Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-19 / 16. szám

LET штёС7' J Foto: L. Lisicky nem tudjuk, mikor készültek, csak azt tüntetik fel, hogy hány hónapig tárolhatók ... A további levelekből csak a konkrét kérdéseket idézzük: Miért nem kapható vidéken félkészáru? Miért árusítanak mindig száraz kenyeret és pék­süteményt? Miért nem rendel az üzletvezető kellő mennyiségű gyümölcsöt, zöldséget, burgonyát, ha látja milyen nagy az érdeklődés ezek iránt vidé­ken is! Ezekre a kérdésekre Jón Masaryk mérnöktől, a zöldség- és gyümölcskereskedelem vezérigazgatósá­gának képviselőjétől kaptunk összefoglaló választ. — A felsorolt hiányosságoknak a kiküszöbölése mindenekelőtt az üzletvezetők rugalmasságán, ké­pességén, kezdeményezésén és kötelességteljesíté­sén múlik, mert nagy szerepet játszik itt a helyes munkaszervezés, és ismételten előtérbe kerül a fo­gyasztóhoz való jó viszony. Nem mondom, vannak esetek, amikor a beszerzés nehézségekbe ütközik, olyan termékekről van szó — legyen az élelmiszer, ruházati, ipari vagy kozmetikai cikk — amilyenek előállítása mennyiségben még nem fedi a keresle­tet. Az áruelosztó központokban ilyen esetekben is úgy kell intézkedni, hogy arányosan jusson a kérdé­ses hiánycikkből minden üzletbe. A jó szakember­nek ügyelnie kell arra, mi az, ami iránt a fogyasztók érdeklődnek, amit meg szeretnének vásárolni. Ha ezt következetesen szem előtt tartja az árurendelés­nél és beszerzésnél, akkor vevőinek nem lesz pa­naszra okuk, nem fordulhat elő, hogy a kínálat nem képes fedni a keresletet. Ezekkel a problémákkal még sokat és részletesen szeretnénk foglalkozni lapunkban. Éppen ezért kér­jük olvasóink további hozzászólásait. AZ ANKÉT KÖVETKEZŐ KÉRDÉSE: Milyen félkész áru iránt mutatkozik a legnagyobb érdeklődés és véleményük szerint hol, mindenütt lehet­ne félkész árut árusítani? Válaszukat a lap megjelenése után egy héten belül küldjék el szerkesztőségünk címére. A legjobb hozzá­szólások beküldői között értékes nyereménytárgyakat sorsolunk ki! J. M. sai. Az ünnepi köszöntőt Cibulka elvtárs, a helyi pártszervezet vezetőségének tagja mondta, a beszámolót a nőszövetség helyi szervezetének egyik vezetője, Anna Strhá­­rová. A megható, jól összeállított és szép műsorról az óvodások és iskolások gon­doskodtak. A több mint négyszáz részt­vevő nő és férfi számára felejthetetlen ünnep volt ez a jól szervezett nőnapi összejövetel. Petényi Bartalomej, az EFSZ elnöke MÓDSZERE KITŰNŐ Oravecz Anna, a zselízi (Zeliezovce) magyar középiskola és gimnázium angol szakos tanárnője. Miután tanári oklevelet szerzett és megfelelő pedagógiai gyakor­latra tett szert, az angliai Cardiffban, a Summer School hallgatójaként tökélete­sítette nyelvtudását. Véleménye szerint az angol nyelv tanulása során döntő jelentő­ségű a helyes kiejtés elsajátítása. Ez külö­nösen nehéz, mert az angol szavak írása és kiejtése között óriási a különbség, ő a helyes kiejtést olyan eredeti, angol szö­vegű magnószalagokon „szemlélteti“, ame­lyeket Angliából hozott magával. De an­gol ismerősei is küldenek neki olyan magnószalagokat, amelyekről az általa meghatározott! szöveget igazi, angol kiej­téssel hallhatják a tanulók. Módszere be­vált, hisz az angol nyelvet az iskola tanu­lói közül többen is vizsgatantárgyul vá­lasztották az érettségin. És olyan diákja is van, aki már egyetemi szinten tanul an­golul. b BÖZSI, A POSTA ÉS A SZERENCSE Mindegyik postahivatalban, a libádiban (Lubá) is úgy érzem, hogy mikor távira­tot akarok feladni, megfogják a kezem és átveszik belőle az üzenetet, majd annak nyújtják oda, akinek küldeni akarom. Villan kezemben a papír, az ablakocska felé hajlok, s onnan kedves szempár néz reám. Az arc ismerős. Egy pillanatig ke­resem nyomát emlékezetem süppedő tala­ján, aztán hirtelen kimondom: Valahol már találkoztunk? Mosolyog nagyon természetes, kedves mosollyal Majovszky Józsefné, a posta­­hivatal főnöknője. Néhány perc múlva olyan természetesen beszél, mintha való­ban régi-régi ismerősök lennénk. — Tudja, én nem is postásnak készül­tem, mert a géplakatos szakmát tanultam ki. Jó volt a gyárban, csakhogy édesanyám megbetegedett, én meg hazajöttem. Először csak kézbesíteni segítettem, majd négy évig én voltam a kézbesítő. És csak egy éve vagyok főnöknő. Megmutatja hivatalát, szakmai problé­mákról beszél. Arról, hogy sok fajta feladatot kell végezni. Gyorsan és ponto­san. Levelek, bélyegek, újságok, pénzfel­­vevés, telefon, távirat, csomagok. A hiva­tal egyúttal bankkirendeltség is. 277 nyug­díjasnak is ők kézbesítik ki a nyugdíját. Megzavarják beszélgetésünket, mert be­tétkönyvet nyújtanak be hozzá. Míg né­hány nyomtatványt maga elé tesz, rámo­solyog az érkezőre: Mennyi kell Rózsikám? Visszaszólnak: Ezret adj Bözsikém. Bólint és balkezével felém fiyújtja az újságok előfizetéséről szóló kimutatást. Amíg a betétkönyvet kezeli, feljegyzem, hogy melyik újságból hány darab jár ide. A Nő 52 példányban képvisel bennünket, HÉT 31 darab, Vasárnapi Űj jSzó pedig 125 jár a faluba. A többit már nincs időm feljegyezni, mert elintézte a kifizetést. Folytatjuk a beszélgetést. És valahogy a gondolatunk­ban a pénz marad. Nem a keresett pénz, melyért becsülettel megdolgozunk, hanem amit egyszer esetleg kapnánk, ha szeren­csénk volna. — Sokan próbálnak szerencsét itt a postán? Felnevet. — Én is, hisz rendszeresen sportkázok. Minden héten két szelvénnyel játszok. Negyedik díjakat, olyan ötven-hatvan ko­ronákat már többször is nyertem. A leg­nagyobb nyereményem 668 korona volt. Még néhány percig játszunk a gondo­lattal, hogy jó lenne egyszer igazán sze­rencsésnek lenni. Azután közösen megálla­pítjuk, hogy a legnagyobb szerencse az, amikor elégedett az ember. Amikor min­denki elégedett. A munkával, otthonával, barátaival, a körülötte zajló élettel. Rög­tön el is mondja, hogy három év óta van férjnél, egy kisfia van, Lacika, október­ben múlt egyéves. Meg hogy emeletes házat építettek. — Otthon szeretnénk befejezni a ház­építést, mert van még csinosítani való raj­ta. És itt a postán is változás várható. Felépítik majd az új postaépületet, és még községet csatolnak ehhez a hivatalhoz. Erről jut eszembe, hogy fel kellene adni a táviratot. Eléje teszem. Már olvassa is, számolja a szavakat, lebélyegzi. Majd a zümmögő drótokra bizza üzenetemet. Ha­marosan átnyújtják a címzettnek, hisz nemcsak Libádon, de máshol is vannak postahivatalok és kedves postások Benyák Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom