Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-05-13 / 20. szám
IRENA ROHACOVA ID IЖ ÖLÜNK VAN SZŐ О > О Z ш ш о 5 Hát igen, ezeknél az asszonyoknál „többről“ volt szó. Ez a „többről van szó“ egy kicsit úgy tűnt nekünk, mintha üzenet lenne a múltból, egy kicsit, mint holmi varázsige, számunkra, mai asszonyok számára, akik előszeretettel tartjuk magunkat modern nőknek, holott nagyon is rezignáltén szoktuk megállapítani, hogy végső fokon mégiscsak mi képezzük az emberiségnek azt a részét, amelynek szüksége van a saját mozgalmára, mindaddig, amíg... Ez sugalmazta azt a gondolatot, hogy ezeknek a nőknek szellemi hagyatékából átadjunk legalább valamit — egy-egy buzdító, ösztönző szót, — a ma asszonyának. Nem regényhősnőket, elbűvölő, fényes karriereket akarunk bemutatni. Inkább azoknak a nőknek hősi sorsát, akik — tudatosan — nem akartak semmi mással kitűnni, mint odaadó, forradalmi küzdelmükkel, amit az ember jobb jövőjéért, szebb holnapjáért vívtak. Talán így sikerül átültetnünk az asszonyok tudatába azt a meggyőző erőt, amely ezeknek a nőknek-forradalmároknak sajátja volt a sorsdöntő társadalmi fordulatok pillanataiban, és a tudatot, hogy ennek a világnak az átformálása nemcsak a férfiak ügye, hogy a nő dolga ebben a világban nemcsak a passzív szemlélődés, hanem az, hogy minden igyekezetünkkel többre kell vinnünk, mint amilyen a mai társadalom, sokszor rövidlátón mért normája. Keresztül kell vinnünk, cselekvéssé kell váltanunk azt a még mindig nagyon is időszerű bebeli megállapítást, hogy „A jövő a szocializmusé, s ez azt jelenti, hogy elsősorban a munkáé és a nőé“. Egyenjogúsításunk, emancipációnk legyen bármily magas fokú, ezek a szavak számunkra ma is érvényesek, és még sokáig azok is lesznek. Mert tagadhatatlan igazság, hogy a nők életéből még mindig nem sikerült eltüntetnünk a múlt régi sérelmeit, de máris új sebeket ejt rajtunk az emancipáció. Viszont az is igaz, hogy éppen a nő kivételt nem ismerő, a leghumánusabb elveken alapuló szabályszerű egyenjogúsítás társadalmunkban egyike azoknak az alapköveknek, amelyekre a szocialista társadalmi rend épül. Társadalmunk, amelynek vezető ereje Csehszlovákia Kommunista Pártja, minden rendelkezésére álló eszközökkel érvényesíti is ezt az elvet az adott lehetőségekhez képest. És nekünk, nőknek az a kötelességünk, hogy ezt a szándékot a lehető leghatékonyabban támogassuk, segítsük. Nos, ebből a szempontból pedig aligha találnánk vonzóbb példaképeket, mint éppen e forradalmárnők kimagasló személyiségét. Hogy minél jobban be tudjuk mutatni e nagyszerű asszonyok életét, elöljáróban tisztáznunk kell egy körülményt, amely az első pillantásra talán természetesnek és mindennapinak tűnik, ám fontossága mégis megköveteli, hogy szót ejtsünk róla. Ugyanis legelőször is azt kell megkérdeznünk, azon kell elgondolkodnunk, hogy ezek a nők milyen módon járultak hozzá a forradalmi munkásmozgalom kibontakoztatásához, mi az, amiben e hozzájárulás sajátos volta rejlik? A választ nem kell sokáig keresnünk — elég csak kimondanunk azokat a neveket, amelyeknek hallatára lelki szemünk előtt azonnal fölmerülnek utcai harcok viharos jelenetei, amelyekben az uralkodó osztály fegyveres erői és a lázadó, nyugtalankodó nép képviselői között összecsapások voltak, vagy az agitátornők szinte lázasan lelkes fellépései a Párizsi Kommüntől kezdve egészen a mi győzelmes 1948-as februárunkig, vagy az illegális munka, meg a partizánharcok kimerítő, az élet és halál mesgyéjén múló napjainak emléke. És az órák, a napok, amelyeket keserű magányban töltöttek a börtönök celláiban, a megkínzások percei és a kivégző osztagok sortüzei... Mindezek olyan nők nevét Idézik emlékezetünkbe, mint Rosa Luxemburg, Louise Michel, Viera Zasuliöová, Zoja Kozmogyemszkaja, Joíka Jaburková és mások. A forradalom tüzében edződött meg e nagy forradalmárnők jelleme, értek meg erkölcsi tulajdonságaik, amelyet erőt adtak a haladásért, népünk szabadságáért és a szociális igazságért vívott harchoz, de amelyek egyéni boldogsággal, szép családi élettel, és egyáltalán éltető erővel ajándékozták meg őket. És olyan életet élhettek, amilyet mindenki szeretne élni — hasznosat és szépet, s amelyet éppen ezért oly nehéz föláldozni. A következőkben megemlékezünk ezeknek az asszonyoknak az életéről, s azokról a pillanataikról, amelyekben dönteniük kellett: kövessék-e azt az eszmét, amely számukra semmi mást sem adhatott, mint üldözést, nélkülözést, vagy hogy letérjenek erről az útról, lemondjanak az eszméről és — alkalmazkodjanak. (folytatjuk) „KI VOLT A HIBÁS?" A házastársak osztatlan közös vagyonáról s ennek válás esetén való felosztásáról már többször írtunk. A közös vagyonba tartozik mindaz, amit a házastársak a házasság tartama alatt szereztek, kivéve, amit valamelyikük örökség vagy ajándék címén kapott. A vagyon felosztásánál elvben ebből kell kiindulni, hogy a házastársak részei egyenlőek. A felosztásnál azonban, ha nem kerül sor megegyezésre, a bíróság tekintetbe veszi, hogy melyik házastárs milyen mértékben járult hozzá a közös vagyon megszerzéséhez és tekintetbe veszi a kiskorú gyermekek érdekeit is. A felosztás tárgyát csak az képezi, ami a házasság megszűnése idején még megvan. Az elköltött pénz, vagy bankbetét, amit például feléltek, akár a közös háztartás céljaira használta fel, vagy a kiskorú gyermekek eltartására fordította, nem képezi felosztás tárgyát. Az egyes tárgyak (lakásberendezés, ingatlan, autó) értékét a házasság megszűnése idején fennállott állapotban és szabályok szerint állapítják meg. Tehát nem a megszerzési ár döntő, mert hiszen az ingóságok a használat folytán kopnak, elértéktelenednek, így értékük is csökken. Ezt vitás esetben szakértő állapítja meg. Egyébként a házasság tartama alatt az egyes vagyontárgyakkal való rendelkezéshez (eladásukhoz) mindkettőjük beleegyezése szükséges. így az autót is csak közös megegyezéssel adhatják el, ebben az esetben a befolyó vételárat is megosztják. ВЧА10М „DUPLA VADRÓZSA - ELVESZETT ILLÚZIÓK" Elsősorban a gyermek apja ellen kell az apaság megállapítására keresetet indítani, ha nem hajlandó önként az anyakönyvvezetőnél az apaságot elismerni. Ebben az eljárásban az apától kell kérni a tartásdíjat, valamint a terhességgel és szüléssel járó költségek megtérítését. Ide tartozik az anya részére 28 hétre járó tartásdíj, valamint a legszükségesebb babakelengye költségei. Ezt az eljárást a járásbíróságon kell megindítani. Segítségért és tanácsért forduljon a járási gyermekvédelmi osztályhoz (orgán starostllvosti о deti), ahol a szükséges beadványt is megírják és tanácsot adnak, hogy kérhet-e gyermekgondozási segélyt, illetve állami segélyt havi 300 Kés összegig terjedhető tartásdíj-hozzájárulás formájában. Azt ajánljuk, hogy vizsgáltassa meg, hogy helyesen szüntették-e meg munkaviszonyát és nincs-e esetleg valami igénye a munkaadójával szemben is. Ebben a kérdésben vagy a járásbírósághoz, vagy a járási nemzeti bizottság szociális biztosítási és munkaügyi osztályához fordulhat. (dr. B. G.) BABY - KOZMETIKA Talán nem is szabad kozmetikának nevezni. A csecsemőkorban ugyanis — de még a gyermekkorban is — a szépségápolás és az egészségápolás közé egyenlőségjelet lehetne tenni. A vékony, érzékeny, könnyen megizzadó és a különböző váladékokkal érintkező bőr ahogy megköveteli a mindennapi fürdőt, úgy a különféle bőrápoló kozmetikai szerek alkalmazását is. A Carin védjegy alatt drogériáinkban megtalálhatjuk mindazokat a kitűnő minőségű szépségápolószereket, amelyekre minden kisgyermekes családban szükség van. A gyermekek számára előállított Carln-bőrápoló tejet kiváló minőségű nyersanyagokból állították össze. Jótékony, nyugtató hatást gyakorol a gyermek túlérzékeny bőrére. Hasonlóképpen a Carin gyermekkrém i®, amely növényi kivonatokból készült és gyógyhatása mellett fertőtlenít is. A bőrápoló tejjel naponta többször is tisztítsuk meg a gyermek bőrét és utána kenjük be az enyhén illatosított Carin-gyermekkrémmel. Az édesanyák figyelmét felhívjuk arra, hogy ez a krém nem tartalmaz ultraibolya sugarak elleni védőanyagot, ezért napozásnál ne alkalmazzák. Kisgyermekeknél általában komoly problémát jelent a fejmosás. A kicsinyek legtöbbször azzal tiltakoznak, hogy a szemükbe csurog a csípős víz. A Carin gyermeksampon előnye, hogy kiválóan habzik, de a gyermek szemeit nem csípi. Amelyik kicsinek Caringyermeksamponnal mossák meg a fejét többet nem fél a fejmosástól T. P. z ш 00 'Ш * Ш D C£ <LU z о о •ш LO ISI L Tudjuk jól, hogy minden nő szereti a divatos, szép cipőt. Azt is örömmel megállapíthatjuk, hogy a mai lábbeli-divat nagyon ésszerű. Azonban a magassarkú cipő állandó viselése előbb, utóbb lábdeformációhoz vezethet, amely kellemetlen fájdalmakkal jár. Az egyik ilyen leggyakoribb deformáció a bokasüllyedés, vagyis az ún. lúdtalp. Ez csak ritkán velünk született baj. Leginkább a láb gyermek- és serdülőkori helytelen és túlzott megterhelése, valamint a helytelen cipő viselése miatt keletkezik. Az ember normális talpboltozata biztosítja, hogy testsúlyunk előnyösen nehezedjék a lábfejre. Bokasüllyedés esetén a láb hosszirányú domborulata, vagyis a sarokcsonttól a lábujjig terjedő boltozata lesüllyed vagy a nagyujj és a kisujj közt feszülő harántboltozat laposodik el, esetleg mind a kettő együtt jelentkezik. — A bokasüllyedés rendszerint fájdalommal jár és gyors elfáradáshoz vezet. A kényelmetlen lábbeli viselésén kívül előidézője lehet a városi életmód, az aszfaltos utcák, a kemény padló és némely esetben a veleszületett kötőszöveti gyengeség. A magassarkú cipőben a láb előrecsúszik és beszorul a szűk talpi részbe, a testsúly a természetes helyéről, a sarokról a láb középső és elülső részére kerül, vagyis a láb aránylag kis felületű részére helyeződik át. A talp túlzott megterhelése következtében aztán a lábboltozat fokozatosan lesüllyed. Magassarkú cipőt viselő nőknél általában sokkal gyakoribb a vándorveseképződés, továbbá a gerinc szempontjából sem előnyös, mivel a csigolyák megterhelését egyenetlenné teszi, és a gerinc korral járó kopási betegségének bekövetkeztét nagyon meggyorsítja, amely makacs derékfájásban nyilvánul meg. További káros következménye a gerinc ágyéki görbületének a megnagyobbodása. A lábikra izomzatú gyakran megrövidül, ami görcsös fájdalmakat idéz elő. A betegségláncolat következő fejleménye a bütyökképződés a nagyujjon és az ún. kalapácsujj, amely tulajdonképpen a láb nagyujjának kalapcsászerű előrehajlása. Ez rendszerint csak műtéti úton gyógyítható. Tehát óvakodjunk a magassarkú cipőtől. Ne viseljük munkába, kirándulásra, hosszabb sétákra. Tegyük félre az alkalmi ruhához. Színházban, hangversenyen, egyéb rendezvényen viseljük, amikor általában ülünk, és így nem terheljük vele a lábunkat.
