Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-04-01 / 14. szám
A KOLOMPKÉSZÍTÉS NÉPMŰVÉSZE „Nine* ott künn о juh* nyáj méla kolompjával, Se a pásitorlegény kesergő sípjával" önkéntelenül is ezek a verssorok jutottak az eszembe, amikor pár héttel ezelőtt a Tótra alján fekvő kis faluban, Zázrivában jártam. A Kozinská telepen, a Pavlaska hegy legtetején lakik Jozef Piklam népművész, aki ezt a megtisztelő címet a kolompkészítésért kapta. Megkértem, mondja el, mióta foglalkozik ezzel a mesterséggel. — Amikor kimaradtam az iskolából a lakatoskovács szakmát tanultam. Néha-néha kedvtelésből már akkor is készítettem kolompot, de csak a magam szórakoztatására, gyönyörködtetésére. Azután jött a második világháború, engem is elvittek katonának. A háború után visszajöttem a faluba. A gazdák szóltak, készítsek néhány kolompot az állataik nyakába, Szívesen tettem eleget kérésüknek. Lassan egy kis műhelyt rendeztem be, ahol azután mind több, kisebb-nagyobb kolompot formáltam. — Hogyan és miből készülnek ezek a szép hangot adó kolompok? — Különböző nagyságú acél pléhlemezzel dolgozom. Fatönkön fakalapáccsal domborítom a pléhet, majd felhevített vasfogantyút helyezek bele és összeszegecselem. Utána vaskalapáccsal verem ki a megfelelő hangot. Ha ez elkészült, agyagba mártom és a kemencében kiégetem, a kolomp nagyságától függően, rövidebb-hoszszabb ideig. Az utolsó és egyben a legfontosabb művelet a szív- vagyis a csengettyű készítése és a kolompba való behelyezése. — Mit csinál olyankor, ha nem szorgoskodik a műhelyében? — A természetet járom és fényképezek. Amint megjön a szép, napsugaras időszak — mivel nálunk sokáig tart a tél — járom a domboldalakat, az erdőt és megörökítem a természet szépségeit. Végigjártuk a műhelyt, ahol ma mór modern gépekkel dolgozik. A falon diplomák sorakoznak egymás mellett, melyeket kiváló munkájáért kapott, mint a népművészet mestere. Kellemesen lepett meg még az a nyolc darabból álló kolompsorozat, amelyet ha a mester megkongat, egy oktáv hangjai csendülnek fel. Gyönyörű zene. — Kinek a számára készíti most ezeket a muzsikáló csengettyűket? — Ma már ezeket többnyire mint dísztárgyakat alkalmazzák lakások és üdülőházak díszítésére. Az ÚI1UV népművészeti üzletébe küldök minden hónapban egy-egy szállítmányt, hogy másoknak is örömet szerezzek velük. Visszafelé bandukolva a dombos lejtőkön, sokáig a fülemben csengett a kolompok csilingelő hangja, magam előtt láttam a mester mosolygós arcát, aki munkájával örömet akar szerezni embertársainak. Valóban úgy van, ha meglátja az ember a népművészeti boltokban ezeket a szépen szóló kolompokat, elfogja a vágy, hogy muzsikájukat hallgassa, amely felidézi a zöld rétek és erdők csendjét, a legelő nyájak békés vonulását, a természet szépségét. Sebőkné Sz. I. Bizonytalan színek vibráltak a távolban. Sejtelmes suhogással szegődött mellénk a szél. De mikor autóbuszunk a Safárikovo (Tornaija) melletti vájvölgyben a főútról letérve, FIGA (Füge) község szélső házainál a hegyre kapaszkodott velünk, még nem gondoltunk arra, hogy éppen itt, az egymást érő hegyek között találkozunk a tavasszal. Meleg párában barnállott a föld. Nizná és VySná KáloSa (Felső és Alsó Kálosa) határában, a lankás, dombos gömöri hegyoldalakon serény munka folyt. Tíz gumikerekes traktorral, két DT 54-es lánctalpassal vetették a tavasziakat. A munkát a két falu egyesített szövetkezetének agronómusa, Máté Lajos irányította. Így tájékoztatott bennünket: — Tegnap már tíz hektár mákot is vetettünk. Tavaly a szokottnál gyöngébb eredményt értünk el, a nagy szárazság miatt, de általában kifizetődik nálunk a máktermesztés. Tőlünk nem meszsze, két kerekes traktor dolgozott, harmincöt hektáron tavaszi árpát vetettek. Ez a föld néhány évvel ezelőtt még kevés hasznot hajtott a szövetkezetnek, de amióta alagcsövezték, a mocsaras föld jól termő területté vált. A múlt esztendőben árpából harmincnégy mázsa átlagos hektárhozamot értünk el, de néhol ötvennégy mázsa is termett hektáronként. Az agronómus a meredek dombok felé mutat, ahol két DT 54-es lánctalpas ereszkedik le az oldalon. Távolabb kerekes traktorok berregnek. Törik a rögöt és műtrágyázzák a talajt. — Nem könnyű itt traktorosnak lenni! Ide kemény kötésű férfiak kellenek. Tapasztalt, jó szakemberek, akik nemcsak a gépekkel tudnak bánni, de elővigyázatosak is. A munkabiztonsági előírások, intézkedések betartása, a gépek műszaki ellenőrzése, itt létkérdés. Mindezt a saját bőrükön tapasztalták. Valamikor gyakoribbak voltak a munkabalesetek, sőt nem egyszer halálos baleset is történt. Egy-egy elhamarkodott tett, vagy önkényes, és át nem gondolt cselekedet már néhányszor megbosszulta magát, ezért a gépek karbantartását és állandó ellenőrzését nagyon komolyan veszik. Ha az időjárás ilyen szép marad, vasárnapra külön műszakot vállalunk, mert vetni kell, magra vár a föld! — mondotta búcsúzóul Máté elvtárs. OTTHONRA TALÁLTAK A baromfitelep előneveldéje tíz hektáros gyümölcsös között, jókora dombon épült. A húszezer csibe a magyarországi gödöllői keltetőből kerül ide. A hét-nyolc hét alatt egy kiló harminc dekára hizlalják őket. Mindezt a szövetkezet zootechnikusától, Máté Balázs elvtárstól tudtam meg, aki nagy szakértelemmel és tapasztalattal látja el ezt a munkát. Mennyi húst adnak el? — A szerződéses terv szerint kétszáz mázsát kell termelnünk. Az első nagyobb szállítmányt, ötven mázsát március elején indítottuk útnak, így első negyedévi tervünket két hónap alatt teljesítettük. Idő előtt meglesz a többi is mondja bizakodva. — A hatezres tojóház Alsókálosán van. Amikor váratlanul betoppantunk, két fiatal lány, Elena Kováéová és Slávka Zavóíková éppen a tojásokat szedte össze. — Mennyi a napi tojáshozam? Háromezer, néha több is — válaszol Slávka. Maguk idevalósiak? Nem, dehogyis — felelik szinte egyszerre. AZ EFSZ-ek Vili. KONGRESSZUSA ELŐTT Egységes földművesszövetkezeteinkben már az országos kongresszusra készülnek, de éppen ennek az ürügyén még gyakran szóba kerülnek a zárszámadások. A számvetések alkalmából szövetkezeti parasztságunk örömmel vette tudomásul, hogy a közös gazdaságok jól sáfárkodtak, a bevételi terveket túlteljesítették, és így a tagok keresete 1971-ben lényegesen magasabb volt, mint 1970-ben. A termelés és ezzel párhuzamosan a béralap is növekedett a legtöbb szövetkezetben. Nem egy zárszámadáson hallottuk, hogy a tagok jelentős része 50—60 ezer koronát is keresett a múlt évben. Jellemző volt a számvetésekre, hogy a múltban gyengén gazdálkodó efsz-ek is az élre törtek. A sazdicei (Százd) efsz például olyan kiváló termelési eredményt ért el, hogy minden kifizetett 100 koronára még 45 korona osztalékot adtak az év végén. De számos példát hozhatnánk fel más szövetkezetekből is, ahol igen elégedettek a tagok a keresettel. Jozef Sobota mérnökkel, a komárnói (Komárom) Járási Mezőgazdasági Társulás, valamint Bartos Andor mérnökkel, a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) Járási Mezőgazdasági Társulás igazgatójával beszélgettünk a szövetkezetek eredményeiről. Mindketten nagyon elégedettek és elmondották, hogy járásukban emelkedett az árutermelés és a szövetkezeti tagok béralapja. Több hasonló nyilatkozatot egybevetve azt mondhatjuk, hogy mezőgazdasági dolgozóink kiváló munkát végeztek az elmúlt évben. Ezt bizonyítja az efsz-ek VIII. kongresszusára kiadott vitaanyag is, amely megállapítja, hogy a közös gazdaságok évről évre több terményt és terméket adtak a közellátásnak. Ha visszapillantunk egészen az 1949-es évig, akkor elmondhatjuk, hogy 1970-ig a gabonatermelés 2,4 millió tonnával emelkedett, a marhahúseladás két és félszeresé-
