Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-03-04 / 10. szám
AMIÉRT ÉRDEMES Or] Q Ferencsik János, az európai hírű karmester már húsz éve vezényli a Magyar Állami Hangversenyzenekart. A kiváló együttes kontinensünk számos országában adott nagysikerű koncerteket. Februárban Bratislavában vendégszerepeitek. A közönség két estén át forró tapssal jutalmazta a magas művészi produkciót. Ritka élmény volt a jelenlevők számára Bartók Béla utolsó, poszthumus művének: Brácsaversenyének a meghallgatása. Mozart Haffner szimfóniájának és Schubert VII. szimfóniájának interpretálása is nagy zenei élvezetet nyújtott. A felforrósodott légkörben adott ráadás — részlet Kodály Háry Jánosából — betetőzte az ünnepi hangulatú estet. A Bartók-műben Bársony László szólista brácsajátéka a művész rendkívüli virtuozitásáról tanúskodott. A zenekar együtt lélegzett Ferencsik János karmesterrel. Lehiggadt mozdulatokkal dirigált, a szinte a csend illúzióját keltő pianókat gesztusok nélkül, de kényszerítő erővel „hozta“ ki a zenekarból. A forték erőteljesen zengtek á melódiák áramlatában ... Percnyi pontossággal érkezett a megbeszélt időpontban a villáminterjúra. Precíz, a lényeget néző, kissé szigorú ember benyomását kelti. A lényegre térve — nehogy kifogyjunk a szűkre szabott időből — elhangzott az első kérdés: lását: Kérem összegezze művészi hitval-Ferencsik János hallgatással válaszolt. Vajon könnyű egy művésznek szavakba foglalni azt, ami nagyon mélyen él benne? Nyomban utána elhangzott a másik kérés.-j- Tartsuk be talán a sorrendet és kezdjük a gyerekkorral, a pályakezdéssel. Gyerekkoromban kezdtem, azóta egyhuzamban foglalkozom zenével. Először hegedültem, orgonával folytattam, végül karmester lettem. 1927 óta megszakítás nélkül tagja vagyok a Magyar Állami Operának. Ez a 45. szezonom. Jelenlegi munkásságom megoszlik az Operaház és az Állami Hangversenyzenekar között. Az együttes fennállása óta majdnem 800 koncertet dirigáltam. Sokat játszunk külföldön is. Voltunk Bécsben, Olaszországban. Az idei szezon is turnéval kezdődött, Angliában és Nyugat-Németországban szerepeltünk. A sűrített hazai program mellett júniusban két este fellépünk a Bécsi Ünnepi Hetek rendezvényein. Otthon vidéki városokban is koncertezünk. Közben az Operában márciusban felújításra kerül a Hovanscsína. Néhány nyári koncert után ősszel hosszabb turnéra készülünk az USA-ba. — Milyen kapcsolatai vannak Csehszlovákiával? — Nagyon sokszor dirigáltam Csehszlovákiában, a Szlovák Filharmónia zenekarából igen sokan kedves, személyes barátaim, akikkel örömmel láttuk egymást viszont. Több évtizedes barátság fűz Suchoft mesterhez, Rajter Lajoshoz, Moyzeshez. Ha ide jövök, mindig sok jó barátot találok. Kérdezte, mi a művészi hitvallásom. Nem dogmatikus. Nehezen szavakba foglalható, érdemleges válaszom a következő: Legokosabb, ha meghallgatnak. A zene lényegéről beszélni lehet ugyan, de csak nagyon homályosan, körülírón. Ha megkérdezik, hogy erről vagy arról a komponistáról vagy műről mit gondolok, akkor azt válaszolom: Legyen szerencsém a hangversenyen. Ha a zene külső vonatkozásairól beszélhetünk, akkor csak annyit mondhatok, hogy minden más művészettel együtt egy közös nyelv a zenéé, akár a festészeté vagy az építészeté. Olyan nem nemzetközi, hanem nemzetek fölötti kapocs, amely a világ minden népét egységesen összeköti. A zene nyelvén akkor is megértjük egymás lelkét, ha történetesen azon a nyelven nem is tudunk beszélni. — A változó összetételű és a változékony hangulatú közönséggel milyen kapcsolata van? — A közönség mindig igazságos. Természetesen a zeneszerető és a zeneértő közönségről van szó. Nemcsak igazságos az ítéletében, de hálás is. Nem rövid pályám alatt azt tapasztaltam, hogyha szépen és szívesen muzsikálunk, akkor a közönség sem fukar az elismerésével. Az előadás és a közönség viszonya szorosan kapcsolódik az előbb említett „hitvallás“-hoz, vagyis hitem szerint egyik leghatásosabb tényezője az egymást megértésnek, egymás megbecsülésének, szeretetének. A művészet az emberi szellem egyik legmélyebb és legmagasabb rendű megnyilatkozása. Olyan tartalmat ad az életnek, amiért valóban érdemes élni. Elmosolyodik, kicsit fölenged és hozzáteszi: — Utolsó mondatként írja le még ezt is: íme mégis' sikerült egy kis szelet kifogni a vitorlámból. Megköszönöm a villáminterjúra adott választ. Ferencsik Jánost várják a további koncertek. A zenében oldódik fel és kiteljesül egész élete. Bach, Beethoven, Mozart, Schubert, Bartók, Britten és a többi halhatatlan zeneóriás kompozíciói zsonganak az agyában. A zenének és a zenében él. Számtalan fárasztó próba, törődés előzi meg azt a pillanatot, amikor esténként a dobogóra lép és a karmesteri pálcával beint. Az értelem és érzelem vevőkészülékén felfogva tovább adja, közvetíti zenekarával a nagy mesterek zenével kifejezett gondolatait és érzelmeit.- Azon a nyelven, amelyet mindenki megért és amely minden szépet szerető embert összeköt. BERTHÁNÉ S. ILONA
