Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-03-08 / 10. szám

V

'%/

MÁRCIUS 8-án

mi nők minden évben lezárunk egy munkával teli esztendőt, felmérjük a megtett utat és megkérdezzük önmagunktól: mennyit sikerült megvalósítanunk a nemzetközi nőnap alapítóinak vágyaiból, elképzeléseiből, mennyit haladtunk előre tényleges egyenjogúságunk kivívása terén? Milyen eredményeket mondhatunk a magunkénak boldog, szocialista hazánk építésében? Hogyan segítettük mi, a szocialista világ lányai és asszonyai, az imperializmus ellen, szabadságukért, függetlenségükért, emberi jogaikért, a békéért küzdő vietnami, indokínai, afrikai, latin-amerikai és az arab államokban élő nők igazságos harcát?

Felelősségérzettel gondolkodom el a feltett kérdések megválaszolásán, mivel éppen egy esztendeje annak, hogy Szlovákiában a nőmozgalom vezetősége új összeállításban látott munkához. Nemcsak központi bizottságunkban, az elnökségben, lapjaink szerkesztőségeiben történtek személyi változások, de a járásokon ia éppen akkor, amikor az új feladatokkal együtt sok más kötelesség hárult ránk. Mindenekelőtt — ami minden polgárra vonatkozik — többet és jobban dolgozni a munkahelyen. Érzéssel irányítani gyermekeink nevelését az iskolákban. Lépést tartani férfimunkatársainkkal a kórházban, laboratóriumokban, tudományos intézetekben és a főiskolákon. S mindezt azzal a tudattal, hogy a családnak is szüksége van ránk, és férjünk időnként nemtetszését nyilvánítja ki túlságos elfoglaltságunk miatt, mert szerinte a feleség hivatásának gyakorlása és közösségi tevékenysége bizonyos fokig gátolja a férj munkáját. Nem akartunk és nem akarunk csak a háztartásban élni. Nem ilyen képpen határozza meg a nők küldetését a szocializmusban Lenin tanítása sem, amelyet éppen tavaly, Lenin születésének századik évfordulója alkalmával olyan céltudatosan magunkévá tettünk. Ha vannak is nők, akik bizonyos objektív vagy szubjektív okok miatt otthon maradnak — s az 6 munkájukat sem értékeljük le, — a nők többsége bekapcsolódott a munkafolyamatba. A munka és a művelődés növelte önbizalmunkat, lehetőséget nyújtott arra, hogy megfelelő politikai és szakmai színvonalat érjünk el. A mi dolgos kezünk nélkül köztársaságunkban az élet ütőere a gyárakban, iskolákban, a mezőkön, kórházakban, a kereskedelemben és a szolgáltatások^ I

ban nem lüktetne ilyen folyamatosan. Hiszen ml képezzük a dolgozók negyvenhat százalékát.

Ifjúkorunkban született a jelszó: „Építsd hazádat — megszilárdítod a békét I“

Ha fontolóra vesszük, mit tettünk a békéért, mennyit segítettünk vietnami és a világ más részein élő testvéreinknek, arra a beszélgetésre emlékezünk, ami köztünk és a harcoló vietnami nők tavaly nálunk járt képviselői között folyt le. Eredményeink örömmel töltötték el őket és azt mondták: „Amennyivel a Ti hazátok és az egész szocialista világ erősebb lesz, annyival valósabbak lehetőségeink a győzelemre. Annál hatékonyabb a Ti segítségetek.“

Azok az eredmények, amelyeket a politikai és gazdasági konszolidáció terén a CSKP vezetése alatt elértünk — nemcsak a munkahelyen, de a felnövő nemzedék nevelésében is, amelyet az elmúlt válságos évek alaposan megtévesztettek — a mi eredményeink is. Tapintattal, érzéssel kell beszélgetnünk gyermekeinkkel, úgy kell nevelnünk őket, hogy szeressék hazájukat, ápolják a Szovjetunióhoz fűződő baráti kapcsolatot, és tudatosítsák, hogy a szocialista társadalom nagy közösségének tagjai közé tartoznak. Gyermekeinkkel többet kell foglalkoznunk.

Hallani vélem a választ: ha több időnk lenne. Igen, a tanítónőkkel, mezőgazdasági dolgozókkal és más munkahelyeken dolgozó nőkkel való találkozások alkalmával minden esetben előtérbe került ez a probléma. A munkaviszonyban levő nő rendkívül túlterhelt, mert a szolgáltatások, a bölcsőde és óvoda hálózat nem kielégítő, és a nagy távolságra eső munkahelyre való utazás igen fáradságos és sok időveszteséget jelent. A beszélgetések során meggyőződtünk arról, hogy tevékenységünk csak akkor szolgálja a nők javát, ha minden formaság, szófecsérlés nélkül, határozottan és következetesen látunk hozzá feladataink teljesítéséhez. A nők és az egész társadalom ügyét csak tettekkel segíthetjük eredményesen!

Éppen ezért az idei nemzetközi nőnapot hagyományos forradalmi küldetésének jegyében, a mi feltételeinknek megfelelően, politikailag jobban alátámasztva készítjük elő, mint az elmúlt években. Március 8-a valóban nem lehet csak egyetlen piros betűs nap, amely után a nők problémája ismét feledésbe merül. Ebben az esztendőben a nemzetközi nőnap indulópontot jelent a nő és a család problémáinak tényleges megoldásában. A nemzetközi nőnapon az üzemek és szövetkezetek felelős vezetőinek a falvakban és a járásokon tárgyilagosan és határozottan ki kell jelenteniük, milyen intézkedéseket foganatosítanak 1972. március 8-ig annak érdekében, hogy a nők tényleges egyenjogúságának biztosításával társadalmunk legalább néhány lépést előbbre haladjon.

Pártunk legfelsőbb szervének és a Nemzeti Frontnak a határozatai nagyon egyértelműek. A politikai, társadalmi és állami szervek feladata elmélyíteni és szélesebb alapra helyezni a nők körében kifejtett politikai-nevelő és felvilágosító tevékenységet annak érdekében, hogy minél hatékonyabban vegyenek részt a CSKP programjának megvalósításában. Az említett szerveknek, városon és vidéken egyaránt, a nők és a családok élet- és munkafeltételeinek javulását kell szem előtt tartaniuk, ügyelniük kell a munkahelyeken levő rejtett tartalékok feltárására, és a női munkaerők bérkülönbségeinek rendezésére az — egyenlő munkáért egyenlő bért — elv alapján.

A jövő évi nemzetközi nőnapig igen reális lehetőségek nyílnak arra is, hogy a nők nagyobb számban kapcsolódhassanak be politikai, társadalmi és gazdasági életünk irányításába. Lényeges ez elsősorban azért, mert a felelős beosztásban levő nők, a gazdasági és más tervek, törvények, határozatok születésénél érvényesíthetik saját nézeteiket s ezáltal elősegítik társadalmunk egészséges és harmonikus fejlődését.

Ügy hisszük, hogy az elmúlt nemzetközi nőnap óta a nőmozgalomban jelentős lépést tettünk azzal, hogy szervezetünk reális programot dolgozott ki, és a társadalom figyelmét sikerül egyre hatékonyabban (ebben kétségkívül az objektív nehézségeknek is szerepük van) a komoly női problémákra irányítani. Csehszlovákia Kommunista Pártjának és Szlovákia Kommunista Pártjának új vezetősége teljes mértékben támogatja ügyünket. A pártunk élén álló elvtársak a CSKP XIV. kongresszusa előkészítésének idején nemcsak nagyrabecsülik a nők munkáját, hanem úgy irányítják a párttevékenységet, hogy a nők közvetlen bevonásával nagyobb ütemben lássanak hozzá problémáink megoldásához.

Mi nők mint eddig is, úgy ebben a jubileumi esztendőben is teljes támogatásunkról biztosítjuk kommunista pártunkat.

ELENA LITVAJOVÁ, a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának elnöke