Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-01-04 / 1. szám
f Arcok egy könyvtár tükrében Mazuch Ferencné magyarbéli lakos, a szenei dohánybolt elárusítója. Reggel fél héttől este hatig dolgozik, ebédszünetben kerékpárral megy haza, hogy feltálalja családjának a hajnalban megfőzött ebédet. Este mikor hazaér, újra csak munka várja, de mégis jut ideje az olvasásra, ebben találja legnagyobb örömét. Könyvtár és tükör nehezen azonosítható fogalmak, de hasonlatnak megjárja. A könyvtár, főleg falusi és kisvárosi viszonylatokban — hogy ezzel a merész kifejezéssel éljek, visszatükrözi a lakosok társadalmi rétegezjdásét, értelmi színvonalát, kulturáltságát és szellemi igényét. Különösen azon a szinten, amelyen modern, haladó szellemű könyvtáraink dolgoznak. Ezeknek egyikét, a szenei könyvtárat szeretném most bemutatni, előbb azonban hadd Írjak néhány szót a városról is. Szene kisváros. Tiszta vizű tavairól, nyári turistaforgalmáról nemcsak országszerte, de határainkon túl is híres. Ilyenkor télen azonban semmiben sem különbözik más városkáktól, se szép, se csúnya, a nyári idegenforgalom pezsgő élete mintha egy távoli világ volna. A havas háztetők alatt a kisvárosok jellegzetes téli álmát alussza. Annál zajosabb a könyvtár, amely a város főterén áll. Talán szerencsés fekvésének is kiszönheti — előtte autóbuszmegállók hosszú sora — hogy záróráig, délután négyig, vagy hatig egymásnak adják a kilincset azok, akik nem tudnak ellenállni a kivilágított ablakok kellemes meleget s egy-egy jó órai csendes olvasgatás élményét ígérő csábításnak. A délután fóleg az iskolából jövő és vidéki autóbuszra váró diákoké. Délelőttönként pedig nyugdíjasok és háztartásbeli asszonyok böngésznek jó könyv után a polcokon. К lene évvel ezelőtt vette át a könyvtár vezetését Mária Jablonská, akitől nehéz volna elvitatni agilitásának és h’vatásszeretetének eredményét, amelyek a könyvtárt ezalatt ilyen széppé és gazdaggá tették. így a könyvállomány is, az akkori hatezerről tizennyolcezerre növekedett. Tóth Izabella S bár tudom, hogy a száraz számadatok inkább csak a szakmabelieknek mondanak valamit, mégis, hadd említsek néhányat annak illusztrációjaként amit az imént elmondtam. Ez 1959-es évben 718 gyerek és 812 felnőtt iratkozott be a szenei könyvtárba. Évente — kisebb nagyobb eltérésekkel — 32 000 a kölcsönzések száma. A könyvtárnak négy helyisége van. Itt tartja például összejövetelét, úgy is mondhatnám: vitadélutánját minden második pénteken a magyar alapfokú iskola úttörőszervezetének kónyvbarát raja, a Bago'ykör M nden alkalommal egy-egy könyvújdonsággal ismerkednek meg a kör tagjai, vagy egy-egy elolvasott könyvről cserélik ki véleményüket. A kör három tagját, Tóth Izabellát, Podobek Mártát és Huszár Pistát most is itt találom, ök egyébként is mindennapos látogatói a könyvtárnak. Boldogfán, egy közeli faluban laknak, s legszívesebben itt várják be az autóbusz érkezését, olvasgatva, új könyvek után kutatva a polcokon. Huszár Pista egy'bként arról nevezetes, hogy ha egyszer úgy igazából belemerül az olvasásba, az sem zökkenti ki, hogy megérkezik az autóbusza. A lányok mennek, ő marad és olvas rendületlenül. Naeyrészt a történelmi regények érdeklik, Gárdonyit, Jókait, Mórát olvas; megtakarított zsebpénzét kizárólag könyvekre költi. Szép kis könyvtára van már otthon. Feltett szándéka, hogy érettségi után nyelveket, angolt, németet tanul, Pomsár Géza egy ke azoknak az egyetemistáknak, akik nemcsak versért, regényért, szórakoztató olvasmányokért, hanem szakirodalomért is jönnek a könyvtárba. Ötödéves fizika-vegytan szakos, dolgozik, levelező tagozaton tanul. Az olvasáson kívül még egy szenvedélye van: a rovar- és lepkegyűjtés. Nyolcezer bogárból és kétezer lepkéből álló gyűjteménye van, amelyet többnyire a környéken szedett össze. A közeli, szentmártoni erdőnek gazdag a rovarvilága. Legutóbbi zsákmánya egy olyan lepke volt, amelyet — tudtával — nálunk még senki sem talált. Prágában szeretné bemutatni ez évben az országos kiállításon. Guatemalába, az Egyesült Államokba, Spanyolországba, Tanzániába és Japánba levelez, gyűjteménye egy részét a tengeren túli, távoli földrészekről kapott és cserélt érdekes, ismeretlen rovarok tesz к ki. Gulyás Ferenc bácsi, a nyugdíjas kőműves, hosszú évek óta rendszeres olvasó. Leginkább a történelmi regényeket kedveli. Legutóbb Hegedűs Géza „Írástudó“, és Kodolányi „Jullánus barát“ c. könyvét választotta ki. Minden érdekli. Szereti a klasszikusokat, de figyelemmel kíséri a kortárs irodalmat: Hemingwayt, és Moráviát is olvas. Pedig Gulyás bácsi sosem járt iskolába. Vladimir Kompánek szobrászművész fafaragásai. LONDONTÓL — / / • l Az 1851-ben Londonban megnyílt, akkor még ipari jellegű világkiállítás „Kristály palotája“ a világkiállítások tulajdonképpeni bölcsője. Innen indult el az a szikra, amely a tehetséges emberek szívében meggyújtotta az alkotni vágyás lángját. Az 1878-as Párizsi Világkiállítást A. G. Bell találmányának, a telefonnak és Edison fonográfjának a bemutatása tette híressé, valamint az első embereket szállító léggömb üzembehelyezése. Az 1889-ben rendezett Párizsi Világkiállítás örök értékű emléket hagyott maga után a 300 méter magas Eiffel torony alakjában. A kiállítások történetében kiemelkedő eseményt jelentett a 400 évvel előbb felfedezett Amerika emlékére, 1893-ban Chicagóban megrendezett, úgynevezett Kolumbuszkiállítás, amely történelmi bizonyítékokat mutatott be az új világrész felfedezésének idejéből. Az 1937-ben ismét Párizsban rendezett világkiállításon már a Szovjetunió is kimagasló sikerrel szerepelt, akárcsak a párizsi után következő New York-i kiállításon. A második világháború 20 éves szünetet jelentett a világkiállítások történetében. Az 1958-ban, „Az ember és a haladás“ cím alatt Brüsszelben tartott világkiállításon, a csehszlovák pavilonban bemutatott művészeti és ipari alkotások hódították el a legnagyobb díjakat. Az itt első ízben bemutatott Laterna Magika előadása világsikert aratott. Ezt a kiállítást a legutolsó, a Montrealban rendezett EXPO-1967 követte. SZAYONARA OSZAKA - 1970 „Az emberiség haladásáért és harmonikus életéért“ — ezt a jelmondatot választották az oszakai kiállítás vendéglátói az EXPO-1970 számára. Nem csoda, hisz emlékeikben még ott él Hirosima és Nagaszaki felejthetetlen tragédiája, bizonyítékául annak, hogy milyen szörnyű tettekre képesek olyan emberek felhasználni a technika és a tudomány vívmányait, akiknek a humanitásról nincs fogalmuk. Ennek a gondolatnak a jegyében készült a kiállítás szívében elhelyezett ún. „Szimbolikus pavilon“-nak a terve, amely három részre osztott csarnokában bemutatja az emberiség három fázisát, múltját, jelenét és jövőjét. Az egész kiállítás koncepciója elüt az eddigiektől, amelyek voltaképpen a világ technikai vívmányainak és gigantikus építészetének bemutatójául szolgáltak, míg az oszakai kiállítás a szépet, a világ képzőművészetének és emberalkotta kultúrájának legjavát akarja bemutatni. AZ EMBER ÉS AZ IDŐ . .. Csehszlovákia részvételéről az Oszakai Világkiállításon dr. Ladislav Koäfa, az Expo-1970 csehszlovák főbiztosának helyettese számolt be a sajtó képviselőinek. A japánok az elmúlt évek kiállításain elért csehszlovák sikerek után ez évben is sokat várnak hazánk kiállítási anyagától. „Az ember és az idő“ — jelszó alatt kapcsolódik a világkiállítás fő gondolatához az idei csehszlovák iiállítási pavilon is.
