Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-01-11 / 2. szám
й р| 3 g .go, JO ‘C S3 D *2 * 2« v> Z Ъ & и 5 Vi I OSP'o ,. й *j .o2« I“ J gj* >■ и ;llc Sjg < "o о a Divatos kötött sál és sapka Sál: Körülbelül 23X120 cm-es méretben készítjük, 22 dkg fonalból. Apróbb vagy nagyobb rizskötéssel készülhet. Vagyis 1 sima, 1 fordított szemet kötünk, majd a másik sorban a sima szem a fordítottra, a fordított pedig a simára kerül. A nagyobb rizskötést úgy kapjuk, hogy ugyanezt a mintát kétsoronként Ismételjük. A sál két végére hosszú rojtot készítünk, csomózással. Sapka: 6 dkg vastag gyapjúfonalból, 6-os tűvel kötjük, A visszahajló részt a színén simán, a visszáján fordítottal kötjük. A sapka többi része bordás kötés, vagyis 2 sima, két fordított szem. 71 szemmel kezdjük. 8 cm-t kötünk simán, majd utána 10 cm-t bordás kötéssel, A befejező részt a fejtetőn ismét simán kötjük. Ebben a sima részben végezzük el a fogyasztást a következőképpen: 1. sor: szegőszem, majd a négy részre felosztott felsőrészt fokozatosan fogyasztjuk, egészen addig, míg a szemek elfogynak, így saját szálával összehúzzuk és elvarrjuk. j « ^ £ X. c О OQ 43 b-4JJ axicrra ■- ,kr Oyerme^ Egyszer volt, hol nem volt, még az Öperenciás-tengeren is túl, ott, ahol a tetőt és a bolhát rézpatkóba fogták, még azon is túl, volt egyszer egy szegény ember, annak egyéb gazdasága nem volt, mint egy üllője és egy kalapácsa. És most kezdődik a mese. A réges-régi világban élt egyszer egy igen-igen szegény özvegyasszony. Egyetlen leánykájának arany volt a haja, és Ilonának hívták. Amint telt, múlt az idő, egyszer csak meghalt az édesanya. De mielőtt meghalt volna, adott a leánykájának egy aranygyűrűt, és azt mondta, vigyázzon rá erőst, mert-ha azt elveszti, az életét is elveszíti. Anyja holta után a leány elment szolgálni, szerencsét próbálni, jó gazdát találni, és bészegődött egy özvegy királynéhoz szolgálónak Tündérországba. Nagy sötétség volt ebben az országban, és ezért nagy volt a szomorúság is. A sárkányok ugyanis ellopták a napot, a holdat és a csillagokat. Volt ennek a királynénak egyetlenegy fiúgyermeke. Ahogy telt, múlt az idő, a királyfinak nagyon megtetszett a leány, csak az az egy nem tetszett neki, hogy a leány mindent fonákul csinált. Ezért nagyon megharagudott egyszer a királyfi, elbocsátotta, és azt mondta neki, hogy ha a napot, holdat és a csillagokat el tudja hozni, akkor visszajöhet, és még feleségül is elveszi. Bészegődött a leány egy öregasszonyhoz, mert ez az asszony azt állította, hogy a napot, a holdat és a csillagokat vissza tudja ővele hozatni. Kilenc esztendeig szolgált a leány egyvégben, de akkor minden év három nap volt. M'kor letelt a kilenc esztendő, azt mond'a az öregasszony: — Nesze, te kedves leányka, adok neked egy háromlábú paripát. Ezzel meni le a Sárkányok Országába, és adok egy kicsi sípot is, és ha lemész, addig meg ne pihenj, amíg v'rágszálra épített kastélyt nem találsz. Menj ki a selymes rétre, a vadalmafa alá, és ott fújj belé a sípba. A sípszóra megjelenik egy fehér egérke, kérj tőle tanácsot. A leány nyergeit, kantározott, és elvágtatott a magas felhőkben a Sárkányok Országába. Meg is érkezett a selyemrétre, megkereste a vadalmafát, beléfújt a sípba, és ott termett azonnal a kis fehér egérke: — Mit parancsolsz, édes leányom? kérdezte az egérke. — Szeretném a napot, holdat és a csillagokat visszavinni sötét Tündérországba, de ha nekem ez nem sikerül, a bú és bánat sírba visz. Azt mondja a kis egérke: — Ne búsuljál, kedves leányom. Majd én elhozom neked, ha megígéred, hogy az esküvődön násznagyod leszek. Megígérte Ilona, hogyne ígérte volna. A kis egérke eltűnt, és három nap múlva elhozta a selyemrétre a nap tojását, a hold tojását és a csillagok tojását. Ilona megköszönte szépen a kis egérnek az ő szívességét, nyergeit, kantározott, és indult visszafelé, hegyen-völgyön keresztül, addig, hogy már közel járt Tündérország határához. Ekkor azonban a sárkánykirály paripája nyeríteni kezdett az istállóban. A király kiküldte az inasát a lovához, hogy kérdezze meg, milyen baja van. Szénája vagy szalmája níncsen-é? — Szénám is van, zabom is van, de ellopták a nap, a hold és a csillagok tojásait. Király őfelsége még megtörhet egy véka diót, délebádelhet, és déli álmot is alhatik, és akkor is utolérjük a tojások rablóját. A sárkánykirály felpattant a háromlábú lovára, és azon helybn már utol is érte Ilonát. Elvette tőle a tojásokat, de Ilona most már az öregasszonytól ötlábú paripát kapott és azt a tanácsot, hogy menjen vissza a kis egérhez, mondja meg neki, hogy a vadalmafa gyökeréből vegyen és azzal kenje meg a lovat. Adott a leánynak egy kefét és egy fésűt — mondva, hogy ha még egyszer utoléri a sárkányparipa, a fésűt dobja hátra, és lesz abból egy rettenetes nagy, sűrű erdő, és azalatt vágtasson el. De ha még akkor is utolérné, dobja vissza a kefét, lesz abból egy rettenetes nagy tűz, és akkor biztosan megszabadul a sárkánykirálytól. Ilona megint nyergeit és kantározott, megint lerepült a Sárkányok Országába. Elment a vadalmafa alá a selymes rétre, és belefújt a sípba. Megkérte a kicsi egeret, kenje meg a lovát a vadalmafa gyökerével, és lopja el neki újra a tojásokat. A kicsi egér megint eltűnt, nem telt bele három óra, megint megjött. A tojásokat átadta Ilonának, megkente a lovat a gyökérrel, és a ló Ilonával megint felszállt a felhők közé. Ekkor ismét nyeríteni kezdett a sárkányparipa. Leszalad a király, hogy megnézze a lovát, mi baja van. — Édes gazdám, megtörhetsz egy véka mogyorót, délebédelhetsz, de déli álmot már nem alhatsz, és elérjük a tojások rablóját! A király délebédelt, megtörte a véka mogyorót, nyergeit, kantározott, és útnak indult Ilona után. Éppen Tündérország határánál érte utol, elvette a tojásokat, és azt mondta: — Ha még egyszer az én országomba jössz, karóba húzatom a fejedet! Most az egyszer még megkegyelmezekl Visszament Ilona az öregasszonyhoz, nagyon el volt szomorodva. Sírva panaszkodott, hogy megint nem sikerült a terve. Ezzel vigasztalta őt az öregasszony: — Ne búsul), kedves leányom, adok én neked egy hétlábú szárnyas paripát, és ha azzal sem fog sikerülni, akkor az istentől kell, hogy paripát kérj magadnak, Ilona megnyergelte és kantározta a hétlábú paripát. Felugratott vele az égig. Visszament a Sárkányok Országába. Megint leszállóit a selyemréten a vadalmafa alá, és belefújt a sípba. A kicsi egér meg is jelent. — Mi bajod van, kis gazdám? — kérdezte sírva.
