Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-09-10 / 37. szám

A SZÍNPAD

Mások talán azt mondanák: Ideális legénylakás.

Valóban: az is lehetne!

És mégis ketten laknak a parányi, szoba— konyhás lakásban, egy fiatal művészházaspár, a Komáromi Területi Színház színészei: Petrécs Anna és Boráros Imre.

Most négyen vagyunk itt, és lám, pompásan elférünk.

Nemrégen Raffai Sarolta Diplomások című színművében gyönyörködhettem a játékukban. Arató Kálmán a cinikus orvos és agyoncicomázott felesége, Rita otthon kedves, szerény emberek. Mert más a színpad, és más az élet, még akkor is, ha az 6 esetükben ez a kettő szervesen összefügg.

— Szeretné Rita ékszereit, ha azok valódiak lennének? — kérdeztem meg Petrécs Annától, s 6 nem tagadta meg asszonyi mivoltát:

— Nagyon ...

— Mit gondolt akkor, amikor először találkozott a férjével?

— Azt, hogy még egy ilyen antipatikus alakkal soha életemben nem találkoztam. Azután, háromévi ismeretség után, a felesége lettem, és azóta sem bántam meg ezt a „ballépésemet“. A színpad? Már gyermekkorom óta vonzott — és kit nem, — ennek ellenére könyvelő lettem volna, ha Szuchy Emil bácsi fel nem fedez.

— Gyermekkori élmény?

— Kislánykoromban raccsoltam, és az iskolában mindig kerültem az r-betűs szavakat. Legjobban a mértani rajzot utáltam és legszívesebben moziba jártam.

— Legkedvesebb szerepe?

— 1964 óta minden darabban játszottam. Legkedvesebb szerepem? A Szalmakalapban Helenka és a Rókák a szőlőben Jana szerepe.

15

I 'S

I Ml)

I >

I V

I *M

I T3

I O I c

I *j<

fi a I ► I c

I ^

I =>

I w

És a férj mit árul el magáról?

— Többet mint a feleségem. Bratislavában születtem, először a Zochová utcai majd a Duna utcai magyar iskolába jártam. Egy évig inaskodtam is, de többet jártam ki a természetbe, mint az iskolába. Érettségi előtt tehetségkutató verseny volt a Kultúra és Pihenés Parkjában. A versenyt megnyertem, mégsem lett belőlem még akkor énekes. Egy évig főiskolára jártam, majd a Slovnaft-ban dolgoztam segédmunkásként az angolok mellett. Szerepeltem az ottani szlovák együttesben, a Déryné Színkörben mindig főszerepeket kaptam. 1965-ben az Ember tragédiájával lejöttünk a Jókai Napokra, utána Konrád József, a színház rendezője utánam jött és megkérdezte, eljönnék-e a színházhoz. Igent mondtam.

Boráros Imre még messze van a harmadik X-től, de a haja már ősz. A színházban azt hittem, hogy parókát visel. De az ősz haj alatt kamaszos arc, huncutul villogó szem.

NYINA, a könyvtáros

Naponta ezrek látogatják Novgorodban a szakszervezetek művelődési házát. Sokan járnak a könyvtárba, részint az olvasóteremben ülnek, részint könyveket vesznek ki.

Megállók a kölcsönző pultnál, figyelem, kik hoznak-visznek könyveket. Megkérdezem a nevüket és foglalkozásukat: Georgij Kitajev tizedik osztályos tanuló, Anna Dmitrijeva a Lenini Komszomol üzem laboránsnője, Vlagyimir Libirdovszkij az ifjúsági színjátszócsoport rendezője, Jevgenyij Jazinyin lakatos, Marija Oszipova elárusítónő.

Csinos, dúshajú fiatal lány látja el a könyvtárosi teendőket: átveszi a visszahozott könyveket, kiadja a kívánt köteteket, gyorsan adminisztrál, s közben még arra is szakít időt, hogy érdeklődjön, tetszett-e az olvasmány.

— Nagyon szeretem a munkámat, mert emberekkel és könyvekkel foglalkozhatok — mondja Nyina Sirokova. — Éppen akkor nyílt meg nálunk a gyermekkönyvtár, amikor elvégeztem a középiskolát. Mindjárt oda mentem dolgozni. Természetesen minden foglalkozás érdekes, de

nekem leginkább a könyvtárosi munka tetszik.

Beszélgetésünk a művelődési ház falain kívül folytatódik. Elkísérem Nyinát, a Vegyészek utcájában lakik. Tíz éve csak törpe bozót nőtt arrafelé, most magas házakat látok.

Nyina rajong mindezért, ami modern. S úgy látom, nem az a fajta ember, aki könnyen változtatja nézeteit és elhatározásait.

Még ötödikes korában elhatározta, hogy könyvtáros lesz, és semmi sem tudta megingatni e szándékát. Valószínűleg szerepe volt ebben az iskolai könyvtár vezetőjének, Ljubov Lazarevának, aki végtelen lelkesedéssel végzi ezt a munkát, sőt másokkal is meg tudja kedveltetni. Nyina segített neki: a visszahozott könyveket helyükre rakta, „meggyógyította“ az elszakadt borítókat, felkereste azokat, akik nem hozták vissza a kölcsön vett könyveket határidőre.

Nyina már hét esztendeje önálló könyvtáros, öt évig dolgozott a szülőhelyén, Bola faluban, Sztaraja Russza város közelében, s két éve Novgorodban. Itt nemcsak az állandó könyvtárban dolgozik, hanem az úgynevezett vándorkönyvállo-