Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1972-04-01 / 14. szám

A művészet és az irodalom erős összekötő kapocs lehet. Leghamarabb hozzásegít ahhoz, hogy a jószándékú emberek megtalálják azt a közös nyelvet, amelyen megértik egymást. És amelynek segítségével egy nép őszintén kitárulkozik a másik előtt. Hogyan kerülhetnénk közelebb egymáshoz, mint a jobb megismerés által. Érvényes ez az egyének, de ugyanúgy a népek viszonylatában is. E cél megvalósításának egyik eszköze a két ország között, a Bu­dapesten működő Csehszlovák Kul­túra. Rendezvényei: irodalmi estek, hangversenyek, kiállítások, baráti találkozók mind ennek a jegyében születnek. Oldrich Tesarik igazgató elvtárs­sal beszélgetünk Népköztársaság úti 21. szám alatti székhelyükön. Be­szélgetésünket gyakran szakítja fél­be a telefon csengése, vagy egy munkatárs megjelenése, aki újabb újabb vendégeket jelent be. Már néhány perces tájékoztató után is nyilvánvaló, milyen sok irá­nyú munka folyik itt. Elég csak a februári műsortájé­koztatót elolvasni; átlagosan minden Április 4-én - felszabadulásának 27. évforduló­ja alkalmából üdvözöljük a Magyar Népköztár­saság hazáját építő, dolgozó népét és további sikert kívánunk munkájukhoz! második nap komoly program zaj­lott le a Csehszlovák Klubban. Mindezt megszervezni nemcsak állandó készenlétet, idegfeszültséget jelent, de szívvel-lélekkel végzett munkát is. — Nagyon jó az együttműködé­sünk a Hazafias Népfronttal — mondja az igazgató. — Sokat segíte­nek nekünk. Jó kapcsolatunk van a Magyar Néphadsereg Központi Tisz­tiházával. Ugyanezt elmondhatjuk a sajtóról is. Nem volt hét, hogy a bu­dapesti és a vidéki sajtóban ne je­lent volna meg Csehszlovákiára vo­natkozó írás, például az 50. évfor­duló és а XIV. pártkongresszus alkalmával. Időnként sajtótájékozta­tót tartunk és ismertetjük műsorter­vünket. — Kikből toborzódik a közönsé­gük? — Részben azokból, akiknek vala­mi közük, kapcsolatuk van, vagy volt Csehszlovákiával. De jórészt olyan érdeklődőkből, akiket koncert­jeink, irodalmi estjeink vonzanak. Igyekszünk színvonalas előadásokat tartani, erre szívesen eljönnek azok', akik szeretnének közelebbről meg­ismerkedni Csehszlovákiával. A szak­köröknek, a zenei klubnak állandó tagjai vannak. Törzsvendégeinket kartotékozzuk és egy-egy rendezvé­nyünkre névre szóló meghívót kül­dünk. De ugyanakkor például szak­embereket is meghívunk. Erről már Ján Gothe igazgatóhe­lyettes beszél, mert Tesarik elvtárs közben rövid tárgyalást bonyolít le. Utána ismét ő veszi át a szót. — A múlt évben 123 ezer hallga­tónk, illetve nézőnk volt. Ez valóban meglepően magas szám. De a nyilvántartás és a meg­hívók igazolják, milyen változatos Összeállítású programsorozatot szer­veztek. Kapásból, ízelítőül néhány műsor: „Rokonvonások Smetana és Liszt zenevilágában“ című zenével illusztrált előadás, „A Csehszlovák felnőttoktatás rendszere és problé­mái“, „Szlovák operaénekesek estje“, „A modern szlovák .irodalom forra­dalmi hagyományai“, az előadó MiloS Tömőik volt a prágai Károly Egye­tem professzora, üvegiparművészeti kiállítás stb. Idei tervükből: Zenei klubjuk ne­gyedévenként, a cseh és a szlovák komolyzenét képviselő szerzők és előadóművészek jelenlétével hang­versenyt rendez. Ugyanilyen tájékoz­tató jelleggel a mai cseh és szlovák próza művelői jönnek majd össze magyar irodalomtörténészekkel, éven­te kétszer, hogy az új kiadványokra felhívják a figyelmet. A tájékozta­tásnak ez a módja gyorsabb és hatá­sosabb lesz, amellett tovább folytat­ják a másik, jól bevált gyakorlatot: könyvkiállításokat rendeznek és iro­dalmi esteken népszerűsítik a leg­újabb könyvtermés példányait. — Kapcsolatunkban nemcsak a kulturális jelleg domborodik ki, ha­nem a politikai is, — folytatja Tesa­­rik igazgató. — Keressük, kutatjuk a közös csehszlovák—magyar forradal­mi kapcsolatokat. A partizánok, a spanyol polgárháborúban önkénte­sen harcolók és a NOSZF-ban részt­vevők közös harcának emlékeit. Má­jus 4-én fényképdokumentumokból álló kiállítást rendezünk közösen, hiszen a két szocialista ország egy cél érdekében küzd. Júniusban Lidi­ce 30. évfordulójáról emlékezünk meg, augusztusban pedig ugyancsak dokumentációs kiállítás lesz a két ország gazdasági kapcsolatairól. Nehéz lenne felsorolni a Csehszlo­vák Kultúra minden ténykedését. Klubjaiban, barátsági estjeiken ismeretségek, barátságok szövődnek. A nyelvtanfolyamok, a filmvetítések mind a közeledést szolgálják. Tevé­kenységük nemcsak a fővárosra szo­rítkozik. A vidéki művelődési házak­kal is jó kapcsolatot építettek ki. Bemutatkoztak Egerben, Salgótar­jánban, a kisvárdai járásban és még több felé. További tervük, hogy me­gyénként kiállítást, műsorokat ren­deznek. Legközelebb Vas-megye la­kosaival ismertetik meg Csehszlová­kiát, egyhetes kiállítás keretében, utána Békés megye következik. Budapesten a Tanács-kőrúton levő boltjukban népművészeti tárgyakat, hanglemezeket árusítanak. Elégedet­tek, az érdeklődés állandó. — Arra törekszünk — mondja Oldrich Tesarik, aki augusztus óta igazgatja az intézményt, — hogy szé­leskörűen tájékoztassuk a Magyar Népköztársaság lakosait Csehszlová­kia életéről. Egy kis ablakot nyitunk hazánk felé, hogy egymást jobban megismerjük és így a közös célhoz vezető úton együtt haladjunk. Hiszen ez a fő feladatunk. Március 6-án volt 21 éve, hogy a budapesti Csehszlovák Kultúra ki­nyitotta az ajtaját a magyarországi érdeklődők előtt. Ez a látszólag nem nagy intézmény nagyon fontos köz­vetítő szerepet tölt be. Lelkes dolgo­zóinak, vezetőjükkel az élen, kívá­nunk sok sikert szép munkájukhoz!

Next

/
Oldalképek
Tartalom