Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-02-01 / 5. szám

KINŐTTEK Д GYEREKCIPŐBŐL

Sok levél érkezett szerkesztőségünkbe, melyekben a falusi asszonyok panaszai a szövetkezetek alapszabályzatának elavultságára világítottak rá. Személyes tapasztalataink alapján is meggyőződtünk arról, hogy a szövetkezetek fejlődési foka már régen maga mögött hagyta a hatvanas évek elején készült alapszabályok téziseit. Ez az általános megállapítás a szövetkezetek többségére vonatkozik. S a panaszlevelekből is kitűnik, hogy ez a tény sok olyan problémát vet felszínre, amelyek elsősorban az asszonyokat érintik.

Telefonon, előre bejelentettem érkezésemet, mégis három órát vártam az elnökre. Állítólag reggel még számolt az érkezésemmel, a délelőtt folyamán azonban úgy elfelejtkezett rólam, hogyha ebédszünet alatt véletlenül „be nem ugrik" az irodába, talán estig is várhatok rá.

— Hát ha már ennyit várakozott rám, most már kérdezzen amit csak akar, mindenre válaszolokI — törődik bele végül is sorsába Cséplő László, a kisújfalusi szövetkezet elnöke.

S ón kihasználom a lehetőséget. A szövetkezet alapszabályát, amelyet 1962 áprilisában hagyott jóvá a tagság, már átolvastam. S bizony jó néhány olyan dolgot találtam benne, amely nemcsak hogy elavult, de kissé már humorosnak Is tűnik. És mégis ez van érvényben, ez adja az alapot, ez az iránymutató, egyszóval ehhez kell alkalmazkodni.

De talán vegyük sorba a pontokat, úgy ahogy azt a kisújfalusi szövetkezet sűrűn gépelt alapszabályzatában feltűntették. Az ötödik cikkely harmadik pontja alatt ez áll: „A taggyűlés döntése értelmében minden szövetkezeti tag köteles 175, illetve 350 munkaegységet ledolgozni".

— Ez már nem érvényes. A munkaegységről áttértünk a norma szerinti jutalmazásra. A szövetkezeti tagoknak minden munkanapot le kell dolgozniuk, eltekintve az évente elért normák számától. Idénymunka alatt ez a napi tíz-tlzenkét órát is meghaladja, viszont a téli időszakban sem tehet nyolc óránál kevesebb, — magyarázza az elnök.

Tehát itt már nem mondhatjuk, hogy a mezőgazdasági dolgozók munkája idényjellegű. A 230 állandó dolgozónak, (csaknem hatvan százalékuk nő) télep-nyáron biztosították a napi nyolcórai munkát. Sajnos ezzel eddig még nem sok szövetkezet dicsekedhet. Azt

hiszem, itt elsősorban a vezetők ügyességének köszönhető, hogy van elég munkalehetőség.

Minden szakaszon önálló munkacsoportot létesítettek, állandó létszámmal, és az év elején konkréten meghatározott feladatokkal. Ezzel lehetőség nyílt a pontos ellenőrzésre, az egyének személy szerinti felelősségvállalására. Az asszonyok a növénytermesztésben két csoportra oszlanak, az egyik nyáron a kertészetben, télen pedig a nádkötésnéi dolgozik, a másik csoport gondjaira a szőlészetet bízták, ahol a szőlőoltványok gondozása télen is ad munkát. A növénytermesztés idényjellegét egyébként még a téglagyártással ellensúlyozzák.

S hogy oldották itt meg a háztáji föld kérdését, mely az alapszabályzat szerint szorosan összefügg a ledolgozott munkaegységek számával?

Egy további pont alatt ezt olvastam: „Szövetkezetünk női tagjainak munkáját megkönnyítő intézményeket (bölcsődét, óvodát, üzemi étkezdét) kell létesíteni". Ebből mit valósítottak meg?

— Nem sokat. Jobban mondva nem olyan formában, mint azt az alapszabályzat kimondja,

Bölcsődére a falunak nincs szüksége. Legalábbis ezt mondják, s ml tegyük még hozzá, „jelenleg". Az óvoda viszont már nélkülözhetetlen. Három évvel ezelőtt még volt saját szövetkezeti óvodájuk, de később a szövetkezeti tagok gyermekeiből már olyan kevés volt óvodás korú, hogy az óvodát átadták az oktatásügynek, S a közös étkezde? Némileg „fölfújt elvek" alapján futott ez néhány évvel ezelőtt. Az akkori elképzeléseken ma már csak mosolyoghatunk. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a szövetkezeti dolgozó nők munkáját ne igyekeznének megkönnyíteni. Sőt, elmondhatom, olyan példával találkoztam itt, amely igazán dicséretre méltó.

A családanyák reggelente órákat várakoztak a tejre, kenyérre. Ez késleltette a munka kezdetét, de szó nélkül kellett hagyni, mert a gyerekek nem maradhattak egész nap tej és kenyér nélkül. Am egy ügyes ötlettel megoldották a problémát. A szövetkezet üzletet nyitott, ahová minden este, egyenesen az istállóból szállítják a friss tejet. A családanyák tehát már este megvásárolhatják a tejet, még hozzá nem fölözöttet (mint a városi tejcsarnokban), hanem teljes

séget kap tőlünk lakásépítkezéshez, berendezéshez stb. A szórakozás biztosításához is hozzájárulunk, évente minden munkacsoportnak lehetősége van bármelyik évszakban igénybe venni a közös autóbuszát, a kiránduláshoz három nap szabadot Is kapnak a szabadságon kívül.

Sok minden szóba került még ezenkívül. Beszéltünk az idejét múlta frázisokról, melyeket az alapszabályzat még mindig méltó komolysággal tartalmaz, mint pl. a Mícsurinmozgalom, az újítási versenyek szükségessége... — Am az még nem olyan nagy baj, amit az alapszobályzat tartalmaz — még ha régen elavult is már —, mint inkább

1. Cséplő László, a szövetkezet elnöke

2, Táncos Éva a vezetőség egyedüli női tagja

3. A szőlészeti csoport dolgozói a csontfagyasztó hidegben Is dolgoznak

— A gyakorlatban már ebben is módosítottuk az alapszabályt. Nálunk minden egyes családfenntartó, legyen az férfi vagy nő, ha állandó dolgozó, megkapja a fél hektár háztáji földet. Ha csak családtag, vagy például a fér-Íe az iparban dolgozik, ebben az esetien csak 25 árra van joga. Egy családnak, még ha hárman dolgoznak is, természetesen fél hektárnál többet nem adhatunk — mondja az elnök.

— Az alapszabályzat még azt is meghatározza, milyen és mennyi állatot tarthat a háztáji gazdaságban a szövetkezeti tag. Annak idején, a szövetkezetek alakítása után, a háztáji gazdaságokból még jelentős mennyiségű tejet, tojást, húst vásárolt föl az állam. Ma már erre nincs szükség, mert a szövetkezetek elegendő termékkel látják el a piacot. Másrészt pedig a tagok keresete az első években olyan alacsony volt, hogy a háztáji földből kellett pótolni о bevételüket. Konkrétan, nálunk például öt évvel ezelőtt még 130 fejőstehén volt a faluban, s évente 180—200 ezer liter tejet vásároltak fel a háztáji tehenektől. Ma már harminc tehenet sem tudnék összeszámolni, s az évi tejeladás is csökkent 12 ezer literrel. A tagok keresete öt évvel ezelőtt csak 9—10 ezer korona volt évente, ma meghaladja a 17 ezret.

zsírtartalmút. Reggel aztán késés és kapkodás nélkül állhatnak munkába. Ugyanígy rendezték el a kenyóreladást is: a szövetkezet délutánonként saját autójával hozza a szomszéd község pékségéből a ropogós kenyeret, amit az asszonyok a tejjel együtt vásárolhatnak meg. Ebben az üzletben kaphatnak az asszonyok minden olyan terméket, amit a szövetkezet termel. S ez így is van rendjén. Ha kitermelték, legyen joguk a fogyasztására Is.

Az alapszabályzatban lapozgatva, többek között felfigyeltem még a fiatal dolgozók megnyerését és iskoláztatását szorgalmazó fejezetre. Vajon ezen a téren mi a helyzet?

— A fiatalokra a mi szövetkezetünkben is szükség van. Igyekszünk jó feltételeket biztosítani számukra, s az eredmény az, hogy nincs Is hiány fiatalokból. Az általános iskola elvégzése után a tagok gyermekeinek évente kb. 80 százaléka marad a szövetkezetben. A fiúkat tanonciskolába küldjük, s a költségeket mi fedezzük. Természetesen aki technikumban akar tanulni, annak is kielégítjük az Igényét. A fiatal dolgozókat anyagiakkal is támogatjuk, például ha három évig a szövetkezetben marad, tízezer korona értékű segítaz, amit nem tartalmaz, jóllehet szükség lenne rál Például olyan cikkelyre, amely végre kimondaná a szövetkezetnek más partnerekkel való egyenjogúságát. Vagy amely teljes jogú felelősséggel ruházná fel a vezetőket, pontosan meghatározná, hogy a felelős beosztású vezetőknek is benne kell lenniük a vezetőségben stb.

Sokat lehetne írni ezekről a problémákról. Mert vannak, amelyek naponta felmerülnek, és nemcsak bosszúságot okoznak, de akadályoznak is. S mindez bizonyos fokig gátolja a fejlődést. Azt hiszem érdemes lenne ezek fölött elgondolkozni, s most, amikor az idei tervek készülnek, ezeken is változtatni. Ha gyökerestől nincs is a szövetkezeteknek módjuk megváltoztatni az alapszabályokat, legalább módosítani kell rajtuk. Ezzel elkerülhetjük, hogy év közben olyan dolgok merüljenek fel, amelyek szöges ellentétben vannak az alapszabályokkal, S ekkor talán az ezzel kapcsolatos panaszlevelek száma Is kevesebb lesz ...

Irta és fényképezte:

H. ZSEBIK SAROLTA