Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-02-08 / 6. szám

nem épfii, a nők számára munkalehetőség: szinte alig van, üzemek pedig csak a várostól északra találhatók, a bányákat kivéve. Ennek ellenére a város lakossága az eltelt 25 év alatt megkétszereződik, és eléri a 12 000-t. Az óvoda-, bölcsődehálózat még nincs megfelelően kiépítve, de a város vezetői, mint ahogy Lucskó elvtárs a VNB elnöke tájékoztatott, konkrét lépéseket tesznek a hiány csökkentésére. Főiskolát végzett szakemberekben is hiány mutatkozik, pedig az érettségizettek 70 százaléka tovább tanul. Az egészségügyi intézményeken pl. tíz orvos hiányzik. Rozsnyón rengeteg a diák. Azonban a diákotthonok többnyire csak Ideiglenesek, s ezért sok megoldatlan emberi és pedagógiai problémát okoznak a tanítóknak és szülőknek, de legfőképpen a városnak. Az épitkezésekkel általában sok a baj. Az új kórház technikai okokból nem készült el, a városban nem épült huszonöt év alatt új üzem, pedig Rozsnyón és közeli környékén 1416 nő vár munkalehetőségre. A Varga dombon új lakótelep épült, de az üzlethálózatot, amely ósdi kulisszaként a proletárnegyedek szegény üzleteire emlékeztetett, csak most kezdik korszerűsíteni. A JNB elnöke, Dávid Ferenc elvtárs bizakodik a jövőben, és sokat vár attól, hogy a Rozsnyó környéki természeti paradicsom turistaparadicsommá váljon. Hiszen e kiaknázatlan kincsek nemcsak munkaalkalmat, de gyorsabb fejlődést is biztosítanának az erre rászoruló városnak és környékének. Külön

Molnár Béla bácsi, a kommunista veterán

Jellegzetes felvétel a régi városról: a Rákóczi őrtorony

gondot okoz a járás vezetőinek az is, hogy a Sajt völgyi bányák lassan kimerülnek, és megfelelő munkaalkalmat kell majd teremteni az ott dolgozó bányászoknak.

A TRADÍCIÓK KÖTELEZNEK

Bár a város kulturális élete nem éri még el a kívánt színvonalat, különösebb panaszra nincs ok. A mozihelyiséget panoramatikus filmszínházzá alakítják át, s a közeljövőben megfelelő színházteremmel rendelkező kultúrház épül. A városba sűrűn ellátogat a kassai, eperjesi szlovák színház, valamint a komáromi MATESZ, és újabban a lakosság nagy örömére, a kassai Thália Színház.

Szerencsénk volt, hogy éppen a CSEMADOK helyi szervezetének évzáró gyűlésére érkeztünk a városba. így nem a hagyományos módon, embereket látogatva ismerkedtünk meg a város életével és problémáival (bár részben így is), hanem egy olyan vitafórumon hallottuk a szópárbajt, amelyen a város vezetősége is részt vett.

A fentiekben az egészséges lokálpatriotizmust emlegettük. A gyűlés felszólalói tényleg magukénak, sajátjuknak érzik a várost. Bírálták az útépítés szervezetlenségét, és az ilyen munkákon feleslegesen elcsurgó pénzt kérték számon a felelős személyektől. Feltették a kérdést, hogy „miért épül egy utcában három kocsma s tejcsarnok egy sem?“ De szóba került a kétnyelvű feliratok problémája, s a járási és városi szervekben a nemzetiségi képviselet, a magyar tannyelvű ipari tanulóiskola kérdése, amelyet nem oldottak meg annak ellenére, hogy 150 szülő aláírása bizonyítja ennek szükségességét.

A kulturális élet gyökerei mélyek. A bányászok szervezett munkásmozgalmi élete, szervezett kulturális életet feltételezett. A százéves Munkásdalárda szinte nevezetessége a városnak, s nemcsak a városnak, de méltó reprezentánsa a már kibontakozó énekkari mozgalomnak Dél-Szlovákiában. Mint a burzsoá köztársaságban, most sincs énekkari fesztivál, amelyen a százéves Munkásdalárda ne venne részt. A CSEMADOK székházban tele van a fal elismerő oklevelekkel

Sztyepán Vága őrnagy, aki részt vett Csehszlovákia felszabadításában, s egykori bajtársát szeretné megtalálni

Komi'

Fr. Spáéil felvételei

és fényképekkel, amelyen a dalárda harcos múltját illusztrálják. A műkedvelés többi ágazatában is jelentős hagyományt képvisel Rozsnyó. Népi együttese, ha nem is olyan nagy múltú, mint a Munkásdalárda, jelentős fellépéseken komoly sikereket ért el. A műkedvelő színjátszás is hasznos kulturális missziót teljesít a városban és a környéken, s ha a színjátszás már nem is vonz olyan erővel, mint a televízió előtti időkben, viszont erősödik az irodalmi színpad mozgalma. Két csoport is működik a városban.

LÁTOGATÓBAN

Gyakran szóba került rozsnyói beszélgetéseink közben az ideiglenesen ott állomásozó szovjet hadsereg. Kevés az építkezéseken a munkaerő, és a szovjet katonaság segít. A hadsereg együttesei kulturális műsorokat adnak. A szovjet katonák részt vesznek a falvakban rendezett felszabadulási ünnepségeken. A rozsnyóiak büszkék arra, hogy jól együttműködnek, és barátságban élnek a szovjet katonasággal.

Néhány szóba kerül a városi parancsnokságon, s máris sikerül kísérőt találnunk, aki elvezet az ideiglenes laktanyába. Két szovjet elvtárssal találkozunk, akik részt vettek hazánk felszabadításában. Az egyik közülük Vága Sztyepán őrnagy. Kérésünkre elmerül a múlt idézésében. Egész fiatalon, jóformán gyerekfejjel vett részt a harcokban, a Fjodorov hadtestben, Fehéroroszországban s Ukrajnában. — Nem voltunk egyedül — mondja, — nagyon sokan segítettek harcunkban. Soha

nem felejtem el a csehszlovákiai partizánokat, akikkel itt ismerkedtem meg. Erős, bátor férfiak voltak. S felbukkan benne egy név. Cvieéka vagy Coréka? Stefan, valahogy így hívták azt a fiatal szlovák partizánt, akivel a harcok közben erős barátságot kötöttek. Azóta semmit nem hallott róla, de nagyon szeretne találkozni vele. Elmondott néhány történetet közös, harcos múltjukból. 1943. november 7-én együtt voltak őrségben, egyszer csak megtámadták őket a németek. Felvették velük a harcot, és sikerült is visszaverniük a fasisztákat. Csak a harc végeztével vették észre, hogy Stefan sapkája át van lőve. Másik ilyen közös akciójuk egy vonatrobbantás; német katonatiszteket szállító személyvonat robbantása volt. Nem tudja, Stefan honnét származik, csak annyit tud róla, hogy szlovák volt s nagyon jó bajtárs és kitűnő lövész. Vága őrnagy harcolt Csehszlovákia felszabadításáért is.

Kazjonov Ilja Grigorjevics a duklai harcokban vett részt hazánk felszabadításában, s még most is nagy szeretettel emlegeti Ludvík Svobodát, köztársaságunk elnökét, a nagy tehetségű hadvezért. К. I. Grigorjevics 25 évvel ezelőtt is látta az országot, megállapítása szerint nagy változások mentek végbe. Nemcsak a nép életszínvonalában, hanem az iparosítás és a mezőgazdasági munkák gépesítése terén is.

S ennek a megállapításnak az igazságát minden rozsnyói lakos elismeri.

KOVÁCS MAGDA GAGYOR PÉTER