Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-04-01 / 14. szám
A művészet és az irodalom erős összekötő kapocs lehet. Leghamarabb hozzásegít ahhoz, hogy a jószándékú emberek megtalálják azt a közös nyelvet, amelyen megértik egymást. És amelynek segítségével egy nép őszintén kitárulkozik a másik előtt. Hogyan kerülhetnénk közelebb egymáshoz, mint a jobb megismerés által. Érvényes ez az egyének, de ugyanúgy a népek viszonylatában is. E cél megvalósításának egyik eszköze a két ország között, a Budapesten működő Csehszlovák Kultúra. Rendezvényei: irodalmi estek, hangversenyek, kiállítások, baráti találkozók mind ennek a jegyében születnek. Oldrich Tesarik igazgató elvtárssal beszélgetünk Népköztársaság úti 21. szám alatti székhelyükön. Beszélgetésünket gyakran szakítja félbe a telefon csengése, vagy egy munkatárs megjelenése, aki újabb újabb vendégeket jelent be. Már néhány perces tájékoztató után is nyilvánvaló, milyen sok irányú munka folyik itt. Elég csak a februári műsortájékoztatót elolvasni; átlagosan minden Április 4-én - felszabadulásának 27. évfordulója alkalmából üdvözöljük a Magyar Népköztársaság hazáját építő, dolgozó népét és további sikert kívánunk munkájukhoz! második nap komoly program zajlott le a Csehszlovák Klubban. Mindezt megszervezni nemcsak állandó készenlétet, idegfeszültséget jelent, de szívvel-lélekkel végzett munkát is. — Nagyon jó az együttműködésünk a Hazafias Népfronttal — mondja az igazgató. — Sokat segítenek nekünk. Jó kapcsolatunk van a Magyar Néphadsereg Központi Tisztiházával. Ugyanezt elmondhatjuk a sajtóról is. Nem volt hét, hogy a budapesti és a vidéki sajtóban ne jelent volna meg Csehszlovákiára vonatkozó írás, például az 50. évforduló és а XIV. pártkongresszus alkalmával. Időnként sajtótájékoztatót tartunk és ismertetjük műsortervünket. — Kikből toborzódik a közönségük? — Részben azokból, akiknek valami közük, kapcsolatuk van, vagy volt Csehszlovákiával. De jórészt olyan érdeklődőkből, akiket koncertjeink, irodalmi estjeink vonzanak. Igyekszünk színvonalas előadásokat tartani, erre szívesen eljönnek azok', akik szeretnének közelebbről megismerkedni Csehszlovákiával. A szakköröknek, a zenei klubnak állandó tagjai vannak. Törzsvendégeinket kartotékozzuk és egy-egy rendezvényünkre névre szóló meghívót küldünk. De ugyanakkor például szakembereket is meghívunk. Erről már Ján Gothe igazgatóhelyettes beszél, mert Tesarik elvtárs közben rövid tárgyalást bonyolít le. Utána ismét ő veszi át a szót. — A múlt évben 123 ezer hallgatónk, illetve nézőnk volt. Ez valóban meglepően magas szám. De a nyilvántartás és a meghívók igazolják, milyen változatos Összeállítású programsorozatot szerveztek. Kapásból, ízelítőül néhány műsor: „Rokonvonások Smetana és Liszt zenevilágában“ című zenével illusztrált előadás, „A Csehszlovák felnőttoktatás rendszere és problémái“, „Szlovák operaénekesek estje“, „A modern szlovák .irodalom forradalmi hagyományai“, az előadó MiloS Tömőik volt a prágai Károly Egyetem professzora, üvegiparművészeti kiállítás stb. Idei tervükből: Zenei klubjuk negyedévenként, a cseh és a szlovák komolyzenét képviselő szerzők és előadóművészek jelenlétével hangversenyt rendez. Ugyanilyen tájékoztató jelleggel a mai cseh és szlovák próza művelői jönnek majd össze magyar irodalomtörténészekkel, évente kétszer, hogy az új kiadványokra felhívják a figyelmet. A tájékoztatásnak ez a módja gyorsabb és hatásosabb lesz, amellett tovább folytatják a másik, jól bevált gyakorlatot: könyvkiállításokat rendeznek és irodalmi esteken népszerűsítik a legújabb könyvtermés példányait. — Kapcsolatunkban nemcsak a kulturális jelleg domborodik ki, hanem a politikai is, — folytatja Tesarik igazgató. — Keressük, kutatjuk a közös csehszlovák—magyar forradalmi kapcsolatokat. A partizánok, a spanyol polgárháborúban önkéntesen harcolók és a NOSZF-ban résztvevők közös harcának emlékeit. Május 4-én fényképdokumentumokból álló kiállítást rendezünk közösen, hiszen a két szocialista ország egy cél érdekében küzd. Júniusban Lidice 30. évfordulójáról emlékezünk meg, augusztusban pedig ugyancsak dokumentációs kiállítás lesz a két ország gazdasági kapcsolatairól. Nehéz lenne felsorolni a Csehszlovák Kultúra minden ténykedését. Klubjaiban, barátsági estjeiken ismeretségek, barátságok szövődnek. A nyelvtanfolyamok, a filmvetítések mind a közeledést szolgálják. Tevékenységük nemcsak a fővárosra szorítkozik. A vidéki művelődési házakkal is jó kapcsolatot építettek ki. Bemutatkoztak Egerben, Salgótarjánban, a kisvárdai járásban és még több felé. További tervük, hogy megyénként kiállítást, műsorokat rendeznek. Legközelebb Vas-megye lakosaival ismertetik meg Csehszlovákiát, egyhetes kiállítás keretében, utána Békés megye következik. Budapesten a Tanács-kőrúton levő boltjukban népművészeti tárgyakat, hanglemezeket árusítanak. Elégedettek, az érdeklődés állandó. — Arra törekszünk — mondja Oldrich Tesarik, aki augusztus óta igazgatja az intézményt, — hogy széleskörűen tájékoztassuk a Magyar Népköztársaság lakosait Csehszlovákia életéről. Egy kis ablakot nyitunk hazánk felé, hogy egymást jobban megismerjük és így a közös célhoz vezető úton együtt haladjunk. Hiszen ez a fő feladatunk. Március 6-án volt 21 éve, hogy a budapesti Csehszlovák Kultúra kinyitotta az ajtaját a magyarországi érdeklődők előtt. Ez a látszólag nem nagy intézmény nagyon fontos közvetítő szerepet tölt be. Lelkes dolgozóinak, vezetőjükkel az élen, kívánunk sok sikert szép munkájukhoz!