Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-01-11 / 2. szám
£ ■*-» Si S •о й £ Áá£fti/ éfrfáty... Gyorsan peregnek szaval, szinte leveri lábáról egyik a másikát. Jól oda kell figyelnem, hogy megértsem, viszont neki is rám. Percek alatt elfelejtkezünk a riportról, ö palócságomat utánozza, én pedig jókat mulatok rajta, mert kitűnően megy neki. — Egri lány vagyok eredetileg. Még pontosan emlékszem rá, hogyan beszéltek a vásárokra bejáró vidékiek. S jómagam is úgy beszéltem, mint ők — mondja Kovács Kati, Magyarország egyik legnépszerűbb énekesnője. Akár közelről, akár távolról, akár a Tvben, akár életben látja az ember, mindenhogy szimpatikus, megnyerő. Talán határtalan természetességének köszönheti vonzóerejét, amely az ország határain túlra, sőt a tengeren túlra is kisugárzik. Nagy zöld szeme mindig kész a nevetésre. — A színpadon is sokszor nevetek. Szeretem a temperamentumos és vidám számokat. Első nagysikerű számától, a „Nem leszek a játékszeredétől már nagyon messze jár. Azóta nemegyszer képviselte már a magyar táncdalt külföldön is nagy sikerrel. De soha egy percre sem feledkezik meg a hálás hazai közönségről. Sokat szerepel a Tv-ben, rádióban, turnékon, show-műsorokban, s rengeteg filmben. Hogy néhánynak a címét említsem: Ünnepnapok. Eltávozott nap, Hamis Izabella, Fejlövés, Holdudvar, Fényes szelek. Persze, beszélgetésünk óta eltelt már néhány hónap, s Kati előtt hatalmas tervek álltak, amelyekből nagyon sokat megvalósított azóta. Állandóan nő, gazdagodik pályája a fiatal énekesnőnek. — Már volt egy turném Dél-Szlovákia városkáiban, de a fővárosban még nem voltam. Nagyon tetszik a város, és meglepett, hogy ennyi magyar él benne. Első bratislavai fellépésén nagy sikert aratott. A próba és a délutáni fellépés között a Tv is készített vele egy felvételt. Beszélgetésünkkor már meglehetősen fáradt volt. De tudom, hogy ha valaki akkor megkéri, hogy énekeljen, frissen, vidáman, a fáradtság legkisebb jele nélkül tesz eleget a kérésnek. Mindig van elég tartalékereje. S a sikeres éneklés egyik titka ez a szívósság. Az énekesnek ma állandóan a közönség szeme előtt kell tartózkodnia, különben elfelejtik könyörtelenül, még ha annyira egyéni a hangja, megjelenése. Mégis sokat mozog külföldön s belföldön egyaránt. Szeret énekelni. Életelemévé vált. De azért a filmezés is vonzza, ám ha felcsendül a zene, megszűnik létezni a világ, csak ők vannak ketten, a zene, s a vér, amely együtt hullámzik a zenével. S a népdaltól eltérően az egri kislány nagyon szerény. Kovács Magda BULLA ELMA A gyerekkora — amely többé-kevésbé meghatározója az ember életének — ide fűzi városunkhoz. Bulla Elmát régi pozsonyiként tartjuk számon. Rokonai ma is itt élnek. Szinte kicsit csalódottak vagyunk, és némi féltékenységgel veszünk arról tudomást, hogy voltaképpen nem itt született, hanem Selmecbányán. De hát a család asszonyai Selmecre mentek szülni a nagymamához, így volt náluk szokásban. Az eszmélő gyerekkor emlékei azonban már ide kapcsolódnak. Itt járt iskolába, a líceum növendéke volt. Színészi tehetségét gyerekkorában felfedezték. Tizenhárom éves korában már Bécsben tanult Reinhardtnál, és gyereklányként mór szerepelt is. Egy pesti rendező látta őt Bécsben a színpadon játszani, — Pestre hívta. A rendező Bárdos Artúr volt, és TANULNI akarok Huszonnégy éves, Kassán született. Szüleit gyerekkorában elvesztette. A kilencéves iskola elvégzése után ipari tanulónak ment, hogy szakma legyen a kezében. Eredetileg képzőművészeti középiskolába akart menni, de oda nem vették fel. Jégszekrény-szerelőnek tanult ki, utána esti iskolában leérettségizett. Négyszeri kísérletezés után idén felvették a képzőművészeti főiskolára.
