Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-02-12 / 7. szám
A művész édesanyja Allé gyermek egész művében feltűnő, akárcsak az a kötelességérzet, hogy szóljon az élet és a világ pozitív és negatív jelenségeiről, és a valóban igazságos életről. Ez teszi a humanista Kokoschkát elkötelezett művésszé, amit különben politikai allegóriái is igazolnak, mint például a Vöröstojás és a már említett F. G. Lorca képmás, meg a baszk gyermekekért aggódó plakátja. O. Kokoschka tájképei, illetve várospanorámái (Prága, Isztambul), amelyeken a szokványos perspektíva törvényeivel nem kifejezhető térszélességeket és mélységeket tömörít és átcsoportosít, valamint portréi (mint például W. Gurli és A. Ehrenstein arcképei), sajátos, lélekelemző alkotómódszerről tanúskodnak. Édesanyja meghatóan szép portréja pedig a francia fauveistákkal, de főleg a Rouaulttal való lelki rokonságról szól. Ami, ha a francia fauveizmus és a német expresszionizmus összehasonlításáról beszélünk, Oskar Kokoschka számára — aki ma már 85 éves' — a legnagyobb dicséret lehet. BARSI IMRE július PANTIK - a film ötvenedik születésnapját ünnepük a hivatalos körök, a színház, a film, a televízió — a közönség. A VSMU docense, az államdíjas érdemes művész, aki klasszikus művekben ugyanolyan kiváló, mint a modern darabok karakter-szerepeiben, valamit hordoz magában, ami mindenki mástól megkülönbözteti. A szlovák nép gyermeke ő, akiben, ha megjelenik a vásznon, a publikum nem egy jól alakító színészt, hanem hazája fenséges természeti csodáitól kitermelt, szelíd és lírai, vad, daloló és borús fiát — önmagát ismeri fel. És ez a legtöbb, amit egy színész elérhet. Az ünneplésektől már elfáradt művésztől villáminterjút kérek: — Mikor lett színész? — Hétéves koromban már játszottam. Egyik legjobb szerepem a Piadimuzik (Törpe) volt. Banská Stiavnicán, a gimnáziumban azután mint műkedvelő már komolyabb szerepeket kaptam. Szüleim jogra küldtek, de én átiratkoztam a Színművészeti Akadémiára. — A szülők ellenezték? — Eleinte igen, ami érthető is volt, hiszen csak egy komoly színház működött. De nerji sokáig volt okuk aggodalomra. Már másodéves hallgató koromban minden szombaton játszani hívott a rádió, ahol a kiváló Andrej Bagar — akit az akkori rezsim eltávolított a színháztól, és csak a rádióban rendezhetett — volt a pártfogóm. — Apropó, hallottam önt karácsonykor a rádióban az emlékeiről mesélni. Elragadó stílusa van. Színházi élményeiből elég anyagot meríthetne? — Az én elemem az élő szó — a papiros és a toll számomra élettelen. De az ötlet nem rossz, magnetofonra kéne beszélnem, azután leírni. .. — ön a szlovák népi figura legkiválóbb megtestesítője. Hol tanulmányozza? — Egész életemben az emberek között éltem és élek, ismerem örömeiket és bánataikat, közülük való vagyok. De én nemcsak honfitársaimat szeretem, ugyanúgy szeretek minden igaz embert és egyik legnagyobb vágyam, hogy nyíltan és őszintén becsüljük meg egymást mindannyian. Úgy .. . — ... mint Ady és Hviezdoslav? — Igen, ahogy ez a két nagy költő ölelte át egymást nehéz időkben. — önnek sok a női rajongója. Mi a véleménye a nőkről? — A lehető legjobb. Tisztelem a nőket és kijelenthetem: egy férfi annyira igazi férfi, amennyire a nőt — az élet hordozóját — becsüli, gyengéd hozzá és védelmezi őt. Kérem is őket, gondoljanak arra, hogy egy férfi — ha ötvenéves is — férfi marad, a szó nemes értelmében. Az ötvenéves színész pedig tapasztalataival, jó kedélyével, tudásával.. . . . . messze magasan áll a korban fiatalabbak felett — mondtam ki helyette a végszót és meggyőződésemet. A havasok menyasszonya A színes film forgatókönyve Frantísek Svantner hasonnevű regénye nyomán készült, témája szinte meseszerű. A nehéz életkörülmények között élő hegyi lakóknak a más vidéken lakó ember szemében irreális lelki beállítottságát mutatja be. Hajlamosak megszemélyesíteni a természet minden tüneményét, ezeket valóságnak elfogadni és hatalmuk előtt meghajolni. Mondhatnám ezt babonának is. De nem az. Sokkal inkább annak tudható be, hogy az annak idején zártabb közösségben élő embercsoport, ne héz élete megszépítésére, kibontja fantáziáját, kitalál magának egy regevilágot, melyet az öregek átadnak a fiataloknak és megszületnek a mesék, a legendák, néha komor balladák is. A messziről jöttéknek ez az élet különös . . . ... a fiatal erdésznek is, aki mint árva gyerek hagyta el szülőfaluját és elkerült a városba. Mikor hazajön látogatóba, látja, hogy faluja változatlanul él, gondolkozik, dolgozik, dalol vagy sír, mint régen. Itt más törvények uralkodnak, mint lent a völgyben. És ő lassan újra elfogadja környezete életfelfogását. Legnagyobb talány részére Zúza, a fiatal falusi lány, aki a falu lakói szemében különös lény, és mindenki a saját elképzelései szerint látja benne a nőideált. A fiatal erdész is a lány lényén keresztül érti meg önmagát, a természetet, a világot. „NÉPMŰVÉSZE Július Pántik A regény a második világháború előtt készült és az író nosztalgiáját érezzük belőle kiáradni a természet, az őserő, a szépség után. A rendező Martin Tapák érdemes művész, aki a SllUK szólótóncosa, koreográfusé és rendezője volt. A folklór kitűnő ismerője jó érzékkel fogta fel a regény adta lehetőségeket. Nemcsak a derék, dolgos hegyi nép nagyszerű típusait vonultatja fel, nemcsak dalos, táncos jelenetekkel teszi változatossá az eseményeket, hanem Szlovákia hasonlíthatatlan szépségű vidékein talált méltó helyeket a külső felvételekre és ezeket Viktoi Svoboda kamerámon segítségével mutatja be a közönségnek. A szereplők kiválóak: Zúza — Maria De Riga, a fiatal erdész — Milan Knazko, Tavc — Július Pántik, a vak molnár — Jozei Budsky, a molnárné — Klára Zvaríková- Pappová, Weinhold — Milos Pietok, a csavargó — Jozef Majercík. SIMKO MARGI1 Tavo csodálatos dolgokat mesél a fiatal erdésznek ... Július Pántik államdíjas és Milan KAaíko A hegyi legelők menyasszonya és a fiatal erdész együtt keresik a természet titkait — Maria T)e Riga és Milan Knazko
