermekeiknek. Kosztolányié, Gubíkné, Wirtné, Popráczné, Wepperyné és a többiek igyekeztek, hogy gyermeküknek felejthetetlen ünneppé tegyék ezt a napot. A csapattagok, az „idősebb“ pionírok kulturális műsorral kedveskedtek új társaiknak, és megta-
